Túlzsúfolás — tervtanácsi tudósítás
Kapualjból mélygarázs-lejárat, romantikus műemlék házhoz hétszintes „kiegészítés”, ingatlanfejlesztési kulissza: Páhy Árpád gondosan kidolgozott, de az ismeretlen befektető igényeit maximálisan kielégítő tervét határozottan elutasította a tervtanács.
A helyszín: Budapest, VIII., Baross utca. 40.
A Baross utca házsorából azonnal kiugrik az 1861-ben épült műemlék épület: szomszédainál jóval alacsonyabb, félköríves ablakai és öreg fakapuja igazi asztalos-mestermunkák, homlokzata izgalmas és egyedi. Sajnos, nemcsak minőségével lóg ki a sorból: a Baross utca 40. réges-rég „problémás ház”: a SOTE fül-orr-gégészete száz évig használta felújítás, sőt a legelemibb karbantartás nélkül, majd pár éve végleg sorsára hagyta. Azóta minden rohad, időnként hajléktalanok vernek tanyát az üres szobákban, eltüzelik a régi nyílászárókat, telehordják szeméttel a kapualjat. Ami még megvan: a vörös márvány függőfolyosók, a kovácsolt vas korlátok, az íves vonalvezetésű lépcsőház, a festett kapualj.
Szokásos pesti történet, megesett már sok értékes házzal, többek közt a Hungária Fürdővel, a Balettintézettel, a Szabadság tér 4-gyel vagy a Rumbach utcai zsinagógával. Az ilyen történetek ritkán végződnek jól – ha sikerül is elkerülni a végpusztulást, az értékek nagy része elpusztul, mire feltűnik egy komoly befektető a sok spekuláns után. A Baross utca 40. tulajdonosát, aki 4 csillagos, 73 szobás szállodát akar építeni a ház helyére/mellé nem ismerhette meg a Központi Tervtanács február 5-én. Ráday Mihály egyik hozzászólásában felhívta a figyelmet az említett párhuzamokra, és rámutatott arra, hogy a „fejlesztő” az ilyen tervek elfogadtatásával sok esetben csak építési jogot akar szerezni, hogy a telket drágábban továbbadhassa. A láthatatlan tulaj helyett egyedül kellett helytállnia Páhy Árpád tervezőnek a gyanakvó grémium előtt.
Páhy a régi házat a terven egy hétszintes új szárnnyal egészítette ki, ami elfoglalja a tágas udvar nagy részét. A cél az elvárt szobaszám biztosítása mellett a teret határoló tűzfalak takarása volt. Az L-alakú beépítés a szomszéd ház udvarra néző homlokzata előtt megfelelő méretű teret és benapozottságot biztosít. A műemlék épülethez Farbaky Péter készített tervdokumentációt. A szállodához szükséges mélygarázst csak az U-alakú ház hátranyúló szárnyainak elbontásával lehet biztosítani, ezeket a terv szerint eredeti formájukban visszaépítenék. A kapualj elveszti eredeti funkcióját, garázslehajtóvá alakul gépkocsilifttel, és a főbejárat átkerül az egyik keskeny ablaknyílás helyére. A régi részben Páhy éttermet, konferenciatermet, az emeleten szobákat alakítana ki, a boltozatos pince alkalmas borozónak, a tetőteret beépíti.
A tervet szinte egyöntetű fanyalgás fogadta. A tervtanács tagjai egyetértettek abban, hogy a beépítés túlzott, még jobban besűríti a jelenleg is zsúfolt városrészt. A festett kapualj kezelése különösen méltatlan a műemlékhez, a háznak nyilvánvalóan ez a főbejárata, minden más megoldás erőszakolt és szerencsétlen. Számos más konkrét kifogás is elhangzott, elsősorban az új szárny jellegtelen, semleges, bátortalan megformálásával és a hamisan romantizáló tetőablakokkal kapcsolatban. Fegyverneky Sándor, a tervtanács elnöke összefoglalójában hibásnak nevezte az egész tervezői hozzáállást: a terv az utolsó szögig nagyon precízen ki van dolgozva, csak a torka véres, mondta, mivel ez a telek nem szállodának való. A műemléknek ebben az esetben csak az álca szerep jut, hogy eltakarja az utca felé a telek belsejében végrehajtott óriási beépítést. Egyesek felvetették: a régi ház össze fog dőlni a brutális beavatkozás során, hiszen az egész építkezés a műemléken keresztül bonyolódna le. A tervtanács ezúttal tehát vétózott, de a Baross utca 40-et ez csak a kulisszává silányítástól menti meg, a rohadást semmilyen állásfoglalás nem fogja megállítani.
