Tervtanács előtt egy erzsébetvárosi lakóház terve

Szellemeskedő fantázianevet választott az Autóker Holding Zrt. a VII. kerületi Nagydiófa utca 8. szám alatti telken létesítendő ingatlana számára: Gran’dio Residence. Az építészeti terveket Kolbe Tibor és munkatársai (Promega Építési Tanácsadó és Szolgáltató Iroda) készítették.

Szellemeskedő, de a potenciális vevők számára bizonyára nagyon vonzó fantázianevet választott az Autóker Holding Zrt. a VII. kerületi Nagydiófa utca 8. szám alatti telken létesítendő ingatlana számára: Gran’dio Residence. Az építészeti terveket Kolbe Tibor és munkatársai (Promega Építési Tanácsadó és Szolgáltató Iroda) készítették.

A T-alaprajzú, hétemeletes lakóház mintegy nyolcvan lakást foglal majd magába, a felszín alatt három parkolószint épül. A telek a világörökségi területen található.
A terv november 29-én immár harmadjára került a Központi Építészeti-Műszaki Tervtanács és a Fővárosi Tervtanács tagjai elé.
Kolbe Tibor elmondta, hogy igyekeztek a terveket a korábbi szakmai javaslatoknak megfelelően átdolgozni: magasságát egy egész emelettel csökkentették, az utcai homlokzatot erőteljesebben tagolták, az udvart levegősebbé, átláthatóbbá tették.

Az opponens Karácsony Tamás üdvözölte az új megoldásokat, de véleménye szerint a terv továbbra sem tükröz egységes építészeti koncepciót. A tömegforma és funkcionális rendszer elaprózott: a homlokzatot „kutyaólakkal” áttört magastető koronázza, mely fölé tetőterasszal kiegészített újabb emelet, majd egy ismét visszaugratott szint következik. Mint mondja, a beépítési struktúra helyes, az építészeti forma még éretlen – a szemben lévő épületek erőteljes karakteréhez képest a ház megjelenése kissé „vérszegénynek” hat.

Baliga Kornél szerint a terv továbbra is kétarcú épületet mutat, míg az utcán lyukarchitektúra jelenik meg, addig az udvarban függőfolyosós, toronyszerű épületet láthatunk (bár hozzátette, hogy a most bemutatott állapot nem annyira disszonáns). Vitatja a földszint erős utcai megnyitását, mivel a környék sosem volt kereskedőnegyed (a zárt földszint a jellemző). A homlokzatot gyengének tartja: ha a két diadalívszerű tagolóelemet levennénk róla, csak egy neutrális „kockáspapírt” látnánk.

Fegyverneki Sándor szerint a földszinti árkádra szükség van, mivel az utca jelentős átalakuláson megy át – egyre több az üzlet, étterem, kávéház. Úgy látja, hogy a legfelső szint tömegformálása, arányrendszere durva, kidolgozatlan. Az udvari szárnynak viszont igen jók a benapozással kapcsolatos adottságai.

Ferencz István a minőségi tereket, a nagyvonalú előcsarnokot, lépcsőházat, közlekedőtereket kéri számon a terven. A homlokzat szerinte összességében jó arányú, de a „diadalíves” megoldás gyenge. Az udvari szárnyakon szívesebben látna kisebb balkonokat a hosszú és sivár hangulatú erkélyfolyosók helyett.

A tagok közül többen is kifogásolták a felső két szint megoldásait: a magastetőre telepedő tömeget hibás megoldásnak tartották (felvetődött: vagy legyen őszintébb, azaz magastető nélküli a terv, vagy minden tetőfelépítmény maradjon egy 45 fokban dőlő síkon belül).

Mikó László „szánalmasnak” nevezte az egész projektet, mivel a szabályozás túlzottan nagy házat engedélyez ide, így – ha a beruházó a maximális beépítésre törekszik – az építészt szakmailag nehezen vállalható helyzetbe hozza.
A Tervtanács a tervet a vitán elhangzott szakmai észrevételek figyelembe vétele esetén javasolja engedélyezésre a tervet.

szöveg és fotó: Haba Péter