Úgy maradt...Organikus campus kísérlet Piliscsabán

Menni vagy maradni? Ez a kérdés lebegett közel egy évtizede a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai campusa felett. Most eldőlt: költöznek. A döntéssel azonban megkérdőjeleződik a Makovecz Imre és a Makona Egyesülés építészei által tervezett organikus szemléletű épületegyüttes sorsa. Bán Dávid írása.

A sajtó könnyed mozdulattal lemondott egy ikonikus építészeti és egyetemi kísérletről és csak a jövő felé tekintenek optimista vagy éppen a fenntartásoknak is hangot adó, kevésbé derűlátó módon.  Hiszen árulkodóak már maguk a szalagcímek is: „Új egyetemi campus születik Budapest belvárosában" – majd a folytatásban: „nagy lépést tehet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem". Másutt már finomabban fogalmaznak: „A Belvárosba költözhet az egész Pázmány", majd mindkét cikk – s teszik ezt további társaik is – idézi a szűkszavú, túlságosan nagydobra nem vert törvényjavaslatot: „a földrajzi széttagoltság hátrányos hatással van a PPKE egyes fakultásainak működésére, ami – figyelemmel a PPKE súlyára – indokolja az egységes elhelyezést".

A Magyar Közlönyben látott napvilágot a hír, hogy az állam a Magyar Rádió egykori Bródy Sándor utcai épületét, két Pollack Mihály téri és egy Szentkirály utcai ingatlant ajánl fel a katolikus egyetemnek, amiért cserébe átveszik a piliscsabai campust. Így az egyetem jelenleg Piliscsabán és Esztergomban működő összes tanszéke Józsefvárosba, a Palotanegyedbe települ át.

Ezzel végérvényesen véget érni látszik egy korszak és lezárulegy vita, amely hosszú évek óta, majdhogynem a megalapításától fogva kísérte a kar piliscsabai történetét. A sajtó is elengedte a campust és máris arról hallani, hogy „Ikonikus épületeket kap a fővárosba költöző Pázmány" – amihez hozzátehetnénk, hogy ikonikus épületeket is hagy maga után. Az Úgy maradt sorozatunkba valamelyest rendhagyó módon csatlakozik bele a jelen írás, hiszen egy lényegében megépült, funkciójában működő épületegyüttesről szólunk, amelynek a sorsa félő, hogy idővel Úgy maradttá is fog válni.

 
A rendszerváltás felemelő, lelkesítő lendületével vágtak bele a Pázmány Péter katolikus püspök által 1635-ben alapított egyetem – a mai Eötvös Loránd Tudományegyetem elődje – Hittudományi Karának újjáélesztésébe. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 1992-ben alapította meg a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kart (BTK), majd idővel újabb karok jöttek létre részben Budapesten, részben Esztergomban – ez utóbbi helyet is idővel elhagyták az egyetem intézményei és szintén a Józsefvárosba szivárogtak be. A leglátványosabb lépés azonban a BTK piliscsabai campusának megvalósítása volt.

A magyar felsőoktatási struktúrában kevésbé ismert forma volt a különálló, az adott településtől elszakadó, egyfajta várost a városban alkotó campus. Az első következetesen tervezett és telepített ilyen jellegű campusnak a Miskolci Nehézipari Egyetem együttesét tarthatjuk, amely az 1950-es évek elején a Sopronból idetelepítendő, eredetileg Selmecbányán alapított bányászati-kohászati akadémia utódául létrehozott intézménynek teremtett helyszínt. A campus épületeit a legsűrűbb Rákosi időszakban úgy sikerült Janáky Istvánnak és fiatal csapatának megterveznie, hogy az elvárt szovjet mintákat a helyi adottságokhoz szelídítsék és jó arányú, kellő szellősséggel elhelyezett, egységes építészeti arculatot kirajzoló egyetemváros jöhetett létre a Dudujka-völgyben, amelyet ma már természetvédelmi területként elismert arborétum övez. Négy évtizeddel később vágott bele Makovecz Imre és az általa teremtett építész közösség a piliscsabai campus szintén egységes stílusirányba törekvő kialakításába, majd napjainkban folyik a legújabb, immár a high-tech hangulatot idéző kecskeméti campus, a Neumann János Egyetem Gazdaságtudományi Kar új épületegyüttesének kialakítása a Bánáti + Hartvig Építész Iroda és a LIMA Design tervei alapján. 

