Szántó Hunor diplomamunkájában egy Táj-Restaurációs Központot tervezett, mely teret ad minden olyan tevékenységnek, ami segíti a Kiskunsági Nemzeti Park Bugachoz közel eső ősborókásának regenerációját a pusztító 2012-es tűzeset után. Az épület részévé válik a természet és a táj körforgásának, ahogyan a környékre jellemző tanyasi kultúra egykori házai.
“Ismerem a helyszínt – álmodtam vele. Sokat néztem ezeket a fákat, csukott szemmel, apám munkára igyekvő kisbuszának hatalmas hátsó ülésén, félig lecsúszva, ahogy a telepített erdőn szabályos ritmusban tör át a napfény. Ha megállunk, a csend olyan sűrűséggel ül erre a vidékre, hogy úgy érzem: már igazán messze elhagytunk mindent, ami tulajdonképpen nem is hiányzik.
A vizsgált nemzeti parki terület egyensúlya felborult az elmúlt ötven évben. A település lélekszáma felére esett, a tanyák száma évente százszámra fogyatkozik. Az állattartás megszűnt, szűk egy évtizede tűzvész pusztított a tájon. A klímaváltozás és a szocializmus erőltetett gazdasága egymással összemérhető mértékű pusztítást okozott.
A diplomázó erről a tájról származik. Beszélgetésünkkor feltárja számomra a terület, a növényzet és az állattartás sajátosságait, elemzése sokrétű és gondos. Az egyes fogalmak körüljárása során a szóhasználat gazdagságából tisztán érezni, hogy mély elhivatottság áll a háttérben. Igazán foglalkoztatja az ökológiai probléma, és amint összerendeződik a lehetséges megoldás folyamata, megjelenik benne az épület, mint a rehabilitáció egy fontos lépését körvonalazó tér. A ház itt jó értelemben vett eszköz, és nem cél."
Részlet Balázs Marcell opponenciájából
Helyszín
A tervezési helyszín az 1975-ben alapított Kiskunsági Nemzeti Parkban található. A legközelebb fekvő település Bugac, melynek kiterjedt külterülete a Duna-Tisza közének legnagyobb legelője volt évszázadokon át. A tanyavilág, valamint ezzel együtt az állattartás fokozatos megszűnésével a település népessége a felére csökkent (1972: 4980 fő; 2019: 2580 fő).
Tanya
Bugac külterületének legmeghatározóbb vonása kiterjedt, szórt kialakítású tanyavilága volt. A tanyák száma az 1970-es évek elején érte el a csúcspontját, amelyet az 1972-ben készült Bugac Nagyközségre vonatkozó településrendezési terv rögzít. A tanyák száma 1972-ben 1215, míg 2004-ben 550 db. Az építésüket meghatározó természet szabta ésszerűség következményeként, nagy részük, a fallefedések eltávolítása után a táj természetes részévé válva megszűnt.
Pásztor
A pusztai legeltetés ideje Szent György napjától (április 24.) Szent Mihály napjáig terjed (szeptember 29.). A legeltetés azon túl, hogy rendkívül gazdaságos módja az állatok takarmányozásának hozzájárul a vegetáció megújulásához, valamint sokszínűségéhez. A növényevő állatok az elhalt növényi részek eltávolításával tisztítják a területet és egyben növelik a fajgazdagságot. Az utóbbi évtizedekben egész buckás tájrészeken, így Bugacon is felhagytak a legeltetéssel.
Nemzeti park
A Kiskunság területén található homokbuckások egyik legismertebb növénye az örökzöld, fává ritkán növő cserje, a boróka (Juniperus communis). A borókák a nyárfákkal együtt növényközösséget alkotva, csoportokban jelennek meg a tájban. Terepi megfigyelések alapján az állatok által is terjesztett boróka nyarasodó területeken a nyárfák alatt, a fákon megülő madarak által elhullatott magvak révén, vagy a legeltetett területen a birkák által terjesztve is megjelenik. A terület sokszínűségének alapjául szolgáló további növényfajok a következők: borzas len, homoki kikerics, naprózsa, szamárkenyér, homoki pirosító, árvalányhaj.
