Tudatépítészeti teszt és Bercsényi-kódex a Móricz Zsigmond körtér aluljáróban

Szombatig tart nyitva a B28-30 Emléknapok részeként kiállított tárlat a Móricz Zsigmond körtéri metróaluljáróban, ahol szerdán és pénteken 17-19 óra között még megtekinthetők a kultikus folyóiratra reflektáló kortárs projektek, pénteken 18 órakor Vető Jánossal Balázs Kata művészettörténész beszélget, szombaton pedig bontóbulival zárul az eseménysorozat.

A Szakkollégium szervezésében létrehozott projekt célja, hogy felelevenítse a status quóval szembehelyezkedő B28-30-as eseményeket, szövegeket, közösségi megmozdulásokat, gondolatokat, gyakorlatokat. A tárlat részeként megvalósult Képcsarnok Szegő György 1981-es – a folyóiratban megjelent – Ösztönépítészeti tesztjét eltérítve, egy Tudatépítészeti teszten keresztül nyújt betekintést az építészetelmélet és praxis szövevényes kapcsolatába, tájékozódási pontot nyújtva az új építészgeneráció számára. A kiállítás második terében a Bercsényi-Kódex lapozható fel, mely a hagyaték homályba és feledésbe veszett legendás történeteit és képeit kontextualizálja újra – a püspöki krónikákat egy misztikus héj őrzi. A 1111 Galéria jóvoltából egy Performansz is megjelenik az aluljáróban: Vető János munkái videó- és fotódokumentáción keresztül vannak prezentálva. A negyedik térben a kurátorok által kiírt emlékmű-pályázaton nyertes Totem tekinthető meg.

A kiállítás szerdán (05.15.) és pénteken (05.17) 17-19 óra között tart nyitva. Illetve pénteken 18 órás kezdéssel Vető Jánossal beszélget Balázs Kata művészettörténész. Szombaton pedig egy bontóbuli keretében búcsúzik a programsorozat.

Az esemény ajánlásaként a kiállításhoz készült kurátori szövegekből válogatott írásokat osztunk meg.

Képcsarnok és Tudatépítészeti teszt
A két és fél évtized során termelt B28-30 oldalakon tetten érhető a reflexióra való igény, gyakorlat és elmélet összeegyeztetése: a hallgatók értelmezték a szakmában betöltött szerepüket, kritikát fogalmaztak meg az oktatási rendszerrel kapcsolatban és az építészeti tervezés lehetőséghorizontját vizsgálták. Erőfeszítésük felfogható egyfajta autonómia-kísérletként: arra vállalkoztak, hogy tágabb társadalmi kontextusban gondolják újra építész szerepkörüket, és azt, hogy milyen, a világról alkotott eszmék és esztétikumok mentén képzelhető el egy szebb, jobb és igazságosabb térbeli és vizuális környezet. A kései kapitalizmus képzeletszegény, szaturált jelenvalóságából visszatekintve izgalmas fellapozni, hogy milyen stílus- és izmuskavalkád termékenyítette meg a kollégisták építészeti képzelőerejét. A lapszámok folyamatosan változó és alakuló szerkesztőségei, a doktrinér modernista hazai kánon mellett fontosnak és érdekesnek találtak olyan nemzetközi építészeket, mint a szovjet avantgárdokat, az Archigramot, Aldo Rossit, Robert Venturit vagy James Stirlinget.

A B28-30 projektje bár a 80-as évek végén lezárult, a lapok az elméletgyártásra és a gondolkodásra való igény mementóiként élnek tovább. A keleti blokk felbomlásával és az egypólusú kapitalista világrend megszilárdulásával az építész társadalom új politikai-gazdasági viszonyok között találta magát. Míg az egykori építész tanoncokat a merev szocialista rendszer és a modernista építészeti dogmák kötötték gúzsba, korunk generációjának szellemi és erkölcsi szárnyalását a piaci fundamentalista, menedzseri diktatúra veti vissza. Az építész a rendszerváltás óta bekövetkezett politikai átrendeződés eredményeként vizuális és esztétikai referenciákkal felvértezett, lelkes társadalmi reformerből az ingatlanpiaci termékek marketingesévé degradálódott. Az algoritmusok által lúgozott Pinterest-kultúra társadalmi kontextustól leválasztott jelenvalóságában soha nem volt még ekkora szükség az építészeti gondolatok csatornázására, mint napjainkban.

A Képcsarnok a Bercsényi kollégium naiv, hevült és kísérletező próbálkozásait felelevenítve prezentálja és szállítja az emberi képzelet erejét a fiatal építészgeneráció, valamint a tér és utópia iránt lelkesen érdeklődő látogatók számára. A stimuláló képanyaggal célunk a kiállításon résztvevők bombázása, felforgatása, hogy rámutassunk a múlt utópikus gondolkodásában rejlő felszabadító lehetőségére, a jövőtől megfosztott jelenben.

A Képcsarnok részeként egy játékra hívjuk a besétálókat, mely során mindenki felfedezheti a magában szunnyadó építészteoretikust. Az építészeti teszt kitöltésével az érdeklődők libidinális energiáikat végre szabadon engedve fejthetik fel a tudatalattijuk mélyén lekötött – a kortárs gazdasági-társadalmi viszonyok között felszakadni képtelen – vágyképeiket, hogy gondolkodási teret és időt hasítsanak ki a menedzseri struktúrák által uralt kapitalista masszából. A kiállításon 8 db tablón (A-H), egyenkén 8 db építészeti kép található. A lazán összeválogatott nyolcszor nyolc kép a lehető legkülönbözőbb eszmék és hangulatok spekulatív kivonata. A képek az emberi történelem során elképzelt és megragadott tereket, és a hozzájuk tartozó karakteres térhasználatokat és világképeket közvetítik. A látogatóknak a teszt során minden tablón egy, a számukra legkedvesebb képet kell kiválasztaniuk, amit a kiadvány végén található táblázatba kell bevezetniük, melyet a leletek kiértékelése követ – kortárs építész profilok, stíluskorszakoktól független eszmék és kedves próféciák egyvelege.