Tokár György építész 75 éves

Pályakezdő éveire emlékezve írja: „1956-ban diplomáztam, szakmai életem ebben a politikai és szakmai zűrzavarban kezdődött. Szerencsém volt, mert mesteriskolásként 1958-ban a Szendrői Jenő vezette Ipartervbe kerültem.”
Tokár György 1933-ban született, július 14-én.

Tokár György pályakezdő éveire emlékezve írja: „1956-ban diplomáztam, szakmai életem ebben a politikai és szakmai zűrzavarban kezdődött. Szerencsém volt, mert mesteriskolásként 1958-ban a Szendrői Jenő vezette Ipartervbe kerültem. Ez volt akkor az egyetlen hely, ahol a racionális gondolkodást sikerült átmenteni az építészetbe. Az elmúlt ötven évben ehhez fogható szellemi műhellyel alig találkozunk. Szendrői Jenő különleges érzékkel és tudatossággal gyűjtötte és támogatta a tehetségeket.”

Ez a néhány sor pontosan kijelöli azokat a pólusokat, melyek a korszak építészeti viszonyait meghatározták: Tokár György y gödöllői Premontrei Gimnáziumban, majd a háború után a budapesti Vörösmarty Mihály Reálgimnáziumban folytatott tanulmányai után 1951-ben, a szovjet nyomásra bevezetett szocreál stílus időszakának kellős közepén kezdte a Műegyetemet. Tanárai „közül a hangadók, Major Máté és a Szovjetunióból hazatelepült Perényi Imre” mellett őt még tanította Bardon Alfréd, Csonka Pál, Weichinger Károly, Kiss Tibor, Rados Jenő, Pogány Frigyes is. Mint írja: „szerencsésnek mondhatom magam, hiszen az utóbbiakat 1956 után eltávolították az egyetemről.” A névsorból jól látható, hogy olyan szakemberektől tanult, akik különbözőképp határozták meg az akkori magyar építészetet: ahogy maga Tokár is utal rá, megismerte a politikai ideológiákkal megterhelt alapállást éppúgy mint a kizárólag szakmai elvekből kiinduló szemléletet.

A MÉSZ Mesteriskola se maradt ki: tanára 1958–1960-ban Böhönyey János volt. Következetes modernizmusának, tiszta, józan szakmai elveinek tehát közel tíz év tanulóidő adott alapot. Még mielőtt az Ipartervhez került volna, eltöltött néhány évet a Vegytervnél (1956–1958). Az Iparterv munkatársaként több fontos pályázaton is részt vett: a helyszínként a Városligetet kijelölő 1965-ös Nemzeti Színház tervpályázaton az élmezőnyben végzett, III. díjat nyert, de díjat nyert a Bécs-Dunasziget rendezésére kiírt versenyen is. A ´60-as években sorra tervezte legszebb – 1970-ben Ybl-díjjal jutalmazott – épületeit: a Központi Fizikai Kutató Intézet önkiszolgáló éttermét (Budapest XII., Konkoly Thege út 29–33., tervezés:1962, építés: 1963–1964), a Budapest Főváros Elektromos Művek munkásszállóját (Budapest, XIII. Angyalföldi út 5/b., tervezés: 1963, építés: 1964–1965.) és a Láng Gépgyár kultúrházát (Budapest, XIV. Rozsnyai út 3., tervezés: 1967, építés: 1968–1969). A XII. Hajnóczy utca 4. szám alatti, több helyen is publikált, a foghíjbeépítések egyik etalonjaként számontartott lakóházat Emődy Attilával közösen tervezték (1959–1964).

Számos európai országban járt tanulmányúton, 1964–1965-ben Londonban a Chamberlin, Powel and Bonn cégnél a háborúban lebombázott londoni City helyreállítási munkálataiban vett részt.

A Budapesti Városépítési Tervező Vállalatnál 1970-ben kezdett dolgozni. Ezen időszak főbb épületei közé tartozik a bajai Eötvös József Főiskola kollégiuma (1969–1973; átépítés: Puhl Antal Építész Irodája Kft. 2004–2008) és egy ceglédi lakóház (1972–1974). Nevéhez fűződik a műemléki védelem alatt álló büki templom belső terének kialakítása, és az Óra-Ékszer Vállalat Váci utcai üzletének belsőépítészeti terve. A Moszkva tér rendezése során, 1979-ben elhelyezett kútszobrot (Makrisz Agamemnon és Makrisz Zizi alkotása) ölelő betoncsobogót Tokár György tervezte. Nemzetközi kapcsolatait továbbra is fenntartotta: 1978-ban az ottawai Carleton Egyetem vendégprofesszorává nevezték ki.

A ´90-es évek elején az ő tervei nyomán épült fel két 16 tantermes iskola Budapesten (Sashalmon, illetve Kőbányán). A pesti Nagyvásárcsarnok helyreállításának tervét 1991-ben Hidasi Györgyivel és Nagy Gergellyel közösen készítette el, mely az egyedi idomtéglák illetve a Zsolnay-féle kerámiaelemek miatt egészen különleges helyreállítási módszert igényelt. A munkálatok 1994-ben fejeződtek be. Tokár ennek kapcsán írja: „az Ipartervben megtanult racionális gondolkodás végigkísérte egész pályámat. Megóvott a szakmai divatoktól és az építészet tiszteletére és szolgálatra nevelt. Ezért tartom a sok díjnyertes pályázat, megépült épület és az Ybl-díj mellett a Vámház körúti Központi Vásárcsarnok rekonstrukciójának tervezését és megépítését életem egyik legfontosabb munkájának, mert sikerült Pecz Samu szellemiségét megőrizve egy olyan korszerű vásárcsarnokot létrehozni, amelyik a FIABCI, a legnagyobb nemzetközi ingatlanszakértői szövetség nagydíját is elnyerte.”

HP

 

forrás:
Évek, művek, alkotók – Ybl-díjasok és műveik 1953-1994, 237.
Napkút
Artportal
Modern építészeti lexikon, szerk.: Kubinszky Mihály, Budapest, 1978., 310.