Műleírás
A terv alapját az egyetemes magyarság összetartozni akarása és a közös célok rajzolják föl. A 19. században megálmodott modern Magyarország rohamos fejlődését törte meg a világháborút lezáró békediktátum, amely így nem csak a Magyar Államot, de a magyar álmot is darabokra törte. Ha a magyarság mérhetetlen fájdalmát számokban próbáljuk meg kifejezni kívülállók számára, akkor az elcsatolt területek lélekszámáról, négyzetkilométereiről esik szó. Ezek a szomorú számok adják az emlékmű arányait és az elszakítottságban is szétszakíthatatlan magyarság a formáját az emlékműnek.
A forma először síkban jelenik meg. A kiindulási terület a Magyar Állam teste, a teljesség tökéletes négyzete, amelyről a területi arányoknak megfelelően négy tag leválasztatott. Az égtájak szerint felállítandó emlékmű nyugat felé elszakított területe az Ausztriához csatolt országrészt jelöli. Az északi terület az azóta széthullott Csehszlovákiához került Felvidéket szimbolizálja. A keleti terület – amely méretében a középen meghagyott csonka Magyarországot is meghaladja – a Román Királyság fennhatósága alá került Erdély, Partium és a Bánság keleti vidékét jelképezi. A déli terület a közelmúlt véres háborúiban ugyancsak széthullott Szerb-Horvát-Szlovén Királyság uralma alá került országrészeket testesíti meg.
Az elszakított területek lélekszámával arányosan a formák kiemelkednek a síkból a térbe tömböket alkotva. A Szent Korona tan szellemében a Szent Korona Államának minden tagját figyelembe véve, vagyis a Natio Hungarica szétszakított részeinek a békediktátum aláírásának idejében fennállt aránya adja a testek magasságát.
Az elszakított országrészeket jelképező, egymástól eltávolított tömbök világosszürke finombetonból készülnek. Az egykori, függőleges csatlakozási felületeiket egyenes vonalak hálózzák be, amelyek a talaj síkján megtörve, a talajon végig futva összekapcsolják a szétszakított tömböket. Ettől az összekapcsoló hálózattól válnak az elszakított részek szétszakíthatatlanná, ez az emlékmű pozitív üzenete.
A tömbök előregyártott, anyagában színezett, nagyszilárdságú finombetonból készülnek, melyeket egybeöntve, 7 cm-es falvastagsággal gyártanak. A tömbök talpába a gyártás során rögzítő kampókat betonoznak, majd az alapozásban kialakított fészkekbe ültetik, végül utólagos kibetonozással rögzítik.
Az emlékmű körül nagyelemes térkővel burkolt felület kerül kialakításra, amely összeköti a tér két oldalán lévő gyalogos forgalmat, ezáltal egyfajta centrum jön létre, amely célirányúsítja a forgalmat. Az emlékhely használhatóvá teszi a teret, s így maga is életre kel, bekapcsolódik Budaörs vérkeringésébe.
Albicz Ágnes
MANK - Magyar Alkotóművészek Közhasznú Nonprofit Kft.
S Z A K V É L E M É N Y
Pályamű leírása és értékelése
A kompozíció központi, négyzet alapterületű - a mai Magyarországot jelképező - elemét az elcsatolt területeket szimbolizáló négy darab, téglatest formájú tömb fogja körbe a területek égtáji helyzetének megfelelően. Az elszakított országrészeket jelképező, egymástól eltávolított tömbök újra egymáshoz rendelve egy szabályos, négyzetalapú tömböt formáznának az egykori egység tökéletességét megidézve. A mai Magyarországot jelképező négyzetes elem befoglaló mérete: 170 x 80 x 80 cm. A téglalap alapú hasábok befoglaló méretei az elszakított területek arányaihoz igazodnak: Ausztria: 30 x 80 x 20 cm, Csehszlovákia: 60 x 100 x 50 cm, Román Királyság: 100 x 65 x 175 cm, Szerb-Horvát-Szlovén Királyság: 80 x 100 x 50 cm. Magasságuk az elszakított részek lélekszámának arányait tükrözik. A szimbolikus értelemben, egykor összekapcsolódó csatlakozási felületeket anyagában színezett, nagyszilárdságú finombeton burkolólapból kialakított, 5 cm szélességű, érdesített felületű, sötétszürke színű, egyenes vonalak hálózzák be, amik a talaj síkján megtörve folytatódnak kapcsolatot teremtve az eltávolított elemek között. Az emlékmű sima felületű, világosszürke elemei előregyártott, anyagában színezett finombetonból készülnek egybeöntve 7 cm-es falvastagsággal. Az együttest a tömbök talpába rögzített kampók segítségével illesztik az alapozásban kialakított részekbe utólagos kibetonozással. Az alkotó szándéka szerint nagyelemes térkővel burkolt felületet alakítanak ki az emlékmű körül. Éjjel talajba süllyesztett világítás fénye vetül a tömbök szétválasztott felületeire.
Tematikájában a pályázat lehetőségeit jól hasznosító kompozíció erénye az összetett gondolatvilágú, narratív kompozíciós szerkesztés. Az igényesen megfogalmazott, a trianoni békediktátum következményeire szimbolikusan utaló koncepció átgondoltan kapcsolódik a pályázati kiírásban megfogalmazott tematikai feltételekhez. Az emberléptékű alkotás-együttes korszerű és érthető gondolatiságot képvisel plasztikai nyelven megfogalmazva. Szerencsésen mellőzi a más pályamunkáknál oly gyakran alkalmazott, ám a szobrászat formanyelvétől idegen irodalmi, térképészeti és statisztikai adatokból táplálkozó szimbolikus utalásokat.
A szakértői bizottság a tervet megvalósításra javasolja, hiszen a kiírásnak a leendő műre vonatkozó tartalmi és formai követelményeinek egyaránt magas színvonalon megfelelt. Ugyanakkor a szakértők a terv további gazdagítása érdekében kisebb módosításokat javasolnak az alkotóknak. Az emlékmű alapsíkjaként értelmezhető talajburkolatot a mű felületével egyeztetni kell, mivel a tervben bemutatott díszburkolat raszterhálózata ellehetetleníti a tömbökből induló rajzolat grafikai hatását. Az átfutó vonalrendszer folytonossága az elemek színével és anyagával azonos, simított betonfelületű alapba ágyazva jobban érvényesül. Átgondolandó továbbá, hogy az elszakított területeket jelképező hasábok alatt átfutva a vonalháló a tömbök külső, üres felületére felfutva érjen véget. A látványban is erőteljesebb megoldás egyúttal közelebb viszi, mintegy beléptei a szemlélőt a plasztikák terébe segítve ezzel a műcsoporthoz vezető trapéz és az általa létrehozott látszatperspektíva hatását.