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara a budai Ménesi úti ideiglenes épületéből 1994-ben kezdett kiköltözni a folyamatosan bővülő piliscsabai helyszínre. A fővárostól alig 30 kilométerre levő, a Pilis hegyei által kellemesen körbeölelt terület a II. világháborúig a Magyar Királyi Hadsereg gyakorló táboraként, majd a szovjet hadsereg laktanyájaként működött 1991-ig. Az ekkor kiürült területet kapta meg néhány évvel később az egyetem és kezdődött meg a jellegzetes campus kiépítése. Az első épületek tervezése, a volt laktanyaépületek áttervezése és a kivitelezése igen gyors tempóban zajlott, hiszen az 1993-as döntést követően a következő év szeptemberében már a képzés is megindult Piliscsabán. A campus arculatát erőteljesen meghatározza a Makovecz Imre és az általa vezetett Makona Egyesülés építészeinek organikus szemlélete. Jó értelemben véve egy kísérlet zajlott itt arra vonatkozóan, hogy a korábban leginkább csak elszórtan, önmagában álló épületekkel képviseltetett irányzat miként tud majd egy nagyobb területen, egységesen és összetett módon funkcionálni, hiszen az oktatásra és annak kiszolgálására számos épülettípusra van szükség. 

Az eredmény nem aratott osztatlan sikert. Kétségtelen, hogy az egyetem kialakítására nem állt rendelkezésre sok idő és az első épületeket a korábban laktanyaként funkcionáló, vegyes minőségű építményekre kellett alapozni, de az új építésű házakkal együtt is hullámzó színvonalú lett az összhatás. A Bata Tibor, Siklósi József, Zsigmond László nevével fémjelzett jó szándékú átalakítások, illetve újonnan létrehozott házak tornyokkal, ornamentikákkal, meglévő épületek egyes részleteinek feloldásával kívánták egyedi stílust adni a campusnak. A legdominánsabb és leginkább ismerté vált darab azonban a Makovecz Imre tervezte Stephaneum, amely sokak szerint túlzottan is uralja a területet. A főleg a két, egymásba boruló kupola által kiadott formavilága miatt ikonikussá vált központi épület az orgonával ellátott, színházteremként is funkcionáló auditorium maximumot, kisebb előadókat, a tanulmányi irodákat, diákklubot, menzát foglalja magában. A burjánzó épület jelképvilágában pedig pogány motívumok sorakoznak, amelyek miatt a tervező és a megrendelő egyház között hitviták és feszültség húzódtak, a téma az üzengetések terepévé vált. Az épületeken kívül megemlítendő, hogy az Egyesülés építészei még a központi dísztérre, a főkapura és az ahhoz kapcsolódó távolsági buszmegállóra is kínáltak megoldást.
A nemes elképzelés, a lendületes kezdés, az építészcsoport közös erőfeszítése ellenére a campus működését mégis számos buktató nehezítette és juttatta el a mostani, végzetesnek tűnő, logisztikai jellegű döntésig. Ez azonban nem az építészeken múlott.

A szintén piliscsabai érdekeltségű Makovecz-tanítvány, Őrfi József építész sokat foglalkozott a területtel és annak problematikájával. Egy korábbi publikációjában megfogalmazott véleménye szerint a campus nem tudott korszerű választ nyújtani az egyetemi funkciók által támasztott összetett kihívásokra. Alig egy évtizeddel az indulás után már egyértelműen látszott, hogy a campus jelen formájában nem életképes, amelynek két fő oka az elhelyezkedése és kialakítása. Ez utóbbi részben adódott a laktanya eredeti elrendezéséből és az 1990-es években alkalmazott, aránylag elavult energetikai megoldásokból. Ez utóbbihoz hozzájárulhatott az is, hogy az egyedi stílus miatt költséges az épületek karbantartása, fenntartása, s leginkább problematikus pontnak a hőtechnikát emelik ki. Az aránytalanul nagy rezsi- és karbantartási költségek folyamatos fejfájást okoztak a fenntartóknak
.
Az egyetem szervezeti felépítése, pontosabban széttagoltsága sem tett túl jót a campus létének. Az eredeti elképzelések szerint teljes egészében ide települő BTK egyes részei mégiscsak a fővárosban maradtak, majd más piliscsabai tanszékek is idővel visszaszivárogtak Budapestre. A fővárosban új oktatási helyszíneken indult meg egyes szakok képzése úgy, hogy a felvételiző hallgatók eleinte még választhattak, hogy egy Budapesten, vagy Piliscsabán folytatott szakon kívánják tanulmányaikat folytatni. Ez a kettősség pedig fenntarthatatlanná vált, a tanárok és a diákok folyamatos ingázása helyett egyre inkább Budapestre koncentrálódott a BTK működése, a campus pedig egyedül maradt.
 
