Tudás és gyakorlat

A Hello Wood nem csupán a csoportvezető építészeknek nyújt remek lehetőséget, hanem a résztvevő diákoknak is, akik élesben is kipróbálhatják az elméleti tudást. Exkluzív tudósításunk a Hello Wood szerdai napjáról Horváth Andrástól.

"A Hello Wood nagyon hasznos tapasztalat az egyetemi hallgatóknak. Megismerhetik az anyagot, így építészként sokkal jobban tudnak boldogulni az életben, könnyebben oldanak meg valós feladatokat. Erre jó példa lehet Szabó Áron, aki már a Hello Wood Factory tehetségkutató programjában is részt vett, és az ő és társai tervét építette meg idén a MOME építész tanszéke egy norvégiai projekt során." - meséli a Hello Wood oktatásban betöltött szerepéről a Hello Wood egyik alapítója, Huszár András építész.

A Hello Wood egyik legfontosabb alapelve az, hogy az építészhallgatók valóban építhetnek, amelyre egyébként több okból kifolyólag is alig adódik lehetőségük: egyrészt az építészeti oktatás világszerte az absztrakció, az elméleti tudás felé billen, másrészt a gazdasági világválság óta az építész szerepe is változni látszik, a csinálás, a gyakorlati megvalósítás irányába tolódik.

Az oktatásról, azon belül is a Hello Woodnak oktatásban betöltött gyakorlati szerepének fontosságáról is beszéltek kedd esti előadásaikban a csoportvezetők. Egyértelműen kiderült, hogy a külföldi egyetemekről érkezett csoportvezetők nagy hangsúlyt fektetnek a gyakorlatiságra. A svéd Sebastian Mardi és Elias Lindhoff a skandináv építészet, egyetemi oktatás és gyakorlati munka kapcsolatáról beszélt, míg a Bécsi Iparművészeti Egyetemen tanító Pap Bence arról mesélt, hogy miért választotta inkább az egyetemi tanítást a sztár-tervezőirodában eltöltött évek után.

Az elsősorban képzőművészként és dizájnerként ismert belga Frank Havermans hitelesen mesélt installációiról, szobrairól, amelyeket saját maga készít design- csapatának segítségével. A szintén Németalföldön, egész pontosan Hollandiában dolgozó Rufus Van den Ban és Suzana Milinovic a delfti egyetemen tanárként szerzett élményeiről vallott, és arról, hogy miért vállalják el sokszor a legőrültebb kis projekteket is. Az estét Eke Dániel előadása zárta, aki Magyarországon tanult. A többiekhez hasonlóan, ő is azokról a munkákról adott elő legszívesebben, amelyekben saját ötleteit építheti meg, szemben a tervezőirodában eltöltött elméletibb munkákkal.

Horváth András