Tűz és víz: a budavári Szent György tér új fejezete

Tűz és víz: egyesek legszívesebben visszaépítenék az egész Honvédelmi Főparancsnokságot a Szent György térre, mások visszasírják a 2004-es pályázat nyertes tervét, de vannak olyanok is, akik megalapozott szakmai érvek helyett körmönfont jogi formulákat javasoltak állásfoglalás gyanánt, mondván: csak így épülhet ott bármi is. Tudósítás a kulturális-turisztikai központra készült újabb építészeti koncepció összevont központi-fővárosi tervtanácsi vitájáról.

Tervtanács (összevont Központi és Fővárosi) elé került a Szent György téri volt Honvéd Főparancsnokság romjának hasznosítására 2004-ben kiírt pályázat ezerszer támadott és megfúrni próbált győztes tervének új változata (2008. január 31.). Az alkotók, Kis Péter és munkatársai kénytelenek voltak átdolgozni munkájukat – elsősorban azon konzervatív szemléletű szakmai körök hatására, melyek az elmúlt években több hullámban is nyomást gyakoroltak rájuk és a projekt levezénylésével megbízott szervezetre. Ezt most itt nem részletezzük, az Építészfórum számos cikket közölt a témában.

Hogy az ügy több éves szünet után újra lendületet kapott, az annak köszönhető, hogy a Szarvas tértől a Szent György térig húzódó területre tervezett kulturális-turisztikai fejlesztésre (melynek természetesen a honvédségi épülethez csatlakozó létesítmény is részét képezi) egy EU-s pályázaton akarnak pénzt szerezni. Mint Szamkó Katalin, a beruházást végző Budavári Kht. ügyvezető igazgatója hangsúlyozta, a határidő szoros: április 25-ig kell a pályázati kiírásban előírt mélységig kidolgozni a koncepciót és eljutni az építési engedélyig. Talán a gyors cselekvésre való törekvés lehetett az oka annak, hogy bár a nyertes tervet elvetették, nem írtak ki új pályázatot, hanem helyette az új tervek megalkotására a 2004-es győztest kérték fel (a beruházó tehát úgy gondolta, hogy Kis Péternek van lehetősége jogot formálni a tervezésre... Hangsúlyozni kell azonban, hogy a tervező személyétől függetlenül most már nem a szakmai zsűri által kiválasztott nyertes tervvel állunk szemben).

Kis Péter több változatban bemtatott új munkájának ismertetése során elmondta, hogy számos vonatkozásban igazat ad a 2004-es tervet kifogásoló szakértőknek. A rom fölé emelkedő nagy tömegű, zárt építmény helyébe kollonádokra emlékeztető, nyitott terek sorából álló szintet terveztek. Ez az oldottabb karakterű rész lehetővé teszi, hogy a polgárváros felől (a Tárnok utcából) is látható legyen a Várpalota kupolája. A pinceszinten flexibilis szerkezetű, audiovizuális kiállítóterek lennének (a magyar történelem és kultúrtörténet bemutatója számára), a földszinten helyezkedne el az ún. agóra, a régi épület boltozatos termein és az új részek téregyüttesein átvonuló közösségi helyiség- és udvarsor. Ennek az észak-déli főtengelyét középen kelet-nyugati irányban utcaszerű átjáró szelne át. A földszinti homlokzatokat acél-üveg-konstrukció alkotná, mely elé finom, csipkeszerű „kőfüggöny” ereszkedne le. Az emeleten a vasbeton-szerkezetű, kőburkolatos pillérsorok szintén kiállítótereket fognának közre, felnyitható üvegfalakkal.

A tervező felhívta arra a figyelmet, hogy az érvényben lévő kerületi szabályozási terv (KSZT) magastetőt ír elő. A KSZT módosításának igénye már a 2004-es terv kapcsán is felmerült: Kis Péter ezt továbbra is szorgalmazza, tekintve, hogy a magastető kényszere mind szakmai, mind esztétikai szempontból indokolatlan. Az építészek – a biztonság kedvéért – háromféle tetőverziót dolgoztak ki (lapostető; kis hajlásszögű, változatos gerincmagasságú szerkezet; hagyományos magastető).