Míg Miskolcon az Egyetemváros kisebb intézményektől eltekintve önmagába tömöríti a teljes egyetemi szervezetet és Kecskeméten is az anyaintézmény közvetlen szomszédságában jön létre az új campus, Piliscsabán érződik a Budapesttől való 30 kilométeres távolság. A befogadó – eleinte a magát még Európa egyetlen felsőoktatási intézménnyel rendelkező falujaként aposztrofáló, mára város rangot kapott – település és a főváros súlya közti hatalmas aránytalanság nem kedvezett a campus életének. Noha terei adottak, kevés oktatáson kívüli rendezvény, kulturális esemény került az intézmény falai közé. A diákok egy része napi szinten ingázik Budapestről – amit szintén nem könnyített meg az évekig elhúzódó vasútfelújítás és az amúgy is túlterhelt 10-es főúton araszoló buszozás – mások a kisvárosban elhelyezett kollégiumokban szállnak meg, elmondások szerint azonban nem alakult itt ki igazi diákélet. Kevés a közvetlen kapcsolat a helyiek és a campus között. A főváros közelségében nem alakulhatott ki saját identitással, diákélettel rendelkező campus, ehhez vagy a városban kellett volna maradni, vagy lényegesen távolabb, a napi ingázás vonzáskörén kívülre kellett volna költözni. Mindezek ellenére, 2014-ben, amikor már egy ideje érezhető volt a bizonytalanság a menni vagy maradni kérdésben, a campus diákjainak nagy része, helyi lakosokkal karöltve Facebook csoportot indított Maradjon Piliscsabán a Pázmány névvel és ezer feletti követőtáborral – igaz, a kezdeményezés kérészéletűnek bizonyult.

Az elmúlt közel egy évtizedben, noha sorra nyíltak az egyetem újabb helyszínei – a Józsefváros mellett a budai Tárogató úton is birtokba vették az épp kiköltöző IBS termeinek nagy részét –, komoly eltökéltséggel igyekeztek a campust Piliscsabán tartani. Szuromi Szabolcs korábbi rektor 2013-ban cáfolta az esetleges költözés hírét, majd újságírói kérdésre még tavaly nyáron is határozottan a maradás mellett állt ki az egyetem, miközben ősszel már egyre erőteljesebben lehetett hallani, hogy szeretnének megszabadulni a gazdasági szempontból egyre nehezebben működtethető, egyre kihasználatlanabb campustól.

A döntés márciusban megszületett, a campus költözni fog. „A fővárostól való távolsága és a közlekedés megoldatlansága negatívan hatott a bölcsészkarra, ezért született a döntés, hogy Budapestre költöztetik a képzést" – mondta a költözés elsődleges okairól Tóth Tamás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára. A költözés természetesen évekbe telik és milliárdokba kerül majd, hiszen az állam által felkínált ingatlanok teljesen más, a Magyar Rádió esetében pedig igen speciális funkcióval rendelkeztek, így egy átfogó átépítéssel kell kezdeni. Elvben tehát lenne idő átgondolni azt is, hogy mi legyen a piliscsabai campus sorsával. Az organikus szemléletű épületegyüttes jövőjére azonban nehéz optimistán gondolni, hiszen nem egyszerű olyan funkciót találni ide, amivel nem ismétlődik meg az egyetemi campus által végigjárt kálvária. Ha pedig rálelnek erre, akkor szintén hatalmas pénzforrásokat kell találni a meglévő épületegyüttes korszerűsítésére, az újonnan felmerülő igények szerinti esetleges bővítésre. Emiatt félő, hogy a piliscsabai kísérlet jövője hosszú időre megpecsételődik.
 

Bán Dávid

Szerk.: Pleskovics Viola