Turányi Gábor – Kovács Csaba emlékezik
Kovács Csaba, a MOME Építészeti Intézetének vezetője emlékezik Turányi Gáborra
Nagyon szíven ütött a hír, mert építésszé válásomban Turányi Tanár Úr kulcsszereplő volt.
A történet úgy kezdődött, hogy 21 évesen, harmadéves építész hallgatóként a BME-n nagyon nem találtam a helyem. Komolyan fontolgattam, hogy otthagyom az egyetemet, azzal az építészetet is, és átmegyek az ELTÉ-re filozófia szakra. Akkor találkoztam a „Közép" félévben Turányi Gáborral, aki Cságoly Ferenccel együtt Török Ferenc Tanár Úr „segédjeként" korrigált bennünket. Én Turcsihoz kerültem és ő az első alkalomtól kezdve teljesen lenyűgözött. A konzultációkon keveset beszélt, nagyon figyelt ránk, és mindig fajsúlyos, lényegi dolgokat mondott. Hihetetlen képessége volt rá, hogy az ÉPÍTÉSZET mibenlétét közvetítse felénk.
A félév során – néhány héttel később – Ő megkapta első infarktusát 30-as évei közepén, így megszakadt ez az álomszerű egymásra találás, de akkorra az én sorsom már eldőlt, építész leszek… Szerencsére felépült, és az egész életmódját átszervezte az infarktus hatására, élni, alkotni, tanítani akart.
A mi kapcsolatunk pedig sajátos mederbe terelődött, újra és újra találkoztunk, sok esetben látszólag véletlenül, néha szervezetten, de az én életemben ezek mindig jelentős események voltak, kilométerkövek, válaszúti pillanatok. Turcsi, a Mester, a Mentorom mindig, minden alkalommal – mint egy távolkeleti bölcseleti mesében – képes volt utat mutatni, tanácsaival, néha csak kérdéseivel, máskor kemény mondataival, támogató szeretettel.
Alkotó építészi nagyságát, tanító építészi karizmáját, személyes útmutatásait örökké szeretettel őrzöm.
Elküldöm az 1993-ban a Magyar Iparművészeti Főiskolán másoddiplomaként készült diplomatervem néhány tervlapját. Egy romos malmot alakítottam át és építettem tovább MIF alkotóházzá. Turányi Gábor volt az építész konzulensem (Csepregi Sándor belsőépítész a témavezetőm). És bár Turcsi közvetlenül ekkor már nem rajzolt bele konzultációk során a tervembe, de szellemi hatása nyilvánvaló. Én akkor, ezzel a tervvel lettem „felnőtt" építész (hét évvel a BME-s diplomám megszerzése után).
Ezek az emlékek nagyon személyesek, de röviden és talán elég esszenciálisan kifejezik Turcsi hatását, mert tudom, hogy sokan vagyunk hasonlóan vele a magyar építészek közt.
Kovács Csaba
szerk: Somogyi Krisztina
