Az önkormányzati választás után a veszprémi Művészetek Házában Konrád György nyitotta meg Rajk László kiállítását, s az író ekkor már érezte, hogy akár gondok is lehetnek azzal az október 23-a tiszteletére készített emlékművel, amivel az előző városvezetés Rajkot bízta meg. Jól érezte, ám az emlékművet pénteken este mégiscsak fölállították. Az alábbi - rendhagyó - interjú oka ez. A kérdező: Konrád György. Válaszadó: Rajk László.
- Veszprémben a Művészetek Házában 2006. október 7-én megnyílt az emlékműterveidet összegező kiállításod, amelyen én mondtam megnyitó beszédet. Veszprémi barátokat kérdeztem az 1956-os emlékmű-terved fogadtatásáról. Bizonytalankodó arckifejezéssel a válaszolók a polgármester személyének változására utaltak, aminek a mű szellemi-művészi értékét illetően nincs - és normális körülmények között nem is lehet - jelentősége. Tudtam, hogy az emlékművet október 23-án fogják felavatni. Mi történt azóta?
- Aggodalmas megfigyelésed nem volt alaptalan, hiszen az elmúlt héten az események minden szempontból felgyorsultak. A Veszprémi 7 Nap-ban pénteken megjelent, hogy az avatóünnepség elmarad. Kezdett világossá válni számomra, hogy az új önkormányzati többség magát az emlékművet sem akarja megvalósulva látni.
- Mit jelent neked ez az emlékmű?
- Mindenekelőtt személyes kötelességteljesítést. Bár 1956-ban hétéves voltam, azok az emberek, akik a forradalmat csinálták, a későbbiekben mind személyes ismerőseim voltak. Nagy Imre, Donáth Ferenc, Vásárhelyi Miklós nekem Imre bácsi, Feri bácsi és Miki bácsi volt, mind-mind édesanyám, Rajk Júlia barátai. Irántuk és még igen sok más ember iránt el nem múló kötelességérzet él bennem, aminek szamizdatmunkámmal is kifejezést adtam, nem különben a párizsi Pere Lachaise temetőben felállított 1956-os emlékmű tervezésével. Ide sorolom a kivégzettek méltó eltemetésének napján, 1989. június 16-án a Hősök terén felállított - Bachman Gáborral együtt tervezett - ravatalt is. (...)
- ...szóval cenzúra?
Annak is nevezhetnénk. Azzal a korántsem új megjegyzéssel, hogy nem a mű témája, hanem alkotójának a személye eshetett kifogás alá, ami 1989. előtt is elterjedt gyakorlat volt mind az én esetemben, mind pedig másokéban.
- De az emlékmű mégis áll?
Igen, mert a közgyűlés döntését az én szememben nem érvényteleníti egy feljegyzés, és mert a tervezés és a kivitelezés során olyan partnerekre leltem, akiknek az elkötelezettsége 1956 eszméi mellett, nem volt gyengébb, mint az enyém.
Az indoklás szerint erre azért került sor, mert egy rutinellenőrzés során kiderült, hogy az emlékműállítás eltért a kiadott engedélytől. Az építési hatóság szerint például az alapozás pontos helye és fajtája nem egyezik az engedélyben foglaltakkal, továbbá a zászló jellegű motívumok felületképzése is eltért a tervektől. Úgy tudjuk, hogy a polgármesteri hivatalban csupán egy feljegyzés született a szabálytalanságokról.
Az elmúlt héten befejeződött az emlékmű felállítása. Ennek ellenére az avatás elmarad. A városházán az a döntés született, hogy az emlékművet csak akkor szabad átadni, ha a város kivitelezésében készülő kiegészítő beruházások - a parkosítás és a dísztó - is befejeződnek, erre viszont egy hét nem elég.
A hivatalos ünnepséget, amelyen Debreczenyi János is beszédet mond, alig ötven méterrel arrébb, a színházkerti kopjafánál tartják.
A történtekről szerettük volna megkérdezni a polgármestert is, de lapzártánkig nem sikerült elérnünk. (Veszprémi tudósítónktól)
forrás: nol.hu, fotó: Rajk Judit