Tervtanács előtt a pécsi Tudományos Ház terve
A pécsi egyetem ún. Tudományos Házának terveit Bachman Zoltán mutatta be a Központi Tervtanács előtt. Gunther Zsolt szerint az építészek merev határt húztak az együttes és a szomszédos épületek között, s ezáltal feszültségeket okoztak a beépítésben.
A tervtanács elvi engedélyezésre ajánlotta a tervet, de ajánlotta a vitán felvetett kérdések átgondolását.
A pécsi egyetem ún. Tudományos Házának elvi engedélyezési terveit Bachman Zoltán mutatta be a Központi Tervtanács előtt november 15-én. A Hutter Ákossal közösen készített munkával kapcsolatban elmondta, hogy a lejtős terepre szóló rendezési terv meglehetősen nagy szabadságot ad, a környék azonban építészeti szempontból zűrzavaros. Biztos viszonyítási pontot csak a Gádoros Lajos tervezte kórház és az orvosi egyetem szállásépülete – Köves Emil alkotása – jelent.
Az építészek a Tudományos Ház tércsoportjait három kubusba helyeznék el, melyek egy, a hegyoldalra felfutó tengelyre fűződnek. A tömegeket földszinti aulasor kötné össze, mely a külső összképben egyfajta közös platót alkotna. A elülső kubusban irodák, a középsőben és a hátsóban laboratóriumok, illetve a kutatómunkát szolgáló egyéb speciális helyiségek lennének. A tervezők a homlokzatok karakterét még pontosan nem határozták meg: elsősorban olyan többrétegű szerkezetben gondolkodnak, melynek transzparens külső héja képzőművészeti kompozíciókat hordozna. Ugyanakkor a fehér betonburkolatot is elképzelhetőnek tartják.
Finta József opponens szinte minden szempontból kiválónak tartotta a tervet, méltatta fegyelmezett, logikus funkcionális rendszerét, szikár formavilágát, finom arányait. Kiemeli, hogy a tervezők a két hátsó kubust közelebb helyezték egymáshoz, így az elülső némileg elkülönül – „nyitányt”, kapuépítményt alkotva az együttes számára. Óva int azonban a képzőművészeti elemek alkalmazásától, mert feloldhatják az épületek visszafogott, határozott karakterét.
Turányi Gábor szerint az épületegyüttes és a táj kapcsolata bizonytalan: a disszonanciát elsősorban a túlzottan hangsúlyos alépítmény és az oldalsó támfalrendszer okozza (ez utóbbi a vízügyi szabályozás következtében elengedhetetlen, mégpedig a közeli patak miatt). Feleslegesen ünnepélyeskedő a kompozíció: nemcsak az alépítményes megoldás, de a felvezető lépcső motívuma is ellentmond a mai egyetemi „fílingnek”.
Gunther Zsolt rámutatott, hogy az építészek merev határt húztak az együttes és a szomszédos épületek között, s ezáltal feszültségeket okoztak a beépítésben.
A tervtanács elvi engedélyezésre ajánlotta a tervet, de ajánlotta a vitán felvetett kérdések átgondolását.
szöveg: Haba Péter
fotó: Marinov Péter