Az urbanisztikai vonatkozások bírálatára felkért Dr. Nagy Béla továbbtervezésre alkalmasnak találta a tervet, s javasolta a szabályozás módosítását is.

Az építészeti megoldásokat opponáló Kőnig Tamás azt emelte ki, hogy a terv finom átmenetet képez az eltérő léptékű polgárváros és a palota között. Egyértelműen jobbnak tartja ezt a művet, mint a 2004-es eredeti tervet.

Arnóth Ádám, a Műemléki Tervtanács elnöke (KÖH) elmondta, hogy a szervezet támogatja a tervet, bár tudatában vannak, hogy a tetőfelépítmény nem felel meg a jelenleg érvényes – de módosítható – szabályoknak.

Aczél Péter, I. kerületi főépítész kételkedett abban, hogy ez a terv kellő indokkal szolgál-e a KSZT módosításához. Furcsállta, hogy éppen Nagy Béla, a KSZT egyik megalkotója támogatja annak átdolgozását.

A Magyar Építész Kamara elnöke, Eltér István szerint a régi épület megmaradt része a valamikori egész legjellegtelenebb része, kevés a tervező, Kallina Mór építészeti elgondolásának megidézésre. Ugyanakkor a felépítmény a romhoz képest túldimenzionált és semmit nem ment át a régi épület karakteréből – több jelzésre, idézetre van szükség.

Ebben a tekintetben sokkal radikálisabb véleményt fogalmazott meg Bugár Mészáros Károly, a Magyar Építészeti Múzeum (KÖH) igazgatója. Úgy véli, hogy a régi épület kiemelkedő színvonalú volt: a Szent György téren sebgyógyításra van szükség, vagyis a maga részéről inkább a Kallina Mór-féle architektúra jelentős mértékű visszaépítését támogatná (Varsó és Drezda példájára hivatkozott).

Csatlakozott ehhez az állásfoglaláshoz Baliga Kornél is, aki a visszaépítést megnyugtatónak tartaná. Hangsúlyozta: nagy lehetőséget nyújt a projekt arra, hogy valamit visszahozzunk az épületből (pl. a tömegformáját), a tér régi építészeti karakteréből, miliőjéből. A terv egészét neutrálisnak minősítette – szerinte nem egy új épületre, hanem a régi kiegészítésére van szükség.

Finta József kijelentette, hogy a 2004-es terv sokkal jobb volt a mostaninál: a győztes munka azért volt zseniális, mert úgy szakadt el a régi romoktól, hogy közben azokkal szerves egységet alkotott. Az „ellebegő” felső rész önálló alkotásként jelent meg, ugyanakkor hangsúlyozta a műemlék jelentőségét is. Az új verzió csak lábazatként kezeli a régi falakat, sőt, az egész földszint lényegében a rom meghosszabításaként hat. Túl mereven elválik egymástól az alsó rész és a kollonádos emelet, a kettőt között szoros egységet kell teremteni homlokzatképzési eszközökkel.

E véleményt Kálmán Ernő is megerősítette – az új változat sokkal kommerszebb, a korábbi eredetibb és jobb minőségű volt.

Homlokegyenest ellentétes gondolatait fogalmazta meg Karácsony Tamás: a mű sokkal kifinomultabb, mint a korábbi, s nagyszerű a felső szint Pantheon-gondolata.

Sajnos kevés érdemi vélemény hangzott el a vitán; a tagok többsége az elvetett nyertes tervhez viszonyította a munkát, noha attól határozottan elkülönítve kellene kezelni, tekintettel arra, hogy a két koncepciónak – a tervező személyén kívül – sok köze nincs egymáshoz.

Fegyverneky Sándor végül szavazást rendelt el: a tervtanács az ellenvélemények ellenére, egy ellenszavazattal, támogatta a tervet, s javasolta annak továbbtervezését. Vita csak azon robbant ki, hogy az állásfoglalásban szerepeljen-e a KSZT módosításának indítványozása. Volt olyan szakértő, aki szerint ennek pontos jogi megfogalmazásán múlik az, hogy felépül-e bármi is a Szent György téren. Mintha valami hatósági értekezleten lettünk volna, ahol az építészeti vonatkozások csak másodlagosak... Végül beleírták.

Haba Péter
látványtervek, rajzok: Kis Péter Építészműterme; fotók: vm