Kádár Bálint neve az elmúlt években a MeMo (korábban Memoria Moderna) tevékenysége kapcsán vált ismertté a szakmában. Az egyesület az egyik legkövetkezetesebbnek bizonyult a szakma kulturális életét alakító kezdeményezések közül: Bálint mellett Mészáros Ábel és Riedel Miklós vezetésével a Pasaréti Építésztalálkozók szervezése mellett a háború utáni hazai modern építészet megismertetésével és dokumentálásával is foglalkoztak. Pasarétet idővel ki is nőtte a szervezők ambíciója, így került sor különféle nemzetközi konferenciákra az Öntödei Múzeumban, a Millenárison és más helyszíneken. A szerteágazó szakmai kapcsolatokat konkrét programokba igyekeznek csatornázni, mint pl. a paneles lakótelepek kutatása.
A MeMo létrejöttén, tevékenységén és céljain túl az is érdekes, hogy a látszólag végtelen idővel és energiával rendelkező fiatal építészek miből tudnak megélni és ilyen maguktól értetődőnek tűnő programokat szervezni? Milyen karrierlehetőségeket lát maga előtt az előző vendégnél (Hartvig Lajos) eggyel fiatalabb generáció? Hogyan alakítja ki viszonyait egy európai kontextusban gondolkodó fiatal építész a végtelenül zárt magyar szakmával? És ezekhez képest milyen pályán kell focizni, ha épp egy európai urbanisztikai tervpályázaton dolgozik?