Time Box - Pavilonok a Mikháza Régészeti Parkban

A pavilonok terve 2013-ban született az ERASMUS IP első évében. A feladat ideiglenes kiállítási pavilonokról szólt, amelyeket a terepmunkák alatt az ásatási területen lehet felállítani, hogy érthetővé tegyék az érdeklődök számára a gyakran nehezen értelmezhető feltárási eredményeket. A kari TDK-n Sági Gergely pavilonterve dobogós lett és tanszéki különdíjat nyert.

A pavilonokról

A tervezés egyik alapkérdése a viselkedés. Miképpen lehet és kell építészként viselkednünk egy olyan, végletekig konzervatív és „határozott” környezetben, mint amilyennek első ránézésre Mikháza is tűnik? A Marosvásárhelytől mindössze 40 km-re található falu mondhatni eszményi környezetben fekszik, olyan fontos és viszonylag forgalmas városok között, mint amilyen Marosvásárhely és Szováta. Mintha száz év választaná el a külvilágtól: sem aszfalt út, sem közvilágítás, alig 150 ember lakja. Tipikus példája egy elöregedő székely falunak, amely sürgős és jelentős beavatkozás nélkül egy, legfeljebb két évtizeden belül végleg kiürülne és eltűnne Székelyföld térképéről.

Új világ születhet

Ebből a helyzetből kíván most fordítani a falu és eltűnés helyett nagyon úgy fest, hogy csoda készül a Nyárád mentén: évek óta sikerrel működik a Csűrszínház, immár három éve az ásatásokhoz kapcsolódó Római fesztivál egyre több látogatót vonz. A Maros Megyei Múzeum, valamint a falu és a megye vezetőségének hosszú távú fejlesztési koncepciója nem csak megmentheti Mikházát, de regionális turista-attrakcióvá is emelheti. Ennek a nagyívű koncepciónak az első lépése a most elkészült két pavilon (munkanevükön az „Ikrek”, akik a keresztségben a „Time Box” nevet kapták).

Régi-új építészet

A kezdetben kinyíló terű, hátsó frontján szabályos „ház” metszetét felvevő, majd minden irányból szűkülő tölcsérszerű épület a továbbtervezés során bezárult, tömege mozgalmasabbá vált és végül elnyerte azt a szokatlan, ám alapjaiban továbbra is a helyi építészet világából táplálkozó formáját, amely egyedisége és feltűnősége ellenére, ismerős anyagai és emberi léptéke segítségével mégis képes illeszkedni a falu és a táj által lazán meghatározott szövetéhez.

Újfajta kapcsolat

A pavilonok legfontosabb mondanivalója és üzenete a kapcsolatteremtés, ennek a formálás és az anyagi valóság is alá lett rendelve. Kapcsolatot kell teremteni múlt és jelen között, az egykori Római Birodalom peremvidéke és a mai Mikháza között, az építész, régész, muzeológus és helybeli ács, tanár, diák, szakember és látogató között. Ez egy olyan új közeg, amely összeköt minket egymással, a múltunkkal, a jelenünkkel és a jövőnkkel is. A megvalósítás története úgy alakult, hogy a múzeum és a helybeliek vállalkoztak a felépítésre, így a kis építmények nem csak fizikailag, hanem érzelmileg is a falu közösségéhez tartoznak. A helybeliek ugyanúgy a sajátjuknak, ha úgy tetszik, „gyerekeiknek” tekintik őket, mint ahogy bármelyikünk, aki aktívan részt vett a munka valamely folyamatában.

Minden jó, ha jó a vége…

Két év különböző intenzitású tervezés után 2015 nyarán elkezdődött a pavilonok felépítése a Maros Megyei Múzeum által sikeresen megpályázott állami támogatással és más szponzorációkkal. A múzeum („civilben” régész) munkatársa, Ötvös Koppány Bulcsú irányítása alatt számos falubeli mesterember bevonásával folyt a munka. A szokatlan szerkezet és forma izgalmas kihívássá vált mindenki számára, jóllehet kezdetben többeknek meglepő volt. A tábor résztvevői „ikrek”-nek emlegették őket, a munkások pedig elkezdtek velük álmodni. Az építkezés (ahogy az lenni szokott) elhúzódott, így a pavilonok 2015 őszére készültek el, avatásuk 2016 májusában, majd’ 3 évvel az első skiccek után volt.