Találkozástervezés
A városban „a sűrűség és az emberi találkozások” a legérdekesebbek – mondta Balogh Péter István az építész embe® június 30-i estjén. A másik vendég, Erő Zoltán építész szabatosabban, ha úgy tetszik, tudományosabban fogalmazott: a település szabad terek és épített egységek halmaza, a várostervezés e kettő polaritására koncentrál.
A városban „a sűrűség és az emberi találkozások” a legérdekesebbek – mondta Balogh Péter István az építész embe® június 30-i estjén. A várostervezés ebben az értelemben nem más, mint „találkozástervezés” – mutatott rá a táj- és kertépítész. A másik vendég, Erő Zoltán építész szabatosabban, ha úgy tetszik, tudományosabban fogalmazott: a település szabad terek és épített egységek halmaza, a várostervezés e kettő polaritására koncentrál.
A beszélgetés sűrűsödési pontját ezek a „definíciók” adták, a vendégek lényegében újra és újra ezekhez tértek vissza. Vargha Mihály, az Építészfórum főszerkesztője, az est egyik házigazdája egy Weöres Sándortól származó versidézettel mutatott rá arra, mit jelent a város, ha a „wordarchitecture” szempontjából nézzük: "Üdv Budapest Polgárainak! Szerteszét heverő és örvénylő építő anyagainak!"
Ha eddig nem tűnt volna fel, akkor most biztosan szembesülhettünk azzal, hogy elképesztő mértékben megszaporodtak a várossal mint entitással foglalkozó tudományok, tudományágak, tevékenységi körök. Hosszú azon fogalmak sora, melyet a két meghívott legalább egyszer megnevezett az est folyamán: urbanisztika, településtervezés, városépítészet, várostervezés (e négy különbségeiről megoszlottak a vélemények), tájépítészet, városszociológia, várostörténet, várospolitika stb.
A meglehetősen szerteágazó, rengeteg aktuális és globális problémát érintő est a részleteken túl leginkább arra hívta fel a figyelmet, hogy talán soha nem volt olyan erős a várospercepció mint most. Persze a magyarországi városfejlesztésekkel kapcsolatos alapkérdések szinte mind szóba kerültek – az önkormányzati törvény gyengeségei és a szoros együttműködést igénylő projektek kudarcának okai egyaránt terítéken voltak. Külön egységet képezett a participatív tervezés. Erő Zoltán nem hisz abban, hogy közfelkiáltással lehetne a városi problémákat megoldani, „nagyon nehéz és nem igazán működik” a közösségi tervezés – szögezte le. Rámutatott arra is, hogy Nyugat-Európában régóta vitatkoznak azon, hogy valóban életképes köztereket, városnegyedeket lehet-e létrehozni e módszer segítségével – a megvalósult projektek között ugyanis számos csúfos bukást találhatunk. Szerinte az urbanisztika tudománya által felhalmozott általános tudáson alapuló központi tervezésre igenis szükség van, s a participáció csak a részfeladatok megoldására alkalmas.
Erő Zoltán hozzátette, hogy ebben a szakmában szükségszerűen van egyfajta „felülről lefelé” irányított munkafolyamat – máshogy nem jutnánk egyről a kettőre. A különféle segédtudományokat bevonó, sokéves participatív alkotómunka sem biztosíték a megfelelő megoldáshoz, mert az egyes városrészek lakói gyakran parciális érdekeket képviselnek, amely az átfogó fejlesztési koncepciók megalkotása során nem segít. Jó példa erre Erő szerint a Nagymező utcai mélygarázs ügye, mely az érdekek és „érdekszintek” olyan szövedékét hozta felszínre, melyet a helyi vezetés nem hagyott kibontakozni, nem volt partner a probléma átbeszélésében. A botrányt tehát nem a rossz tervezés, hanem az érdekegyeztetés hiánya okozta. Persze a módszert nem mindenki szakmai meggyőződésből tűzi zászlajára – vetette közbe Pásztor Erika Katalina, az est másik házigazdája.
A politika időnként legitimációs lehetőséget lát a látszatparticipációban, s a kész fejlesztési koncepciót meggyőzéses úton kvázi lenyomják a lakók torkán. Balogh Péter István szerint a felhalmozott tudással rendelkező tervező bizonyára gőgösnek tűnhet a kívülállók számára, amikor „felülről” leszól a köznek, de az igazság az, hogy Magyarországon a participáció már pusztán a múltban bekövetkezett gyökeres változások okán sem tud úgy működni, mint Nyugat-Európa számos országában, ahol akár 2-300 éve is gyakorolják azt.
Az ingatlanberuházók és az önkormányzati fejlesztési koncepciók viszonya tekintetében mindkét vendég azt hangsúlyozta, hogy nem az a gond, ha egyes köztereket a vállalkozói szféra veszi kezelésbe (persze megfelelő szabályozás mellett), hanem ha a politikai vezetéssel kötött privát alkuk határozzák meg a változásokat. Erő Zoltán szerint nem feltétlenül a huszonnégy önkormányzattal, vagyis a széttagoltsággal van a baj, hanem a szervezetlenséggel, a központi és a helyi döntések kiegyensúlyozatlanságával.
Haba Péter
fotók: Bujdosó Attila
