Az N&n galéria Gyarmathy Katalin termében
2008. április 30-án 18 órakor nyílik
Szász Mária ”Tér-tánc” c. kiállítása
A kiállítást megnyitja: Vadász György építész
N&n galéria
1065 budapest, VI., hajós utca 39.
36 1 302 45 96, 36 1 301 04 50, 36 30 934 73 89
galeria/kukac/nagybalint.hu
a galéria látogatható hétfőtől péntekig 9-18 óráig
ettől eltérő időpontban és hétvégén telefonos egyeztetés alapján gyakorlatilag bármikor
Építészeti hitvallásom - Szász Mária
Az építészethez, a már megtervezett, éppen tervezés alatt álló, vagy ezután megtervezendő, mindenféle rendű és rangú épületekhez való hozzáállásom négy lábon, afféle szellemi pilléren nyugszik, négy tőről fakad:
1. indulás, meghatározó első impressziók: szeged, tömörkény istván képző- és iparművészeti szakközépiskola 1974-78; a képzelet szabadsága, határtalansága. a vonalak, színek és formák világának fölfedezése, lehetőség a játékra, az alkotás örömének megtapasztalása.
• rajztechnikai alapok •
2. formálódás, csiszolódás, ismerkedés a mesterséggel: bme építészmérnöki kar 1978-83; virág csaba korrektor meghatározó látásmódja, személyisége. az épület egységes egészként kezelése; alaprajz, metszet, funkció érjen össze, a ház ugyanarról szóljon minden ízében. a szakmai fogások ismerete mellett a
• gondolatiság fontossága •
3. világlátás, élmények, benyomások a tágas univerzumról: csillagászattal való érintőleges kapcsolat 1976 óta; a tér határtalansága, időnk és bármily nagy műveink mákszemnyi mákszemnél is kisebb volta a mindenséghez képest, a korlátokon kívülre kacsintás képessége.
• a valóság mögé, mellé való látásmód •
4. személyesség, az emberi kapcsolatok fontossága, építő ereje: az adott tervezéskor a megbízók hite, az alkotótársak segítsége, hozzáállása, együtt csiholt és egymást erősítő lelkesedése a cél érdekében;
• személyes-közös élmény •
máig minden munkámhoz - az egészen picitől a legnagyobbig - az új-ra való örök rácsodálkozással kezdek hozzá. megélem a házakat, majd a valóság présén át megszületik valami.
Még szeretem a szakmámat. Ahogyan a zenészek örömzenét játszanak, én megpróbálom ugyanezt az építészetben a társtervezőkkel, megbízókkal és a kivitelezőkkel, bár velük néha nem fülnek kedves az együtthangzás.
A szeretet, az egymás felé fordulás, egymás rezgéseire figyelés melegével szeretném átélhetővé, örömmé tenni, „fölolvasztani” az építészet megfagyott zenéjét. /stilisztikailag segített Labádi Zoltán ifjú munkatársam/
„Nem építettem kunyhót sem magamnak,
És nem szereztem sápadt kincseket,
A vágyaim a végtelenbe laknak...”
/Juhász Gyula/