Történelmi vagy építészeti emlékek sorsa – A francia példa
Miközben a szíriai polgárháborúban a Daes három év alatt tudatosan rombolta le az általa elfoglalt területeken az ókori világ építészeti remekeit, az Európai Unió országaiban egy másik, de hasonló jelenség terjed. Csakhogy itt a dózerek fegyverropogás nélkül és hivatalos engedélyekkel körülbástyázva dolgoznak a nem kiemelt építészeti vagy történelmi emlékeken. Franciaország jobbára európai uniós kitekintésünk első állomása.
Dózer dolgozik ezen a júniusi felvételen Lagny-le-Secben (Ile-de-France – Oise megye) a Párizstól 47 kilométerre, északkeletre fekvő kisváros XIX. század második felében épült kastélyának bontásán. A Le Figaro július végi kódolt cikkének még olvasható része egyértelmű ijesztgetésnek értelmezhető. A kormányzat ugyanis arra hivatkozik, hogy nincs pénze a kisebb jelentőségű történelmi vagy építészeti műemlékek karbantartására vagy helyreállítására, ezért valószínűleg tömegével lehet majd hasonló jeleneteket látni az elkövetkező években. Lagny-Le-Sec lakosai végigjárták ugyan a szokásos tiltakozási utakat, de a jelek szerint hiába, júniusban valóban elkezdődött a bontás, és csak annyit tudni, hogy többfunkciós épületet fognak emelni a kastély helyére.
A Le Figaro júniusi írása is előrevetítette ezt a lehetőséget. A 6450 bejegyzett várból és kastélyból 5550 most magánszemélyek tulajdona, a többi 900-at az állam kezeli és csak kétharmada kap majd kiemelt minősítést. 2000-ig folyamatosan csökkent az állami támogatás, 2008-tól, a globális pénzügyi és hitelválság kezdete óta pedig még inkább, főleg a terrorizmusra és a kiugróan magas költségvetési hiányra hivatkozva. Az így felszabaduló vagy inkább kiszolgáltatott kastélyok és várak 2010 óta a kínai, mexikói, brazil vagy orosz vásárlók vagy befektetők kedvelt célpontjai. A most 89 éves Paul Chemetov idei esete azonban arra utal, hogy még a francia kulturális örökség részei sem menekülnek meg a bontástól. A francia kulturális minisztérium 2008-ban a XX. századi építészeti örökség részének nyilvánította a várostervező és építész a Párizstól délre fekvő Vigneux-sur-Seine-ben (Île-de-France tartomány, Essonne megye) 1972-ben épített 273 lakásos idősek otthonát, amelyet az első betegbiztosító (CPAM) rendelt. A minden követ megmozgató Chemetov lépései ellenére idén mégis a bontás mellett döntött a település vezetése.
Október végén a Le Figaro közölte, hogy jövő év január 15-én árverésen fogják eladni Pompadour márkinő egyik kastélyát (Menars, Centre-Val de Loire tartomány, Loir-et-Cher megye), a 30 éven át 100 millió eurós költséggel felújított műemléket. Tulajdonosa és felújítója, a libanoni származású 85 éves Edmond Baysari (Jeanne-Antoinette de Poisson, Menars hercegnőjének, vagyis XV. Lajos király egykori kegyencnőjének csodálója) 20-30 millió eurót vár ettől a tranzakciótól. Szerencsére nem jellemző, hogy a dózerek nagyüzemben bontják a műemlékeket, de így is évente már 50 várat, kastélyt adnak el átlagosan 700 ezer euróért, és az új tulajdonosok többsége tiszteletben tartja a szerzeményt, tehát nem bontja le vagy alakítja át teljesen. De hozzá kell tennünk, hogy nincsenek érdemi információk az új tulajdonosokhoz került műemlékek későbbi sorsáról. Őszintén reméljük, hogy remélhetőleg az elhanyagolható kisebbséget képviselik majd az olyan épületek, mint az első és elrettentő egyik példaként említett kastély Lagny-le-Secben.
Két új és gyakorlati megoldás körvonalazódik a történelmi és építészeti műemlékek megmentésére, illetve helyreállítására. Az egyik a közösségi tulajdonba kerülés lehetősége. A XV. században épült Le Paluel várához ugyanis hamarosan fejenként 50 euróért juthatnak hozzá új tulajdonosai (Új-Aquitánia, Dordogne megye). Ebben segít a Fogadj örökbe egy várat! nevű egyesület, amely az ilyen veszélybe került műemlékek megmentésére szakosodott: a kezdeményezők vállalták, hogy letesznek 500 ezer eurót a tulajdonjog megszerzéséért, azaz Le Paluelnek akár összesen tízezer társtulajdonosa is lehet. De mind a mai napig nem dőlt el, hogy sikerül-e az egyesület egyelőre egyedülálló kísérlete. Ha igen, jelentősen korlátozott mértékben, de megoldás lehet a leromlott állapotú, lebontásra ítélt műemlékek megmentésére.
Egy újabb kiút lehet a közösségi munka a tudományos kutatókkal együttműködve. A XII. század vége és XIV. század eleje között épült Guédelon (Bourgogne-Franche-Comté tartomány, Yonne megye) várkastélyát 1997 óta régészek irányításával állítják helyre középkori iparosok közreműködésével és korabeli módszerek alapján, miközben 40 helyi lakosnak adnak munkát. Nagyon életképes az ötlet, 2015-ben már több mint 300 ezer turista látta az alapoktól teljesen újraépülő vár munkálatait, köztük egyre több diák, tudniillik a munkálatok bejárása egyben rendhagyó történelemóra is. Nem is beszélve a külföldi sajtó és turisták növekvő érdeklődéséről, hiszen a BBCTwo csatorna éppen három éve a helyszínen forgatott a témáról. A turisták folyamatosan növekvő száma magától értetődően egyre több pénzt biztosít a munkálatokhoz.
Jelen írásunkban csak a kastélyokkal és várakkal foglalkoztunk, és nem tértünk ki egy harmadik műemléktípusra, amely jóval nagyobb veszteségeket szenved 300 éve: a templomokra és az apátságokra. Önmagáért beszél a Wikipédia erről készített listája. Őszintén reméljük, hogy az akár nagyobb, akár kisebb jelentőségű műemlékek végül nem ugyanarra a sorsra jutnak, mint Commarque vára cirka 100 éve, amikor a törvény még nem védte a műemlékeket: köveit széthordták és felhasználták az említett és közeli Le Paluel várának helyreállításához.
Sobieski Tamás
