A dmb építész műterem a tatai önkormányzat által kiírt pályázaton második helyezést ért el. Tervezési alapelvük a szocmodern épületegyüttes léptékzavarának finomítása és a terület meglévő topológiai adottságainak erősítése volt.
Tervezési alapvetés:
Koncepciónk célja, hogy a ‘70-es évekre jellemző, túlzó léptékű városközpont rehabilitációja során a meglévő épületek teljes felhasználásával teremtsük meg a megújulás térbeli kereteit. A szocmodernben létrejött épületegyüttes korához képest átgondolt alkotás, így helyénvalónak tartjuk megtartását és felhasználását.
Építészeti feladatunk egyrészt, hogy a keletkezésük korára jellemző léptékzavart beavatkozásunkkal finomítsuk, ugyanis az épületek jelenlegi léptéke jelentős városépítészeti feszültséget okozva kilóg a történeti város szövetéből.
Feladatunkként fogalmaztuk meg másrészt, hogy a tervezési terület meglévő topológiai adottságainak előnyeit erősítsük. Mivel a váralja terület karakteresen lejt a várárok falától kifelé a meglévő középületek zavaró mélyedésben állnak, így nem tudnak maguk körül minőségi városi közteret létrehozni. A mélyedés hátrányait felszámoljuk, előnyeit erősítjük, hiszen e lejtés méltósággal magasabbra emeli a vár sziluettjét, így az a környező terület minden pontjáról karakteresen érzékelhető, s ez mindenképpen pozitív adottsága a területnek.
A fenti két probléma alakította koncepciónk vezérfonalát. A léptéktelen és a város szempontjából kedvezőtlenül lejtő területet két, egymástól szintben eltérő térre osztjuk, egy jellemzően zöldfelületű váralja-kertre és egy burkolt intenzív használatú városi térre. A városi tér térfalait a szabályozás adta keretek között a meglévőnél intenzívebben körbeépítjük. Építészeti koncepciónk egy kedves, figuratív építészeti formálásmód, amely a város természetes összetettségéhez kíván újabb rétegeket hozzáadni.
Téralakítás: rétegzettség
Téralakítási koncepciónk tehát, hogy a vár előtti túlzó méretű és tagolatlan területet kettéosztjuk egy karakteres lépcső és támfalegyüttessel, amely a meglévő lejtés feltöltésével alakítható ki. Tervünk szerint a nagyjából kétméteres szintkülönbség egyben két eltérő közterületi minőséget is létrehoz. A várhíd előtt kialakuló váralja-kert jellemzően természeti környezet, a vár körül egykor létezett növénytársulásokkal, természetes, hézagos kőlap járófelülettel, a korabeli környezethez hasonló hangulattal. A lépcső előtti városi tér pedig intenzíven burkolt, modern közösségi tér, körbeépített, városias, élettel teli hangulatot áraszt. A tagolás egyszerre jelent hangulati szétválasztást és vizuális összekapcsolást, eredményezi a kialakuló együttes természetes téri rétegzettségét.
“A városban járva az élmények állandóan változnak, aszerint, hogy a városképnek milyen elemei bukkannak fel szemünk előtt és tűnnek el ismét, s miképpen készítette elő az egyik tényező a másikat." Pogány Frigyes
Ahogyan általában kisvárosainkban, Tatán is alapvető jellemzője a történeti városszövetnek a nőttség és a rétegzettség. A palota körül húzódó várfal, a várárok fal, az általunk elkülönített váralja-kert, az azt szegélyező elegáns lépcső és a városi tér rétegei izgalmas, dinamikus feltárulását nyújtják a tatai látképnek. Tervünkkel e rétegzettséget tovább differenciáljuk, a meglévő rétegekhez adunk hozzá újabbakat: a főterünkre érkezvén egy elegáns lépcsőn lehet fotózkodni, háttérben a várkert a várfallal és a vár sziluettjeinek egymásra épülő összképével.
Annak érdekében, hogy a főtér önállósága térileg definiálható legyen, a területet kettéosztó lépcső mentén térmeghatározó építményt terveztünk. Ez a baldachin szerű építmény, mely egyszerre elválasztja és összeköti a két kialakuló térrészt, kávézóként, zenepavilonként határozható meg, a téren rendezendő nagyobb ünnepségek esetén kiegészítő lelátója, díszlete lehet a városi térnek. E pavilon ünnepélyességét emeli a főtértől történő szintbeni elemelés. A szintkülönbséget egy ünnepélyes lépcsős alépítmény (krepidoma) hidalja át.
