Transzparens csend

Kezdetben volt a Labiritmus. A Sziget Fesztivál keretén belül a Cinetrip egy olyan elektronikus helyszínt^* képzelt el, amin keresztül nem szűrődik ki a hang, de belül dübörög a zene. Ekkor még szalmabálákból építkeztek, és 5-6 centi vastag nádpanelekből építették a falakat. Kívül „állt a levegő”, de pont emiatt fény sem szűrődött ki, így az építmény nem vonzotta eléggé a célközönségét. Az 580 m² alapterületű elektronikus táncparkett belső falain hatalmas kivetítőn dolgoztak a VJ-k (Visual Jockey – fény- és látványmester), azonban ezt is csak a bent táncolók élvezhették. Ekkor született meg a gondolat a Medence Csoport, azon belül a vezető tervező, Terebessy Tóbiás fejében, hogy mi lehet az az anyag, ami hangszigetel, de a fényt is átereszti. Ekkor találták meg a targoncazsilipet. Fehér és átlátszó PVC függönyökkel borították be a falakat, így sikerült kifelé is láthatóvá tenni a fényeket. A hangcsillapítás természetesen nem éri el a nádpanelek szintjét, de még így is sokkal kevésbé dübörög, mint például a mellette álló Party Aréna, ami egy normál rendezvénysátorban található, és még kilométerekkel arrébb is hallható. A Medusában – amely ugyanúgy nyolcszög alakú, mint a többi művészeti helyszín – még több újító megoldás található a kiszűrődő zaj csökkentésére: szétszabdalták a belső teret, illetve szinteltolással igyekeztek még nagyobb táncteret létrehozni. A büfék a falak között vannak, két oldalra tudnak kiszolgálni, ugyanígy két bejárat is található, a mozgás megkönnyítése érdekében. A falak magasabbak lettek, viszont az egész konstrukció felülről nyitott. A világításban sok új dologgal kísérleteztek, rengeteg LED-es technika, hat darab nagyteljesítményű és több kisebb projektor segíti a totális vizuális élményt. A tervezésben a vizuális kommunikáció szakon végzett Magyar Gergő és Bodóczki Antal a visual-technikáért voltak felelősek, a konstrukciót Terebessy Tóbiás faipari formatervező és Gross András építész álmodták meg a Sziget közepére.