Tessék illeszkedni! - Tomay Tamás tervének esete Balatongyörökön

Hogy mihez? Vélt, vagy valós építészeti hagyományokhoz, jegyzők, ügyintézők ízléséhez? Nehéz megmondani. Egy tanulságoktól nem mentes ügy, a Balaton északi partjáról.

Az engedélyezési terv beadása előtt egy hónappal, egy délelőtt, a homlokzat terveit átküldtem Leposa Évának (Keszthely, Városüzemeltetési Osztály, Csoportvezető) a HÉSZ magastető-lapostető arányára vonatkozó szabály értelmezésének megbeszélése céljából. Ahogy kérte, pár óra múltán felhívtam, és megnyugtatóan mondta, a tetődolog a rajzon, a szabályoknak megfelel, de azt is mondta, hogy sajnos a homlokzat „furcsán” néz ki. Én hosszasan magyaráztam a tervet, de tíz perc beszélgetés után is, a „furcsa” furcsa maradt. Mindezek kedvesen és barátságosan hangzottak el, sőt a búcsúzó mondat, - hogy ő elutasítja, én meg legfeljebb fellebbezek – közös nevetéssel, jó hangulatban zárta a beszélgetést.

(Most jogosan lehet mondani, hogy észre kellett volna venni, a fenyegetés nem vicc, tehát megérdemli sorsát, aki ilyen hülye, de itt többről és másról van szó.)

Február végén a tervet beadtam, majd pontosan 15 nap elteltével elutasították, két nappal a helyszíni szemle után, környezetbe nem illés okán. Most már tudom, azon 1-2 óra alatt akkor, ami a rajz átküldése és a telefonbeszélgetés között eltelt, a terv sorsa eldőlt, illeszkedés ide, vagy oda. A megrendelő ekkor egyeztetést kért Leposától, aki azt üzente, kíváncsian várja érveimet a fellebbezésben.

Nagyobb térképre váltás

(Szerk.: A szomszédság két épülete, amely ezek szerint teljesítette a "Balaton-felvidék" építészeti hagyományaihoz való illeszkedés követelményét. )

A fellebbezésemhez csatoltam építész szakértői véleményt (Mónus János), amihez a Megrendelő csatolt egy általa kért építészeti állásfoglalást (Krizsán András). Közben az illetékes állami főépítésztől próbáltam tervtanácsot kérni (gondolva az is több mint a semmi), de ő rendeletre hivatkozva mondta, az nem lehetséges. A II. fok (Zalaegerszeg, Építésügyi és Örökségvédelmi Hivatal) a 30. napon a tervet ismét elutasította, illetve az I. fokú határozatot helybenhagyta.

A továbbiakban még levelet váltottam (1. és 2. levél) az állami főépítésszel, módosított homlokzati változatot kínáltam az I. foknak, az újrakezdés reményében (mindezek eredménytelenül), ügyvédekkel konzultáltam, akik az elutasításokban jogsértések és csúsztatások sokaságát találták (pl.: HÉSZ 5. sz. mellékletére jogtalan hivatkozás, tetőhajlásszögre vonatkozó jogtalan hivatkozás, az építési helyre vonatkoztatott földfelöltés jogtalan megítélése, stb.), mégsem ajánlották a bírósághoz folyamodást, az 1-2 éves ügyintézés miatt, a nem kevés bírói és ügyvédi költség miatt, és pozitív végeredmény esetén sincs építtető, aki éveket várna, stb.

Itt van a történetem vége, és a „dolgok állása” miatt csak így végződhetett, illetve új tervezővel újra kezdődik a munka, a teljes megértésemmel.

A történetet azért adtam közre, hogy sokak után sokadikként felhívjam a figyelmet arra: az építésügyi hatóság illetékese az OTÉK 50.§ (2) felhasználásával büntetlenül a saját ízlését kényszerítheti rá a tervezőre, építtetőre (nem beszélve az ebből adódó korrupció lehetőségéről), tetemes anyagi-erkölcsi kárt okozva.

Tehát a javaslatom: amennyiben a Hatóság valamilyen oknál fogva „elkötelezett” egyik vagy másik ízlés mellett, akkor azt írja elő a HÉSZ-ben, pontosan és követhetően, és ne bújjon az OTÉK 50. § (2) mögé, és akkor a Tervező, Építtető eldöntheti, kíván e ilyen feltételek mellett tervezni, építeni.

Végül ne feledjük, hogy a jó ízlésnek feltétele a „(4) előítélet mentesség és (5) belátás, melyek olyan értelmi képességek, melyek mintegy elhárítják az akadályokat az ízlés működése elől.” (Hume)

Tomay Tamás építész
E1 01-0165
Bp., 2014. május 20.

(Szerk.: A szerző kérése nyomán az épület engedélyezési terveit nem közöltük, azon okból, hogy az esetlegesen kialakuló diskurzus ne az épület, hanem az eljárás megítéléséről szóljon.)