Már régóta nézegettem ezt a társasházat. Finom arányai, a negyvenes éveket idéző visszafogott architektúrája lenyűgözött. Pedig rossz bőrben volt az épület, a vakolat nagy része lehullott és a nyílászárókat csak a felpattogzott festék tartotta össze, de amikor először felmentem a tetejére, a lélegzetem elakadt. Ott volt karnyújtásnyira a Budai Vár és nem messze oldalt a Gellért-hegy. A háznak felújítás kellett, nekem egy tetőtér, megegyeztem a tulajdonosokkal így nekiállhattunk a tervezésnek.
A szabályozási terv lehetővé tette, hogy a lapostetős házra ráépítsünk egy tetőteret. Adottság volt továbbá öt nagyméretű kéménytest, amely szanaszét szabdalta a teret. Ez eleinte erősen bosszantott, mert egyterű lakást szerettem volna létrehozni. A koncepció az volt, hogy legyen egy dupla belmagasságú központi tér és ehhez kapcsolódjanak a kisebb terek, funkciók. Ahogy nézegettem a kéménytesteket, megerősödött bennem az érzés, hogy azok pontosan kirajzolják a központi tér, a nappali helyét, megmutatják hol lehet az étkező, a konyhai rész és a hálófülke. A galéria szint még egyszerűbbnek tűnt, egy olvasó és egy dolgozó sarok kapcsolódott a nappali légteréhez, a kémények mögött pedig tároló zugokat alakítottunk ki. A galéria korlát egyben könyvespolc is. Az alsó szintet és a galériát markáns acéllépcső köti össze. Fontos eleme még a belső tereknek az étkezőhöz és a nappalihoz kapcsolódó két ülőfülke. Ezek intimitásukkal, tölgyfa burkolatukkal egyedi hangulatot kölcsönöznek a tetőtérnek.
Az anyaghasználat a belső térben három elemre redukálódott: tölgyfa, vasbeton és natúr acél. A vasbeton falak és födém lemezek alig látható halványszürke festést kaptak, így jól láthatók maradtak a beton fészkek és zsalutábla illesztések, megmaradt a vasbeton anyagszerűsége. A futóba rakott nagyelemes parketta és a beépített bútorok anyaga tölgyfa. A natúracél lépcső, amely egy szlovéniai előkép alapján készült, semmilyen felületképzést nem kapott, sőt az illesztések és csiszolások is jól láthatók rajta.
Összeállt a belső tér, de legalább ilyen fontos a külső és belső terek viszonya. A vár felőli oldalon kialakított nagyméretű terasz jó időben a nappali bővítményeként funkcionál. A teherhordó gerendához kapcsolódó nagyméretű virágállvány lehetőséget ad arra, hogy intenzív növényzetet telepítsünk a teraszra.
A tetőterek általában érzékenyek a hidegre és melegre egyaránt. Az volt a törekvésünk, hogy passzív eszközökkel védekezzünk a nyári kánikula ellen és ne kelljen légkondícionáló berendezést beépíteni. A teljes tetőtéri kubust megépítettük vasbetonból, hogy elég nagy legyen az építmény hőtehetetlensége. Erre került rá a szabványosnál nagyobb hőszigetelés és a tíz cm vastag átszellőztetett légrés. Az ablakokat hőszigetelt alumínium redőnnyel szereltük fel. Télen a radiátoros fűtéshez egy turbó kazán biztosítja az energiát. Ezekkel az eszközökkel el tudtuk érni, hogy a tetőtér klímája télen és nyáron egyaránt megfelelő, nyáron többször mértünk nyolc fokkal hűvösebbet a külső hőmérsékletnél.
Földes László
építész