Nézőpontok/Kritika

Táj-Tér-Tár - Kreatív térjátékok

2016.04.21. 07:44

Az elmúlt évek GyIK-pedagógiájában felerősödött a konstruktív-, téralkotási-, térképészeti-, tájépítészeti irány, így ez a téma hozta létre a kiadványt: Táj-Tér-Tár, Kreatív térjátékok a GyIK-Műhely 40 éves jubileumára. Az ötlettár inspiráció lehet mindazoknak, akik a térbeli tapasztalatok élményszerző útját választják. A kiadványt Szabó Levente megnyitón elhangzott beszédével mutatjuk be. 

Különös helyzetben érzem magam, hiszen épp annyi idős vagyok, mint a Gyermek és Ifjúsági Képzőművészeti Műhely, mégis, látva e kiállítást és alaposan áttanulmányozva a Táj-Tér-Tár kiadványt, a GYIK Műhely tűnik sokkal fiatalabbnak, de fiatalosabbnak mindenképp.

S vélhetően ez az érzés a kulcsa mindennek, ez világít rá arra, hogy mennyire mintaszerű az, ahogy az oktatók (szívesebben mondanám, hogy mediátorok vagy alkotótársak) segítségével a gyermekek egyszerre vidám, könnyed és egyszerre komoly, elmélyült alkotások sorát hozzák létre. A kiadványból sugárzik az, amit a bevezetőben Eplényi Anna megfogalmaz: „a hat témakörbe gyűjtött 40 feladat nem korosztályokban gondolkozik, hanem téri problémákban, téri feladatmintázatokban, amelyeket a különböző életkorú diákok a maguk szintjén tudnak megoldani.” A feladattípusok, amelyek megfogalmazása látható módon legalább annyira izgatja, inspirálja a kurzusvezetőket, mint a gyermekeket (az ilyen lélekállapotot hívnánk klasszikus, a szó legnemesebb értelmében „iskolának”), szóval e feladattípusok nemcsak frissek, hanem nyitottak is, hiszen a legalapvetőbbtől az akár egyre komolyabb háttérműveltséget is feltételező módszerekkel oldhatók meg.

Ezek a feladatok, s a bravúr ebben áll, egy óvódást meggyőződésem szerint ugyanúgy inspirálhatnak, mint egy kisiskolást, egy gimnazistát, egy építészhallgató egyetemistát vagy ne adj Isten, egy GYIK Műhelyes szülőt. Inspiráció, technika és keresőszavak hármasára épül minden feladatleírás, s épp e fogalmi hármas teszi lehetővé, hogy nagyon eltérő hozzáállással, felkészültségi szinttel is teljes egész, műalkotás jöhessen létre általuk.

A feladatok (inkább rejtvények vagy nyitott kérdések, elkezdett gondolatok, stb.) éppúgy hivatkoznak természeti jelenségekre és látványokra, mint amilyen a katakomba, a légifotón látható táj, a homokkövek alkotta domborzat, a cseppkőbarlangok vagy a meteoritok, mint ahogy XX. századi vagy kortárs képzőművészekre. Elég, ha végig lapozzuk a kiadványt, s Hantai Simon, Jovánovics György, Richard Serra, Henry Moore, Megyik János vagy Escher nevét olvassuk. De nem állunk itt meg: még építészhallgatóknak sem biztos, hogy ismert az igencsak reprezentatív névsor, melyet többek között Charles Jencks, Maya Lin, Aires Mateus, Snohetta, Santiago Calatrava, Kengo Kuma, Piet Mondrian, Tatlin vagy Kurokawa legendás építészek neve fémjelez az egyes feladatok előképeire utalva.

És még valami. E feladványok (s azok képi illusztrációi) engedik a gyerekeket önfeledten, kifejezett cél nélkül alkotni. (Vö: szép az, ami érdek nélkül tetszik.)1 Megszokhattuk, hogy az óvodában, iskolában képet még lehet csinálni "csak úgy", de amint tárgy létrehozása a feladat, rögtön funkciót kap, már könyvjelző kell és sótartó, használati tárggyá kell tenni azt. De jó, hogy ennél végtelenül tágasabbra nyitja a kapukat a GYIK Műhely és kiadványa!

Örömmel gratulálok a szerzőknek (a feladatok lelkes megfogalmazóinak éppúgy mint a képeken látható kis alkotások készítőinek) és szívből kívánom, hogy minél több óvodai és iskolai foglalkozáson nyújtson inspirációs forrást, mintát és a továbbgondolás lelkesítő forrását.

Óceánban úszni fenséges dolog, és sokféleképp lehet megtenni. Lehet, hogy csak belelógatjuk a lábunkat a habokba, de alá is merülhetünk benne, el is távolodhatunk a parttól pár száz métert, ahogy végső soron át is úszhatjuk a szédületes távot. De bárhogy is teszünk: elmondhatjuk, hogy megmártóztunk az óceánban.

Szabó Levente


1. Immanuel Kant, Az ítélőerő kritikája

A kiadvány szerzői: Eplényi Anna, Szentandrási Dóra, Terbe Rita