Tervtanács előtt egy Nagy Ignác utcai szálloda terve
A tervtanács voltaképpen felemás eredménnyel zárult: bár a bemutatott tervet továbbtervezésre alkalmasnak találták (FT), vannak, akik továbbra sem fogadják el, hogy bontható legyen a régi épület utcai traktusa (MT).
A Fővárosi Tervtanács (FT) és a Műemléki Tervtanács (MT) összevont szerdai ülésének (április 24.) második napirendi pontja az a Nagy Ignác utca 21. szám alatt létesítendő új épület terve volt, melyek előzményei tavaly hosszadalmas szakmai és jogi vitát váltottak ki. Az Építészfórum erről novemberben már beszámolt.
A telken álló, 1888-ban Malatinszky és Skacell tervei szerint épült egyemeletes bérházat eredetileg lebontották volna – bontásra ítélték korábban a Kerületi Szabályozási Tervben. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal azonban időközben visszavonta a hozzájárulást a bontáshoz. A beruházó – alkalmazkodva a megváltozott helyzethez – új tervek elkészítésével bízta meg Peschka Alfrédet és Olbert Krisztiánt. A terv a régi épület utcai traktusát megtartotta volna, tetejére öt emeletet, mögé új szárnyakat javasolt, melyek lakásokat, illetve irodákat foglalnának magukba.
A Tervtanács tagjai merőben ellentétes álláspontot képviseltek: egy részük támogatta, egy részük elutasította a tervet. Végül szavaztak, mely a vitát az elutasítás javára döntötte el. A beruházó röviddel ezután eladta az ingatlant, az új tulajdonos pedig ismét új tervet készítetett – immár Tima Zoltánnal. Ez volt a legutóbbi Tervtanács tárgya.
Még a vita megkezdése előtt Beleznay Éva (FT) megbízott főépítész fölvetette, hogy a Tervtanács akár le is vehetné a napirendről a tervet, tekintve, hogy megvalósulására semmi esély sincs. A tagok azonban elvi okokból – egy másik szervezet döntése nem határozhatja meg a Tervtanács működését – ezt a lehetőséget elvetették. Az ülést e pillanattól kezdve nem elsősorban a terv minősége, hanem a fennálló szakmai-jogi szituáció foglalkoztatta. Ezt természetesen a tervező is érzékelte.
Tima Zoltán terve ismertetése során elmondta: a maga részéről nem tud azonosulni egy olyan ház-elképzeléssel, amely zárványként foglal magába egy régebbi, sokkal kisebb léptékű épületet. Nem talál rá megfelelő alapelvet – sem esztétikai, sem funkcionális értelemben. Ő tehát – a beruházóval való együttműködésben – a ház bontásával számolt, helyére hatemeletes, téglaburkolatos, belsőudvaros szállodát képzelt el.
Dévényi Tamás (FT) opponenciájában rámutatott, hogy Tima Zoltán álláspontját nem lehet a fennálló jogi szituációval összeegyeztetni, így vitája fölösleges. A Fővárosi Tervtanács tagjai közül többen is hangsúlyozták, hogy az utcai homlokzat figyelemre méltó megoldást alkalmaz: három emeletet érzékeltet, így a ház finoman illeszkedik építészeti környezetéhez, az utca arányrendszeréhez. Ugyanakkor a belső térrendszer és az udvar túlzsúfolt, kizárólag üzleti megfontolásokat vesz figyelembe.
A „megtartás vagy bontás” kérdése ismét felvetődött. Lővei Pál (MT) művészettörténész, műemléki szakértő arra hivatkozott, hogy az utca „saroktól sarokig” 19. századi formájában áll, ennek megtörése tehát nem támogatható. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a hasonló kis méretű 19. századi házak tulajdonképpen fontos elemei a város karakterének – ráadásul ma már egyre kevesebb áll belőlük.
A tervtanács voltaképpen felemás eredménnyel zárult: bár a bemutatott tervet továbbtervezésre alkalmasnak találták (FT), vannak, akik továbbra sem fogadják el, hogy bontható legyen a régi épület utcai traktusa (MT). Valószínű, hogy hamarosan visszatérhetünk a témára, ami egyelőre nem jutott nyugvópontra.
szöveg és fotók: HP