Konfliktus
2012. április 30-án egy közel 1000 hektárt érintő tűzeset során a nemzeti park területének több mint 90%-a leégett. A boróka - ami nagyon könnyen ég, és nem regenerálódik tűz után – teljesen eltűnt az égett területről, így a tűz eredménye messze túlmutat az égés azonnali hatásain.
Funkció
Az épület funkciója táj-restaurációs központ. Teret ad minden olyan tevékenységnek, ami hozzá tud járulni a Kiskunsági Nemzeti Park Bugachoz közel eső ősborókásának regenerációjához. A 2012-es tűzeset kirívó mértéke, valamint a jelenkori inváziós fajok és klimatikus hatások miatt ez a folyamat természetes úton nem tudna megindulni.
Az épület tömegének alapja egy északkelet-délnyugat hossztengelyű, túraútvonallal párhuzamos téglalap alakú lehatárolás, amely biztosítja a falain belül történő folyamatok védelmét. A lehatárolt terület kettéosztása egy hosszirányú épülettömeggel történik, amely minőségében két különböző kertet választ el. A nagyobb kert ad helyet a borókák számára fenntartott inkubátor kertnek, míg a keskenyebb bejárati zónában elhelyezkedő kert a homoki gyepek szaporítására szolgál.
Szállás és közösségi tér készül négy kutató számára. A középső épületrész tartalmazza a kutatás és növénytermesztés technológiai helyiségeit. A pásztor lakása négyzetes, centrális tér. Az épület keresztirányú átvágásai közlekedési szerepükön túl, a hozzájuk kapcsolódó terek kiegészítéseivé is válnak.
Anyag
Az épület elsődleges teherhordó szerkezete korszerű vert földfal. Ideális esetben a helyben kitermelt anyagokból létrejövő fal életének körforgása egyszerűen és helyhez kötötten meg tud valósulni. Jellegéből fakadóan a világ bármely pontján megtalálható az agyag, a kavics és ezek földdel kevert elegye ugyanúgy könnyedén elérhető, fellelhető. A végeredmény a helyben található elemek eltérésnek köszönhetően minden esetben egyedi.
Szerkezet
Az épület két fő külső határoló szerkezete anyaghasználatában, működésében és gondolatiságában is jelentősen különbözik. A vályogfal élő, természetes anyag, könnyen építhető, és elbontásakor sem terheli környezetét: a helyből születik, és végül eggyé válik azzal. Az ellentétpárként megjelenő rácsostartó tetőszerkezet sávjában történik az egyes egységeket kiszolgáló gépészeti és elektromos szerelvények vezetése. A fal felső síkja a két egység határvonala, ezen a vonalon találkozik a vert földfal horizontális osztása a tető függőleges deszkázatával. A két elem között elhelyezkedik egyfajta szürkezóna, amely a tetőből kiindulva érkezik a földszintre. A vizesblokk kiemelhetősége a külső nyílászárók, valamint azok beépítésének módja egyaránt az épület élettartamának minél könnyebben történő lezárására irányul.
A természet, a restaurációs folyamatok hatására regenerálódik, később önfenntartó lesz. A külső és belső kert eggyé válik, ezzel a köztük lévő határvonal érvényét veszti.
Szántó Hunor Albert
Források:
- Martin Rauch: Refined Earth Construction & Design with Rammed Earth
- Ónodi Gábor: Legelés és tűz, mint gyepdinamikai tényezők: Kísérletes vizsgálatok nyílt évelő homokpusztagyepekben
- Varga Anna: A magyarországi fáslegelők, legelőerdők és az erdei legeltetés tájtörténeti, etnoökológiai és természetvédelmi szempontú vizsgálata
- Bordás Mónika: Jelenlét- A tanyák
- Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság: Éves jelentések (2012-2017)