Bár a legutóbbi Építész ember est témája az építészet és a média viszonya volt, a beszélgetés látszólag túlnyomó részt nem a szaksajtóról magáról szólt. A két meghívott, Wesselényi-Garay Andor, az Atrium vezető szerkesztője és Bojár Iván András, az Octogon főszerkesztője az építésztársadalom belső konfliktusait, a vizuális kultúra hazai állapotait, a sztárépítészet világát elemezte, a sajtó szerepét, felelősségét csak itt-ott, nagyobb gondolatfolyamok mellékszálaként érintette. Csak lassan vált világossá, hogy az elhangzottak éppen arra a területre irányultak, amelynek a formálódásában az építészeti média alapvető súllyal bír.
Az „összkép” rendkívül heterogén lett: a kormányzati negyed bedőlésének okaitól kezdve a kritikus vállán nehezedő problémákon át a magyar nyelvű építészeti tervezésig és a schengeni határok változásáig számos kérdést érintettek – jelezve, hogy a szakújságírásnak ezekre mind reagálnia kell. Az est szereplői – öntudatlanul – egyfajta öndefiníciót kísérelt meg: ha mást nem, azt biztosan érezték, hogy lapjaik szerkesztése, egy-egy látványos fotóillusztrációval kiegészített cikk milyen komplexitásra alapozódik. Ettől persze kissé felszínessé vált az egész, egy olyan színes randommá, melynek egyetlen eleme sem volt önmagában érdekes.
Talán az a két illusztris vendég, idősebb urak, ha nem lettek volna kénytelenek visszafordulni, mert a lift üzemen kívül volt, az eseményre pedig a nyolcadik emeleten kerül sor, egy-egy fontosabb kérdés megválaszolásában mélyíthetett volna e vájkálódáson. Dr. Vámossy Ferenc professzor, nyugdíjas építészetteoretikus, és dr. Böhönyey János professzor, az ipari építészet nyugdíjazott tanára (angol nyelven is), aki nem egy ciklusban az országos építész-szervezetek tevékeny elnöke volt, egy-egy fölmerült kérdésben éppen személyes érintettségük kapcsán teljesíthették volna ki az estet...
tudósítónktól