Városi tér: figuratív építészeti nyelv
A városi tér létrehozásának egyik lényegi kiindulópontja a jelenlegi beépítés sűrítése. Egyrészt a meglévő épületek gazdaságos, szerkezeti átalakítások nélküli továbbépítését tűztük ki célul, másrészt pedig a szabályozás adta keretek között a meglévő házak olyan toldalékokat kapnak, amelynek köszönhetően feszesebb térfalat tudnak képezni. Ezen sűrűsödés teszi lehetővé, hogy egyfajta léptékfolytonosság jöhessen létre a tervezett terület és a történeti városszövetek között. Az átalakítások következtében az épületek új, karakteres és identitásteremtő arculatot kapnak.
“Építészeti érdeklődésünket mostanában egy kevésbé absztrakt, lágyan figuratív építészet keresése köti le. A velencei festő Giovanni Manusetti képén ábrázolt városi tér házainak ablakaiból emberek figyelik az épületük előtti köztéren zajló szertartást. Mintha az épületek maguk is alakokká válnának, beszédbe elegyedve az előttük elterülő térrel." Forian Beigel
A fenti gondolatok vezéreltek minket a városi tér arculatának tervezésekor. Finom, figuratív építészeti formálás a kulcsa annak, hogy együttesünk ne csak önmagában álljon, mint a jelenlegi szocmodern környezet, hanem természetességével és összetettségével ágyazódjon be a történeti város nőtt elemei közé.
A felújítandó épületeket egyirányban álló tetők sorozatával fedjük, új fedésük hagyományos módon nyeregtetős, az eltérő traktusméret, az épületek téren elfoglalt pozíciója – hosszoldal, vagy végoldal – változatos épületformákat, ennek eredményeképp látványosan eltérő építészeti karaktereket eredményeznek. A főtéren ekképp létrejövő finom homlokzati figurativitás szellemileg kapcsolható a hagyományos történeti város épületalakzatainak összetettségéhez.
Szabadidőközpont
A tér rövid oldalán álló szabadidőközpont új fedése oromfalas homlokzatot eredményez, így az méltósággal uralja a kialakult teret. Az épület jelenlegi tetőidoma nincsen építészeti összhangban az alatta lévő belső térrel. Ezt mindenképp orvosolni kívánjuk, így a színházteret karzattal is ellátó új épülettömeg lehetőséget ad egy jól működő színháztér gépészet, zsinórpadlás, gépészeti szint kialakítására. Koncepciónk, hogy szerkezetét érintetlenül hagyva, az összes új közlekedőt, lépcsőt, liftet a homlokzat elé toldalékként építjük. Átalakításunk azzal számol, hogy a meglévő szerkezetet nem kell átalakítani egyáltalán, ami reális kivitelezhetőséget jelent. Ennek köszönhetően egy transzparens, fiatalos, erkélyekkel tagolt, belső életét változatosan feltáró középületet hozunk létre. Ebben a formájában a szabadidőközpont, három bejáratával a tér igazi éltetője lehet.
Youth Hostel és Kuny Domokos Múzeum
A tér hosszoldalán húzódó volt rendelőintézetből youth hostelt alakítunk ki. Az eredeti épület szigorú pillérvázas szerkesztése megegyezik egy szállóépület téri igényeivel, a tervezési programban megadott szobaszám kényelmesen kitölti a meglévő épületet. Az alagsor előtti lejtőt feltöltjük, így a magasföldszinten éttermet alakítunk ki, amely a térhez egy méterrel magasabban kialakított fogyasztóterasszal kapcsolódik. A múzeum és annak közösségi galériája új épületszárnyban kapnak helyet, a rendelőintézet jelenlegi féludvarának bezárásával a meglévő épület elé kerül, így szűkítve a főtér léptékét. Formálása hagyományőrző, lyukarchitektúrájának köszönhetően zárt, értéket őrző, azt sejtelmesen rejtő. Magassága tudatosan vállalt, a klasszikus olasz terekhez hasonlóan (városháza és külön campanile) jólesőnek látjuk a tér hosszoldalán egy második építészeti hangsúly kialakítását. Ilyen formában méltó módon fejezi ki a vár, a vármúzeum, a tatai történelem kulturális értékeit sűrítő Kuny Domokos Múzeum intézményének identitását.
dmb műterem
Szerk.: Hulesch Máté
