Új látogatóközpont a gyulai Wenckheim-Almásy kastélyban

Gyula városának nagy múltú, ám feledésbe merült épülete újulhatott meg Földes László és csapata tervei alapján. A ház története a város életével szervesen egybeforrt, a rekonstrukció során kialakított színvonalas múzeum pedig a város kulturális életének új központja lehet. Móré Levente írása, Gáll András fotói. 

A kastély története

A gyulai Harruckern-, Wenckheim-, Almásy-kastély építéstörténete elválaszthatatlanul összeforrt a szigeterőd történetével, hiszen építésekor felhasználták az erődrendszer itt meglévő alkotóelemeit, illetve annak vonalvezetése is meghatározó volt a telepítésnél. A vár a 16. században érte el az ábrázolásokból is ismert mai formáját. A huszárvár a palánkrendszerrel a 16. század első felében létesült, és a török ostrom idején már állt. 1566-ban került török kézre, majd 1695-ben foglalták vissza (harc nélkül) a keresztény csapatok.

A Harruckern-kastély

A török időkben egy dzsámi került a későbbi kastély udvarára, ami 1722-ben még állt és az alapjai most is fellelhetőek. 1720-ban Báró Harruckern János György hadi élelmezési biztos részben szolgálataiért, részben vásárlás útján megszerezte a harcokban elmocsarasodott és elnéptelenedett Békés Vármegye 90%-át. A területek revitalizálása után az osztrák seregek és a határőrvidék katonaságának élelmezése jelentett kimeríthetetlen bevételi forrást az uradalom számára. A vár kezdetben uradalmi központként, 1732-től főispáni székhelyként funkcionált, területén az új földbirtokos rangjához méltó lakóhelyet igyekezett kialakítani.

Leopold Franz von Rosenfeld hadmérnök által 1722-ben készített térképen a jelenlegi kastély helyén álló, új építésűként jelzett épületet – „G” jelű – a 2013-2014-ben folytatott régészeti feltárás során sikerült azonosítani. Feltételezhetően ez Harruckern báró első építkezése a területen. Később, egy 1745-ös rajzon már a Harruckern János György építette első kastély látható, a „G” jelű házat ekkorra elbontották. A kastély és a vár között még állt a dzsámi, a kaputornyot emeletesre bővítették barokk toronysisakkal. Fia, Harruckern Ferenc Domonkos folytatta az építést 1766-tól, és megbízásából készített Franz Anton Hillebrandt is tervet a kastély bővítésére 1767-ben, amely szerencsére fennmaradt. Ezen jól látható az „őskastély” korábbi kiterjedése, illetve vörössel a tervezett bővítés, ami sajnos nem valósult meg.

Az 1780-84-es térképek már a Harruckern Ferenc Domonkos által kiépített „L” alakú barokk kastélyt ábrázolják. Feltételezhető, hogy ekkor bővítették ki az „őskastélyt” úgy, hogy a régi, kisebb épületet meghagyva, annak eredeti falkontúrjait beépítve alakították ki a kastély központi részének nagyrészt ma is látható alakját. Ez a kastély később az 1795-ös első tűzben kiégett; csak a főfalai és egyes boltozatos helyiségek maradtak meg. Ekkoriban már Károlyi Antal és felesége (Ferenc lánya) Harruckern Josepha irányították a birtokot.

A Wenckheim-kastély

A tűzvész után 1798-ban fiúörökös hiányában a birtokot felosztották öt részre. A gyulai birtokrészt Gruber Terézia (Harruckern leszármazott) kapta, aki férjével, báró Wenckheim Józseffel fogott hozzá a kastély újjáépítéséhez. Ennek emlékét őrzi az immár eredetinek megfelelően helyreállított főhomlokzati aranyozott felirat. 1801-ben újabb tűzvész tört ki, amelyben a kastély valószínűleg ismét megsérült. 1801-12 között a Wenckheim család építészének (Czigler Antal) közreműködésével vált a kastély ismét lakhatóvá. Egy 1807-es kataszteri térképen a kastély már gyakorlatilag a maival egyező alaprajzi kontúrral szerepel. Feltételezhető, hogy elegáns ikerlépcsőházát is ekkor nyerte el, de az biztosra vehető, hogy ekkoriban építették hozzá a második tornyot és a cselédszárnyat. Erről egy 1834-es ábrázolás tanúskodik, amin a dzsámi már nem szerepel, a kaputoronnyal szemben már áll a másik torony, a cselédszárny és a lovarda épülete is.

A korszakra vonatkozóan kevés forrás áll rendelkezésünkre, mivel a második világháború idején a Wenckheim levéltár elpusztult, így az 1798-1888 közötti csaknem száz év építkezéseiről gyakorlatilag néhány metszeten és korai megye, illetve városleíráson kívül nincsenek adatok. Szintén lappang a három generáción át építész Czigler család hagyatéka is, így tehát az egyetlen, autentikus forrás maga a kastély.

Az Almásy-kastély

1888-ban gróf Almásy Kálmán és Wenckheim Stefánia fia, gróf Almásy Dénes költözött a kastélyba ifjú feleségével, Károlyi Ella grófnővel. A belső átalakítás mértékét nem ismerjük ugyan, de az bizonyos, hogy az udvari homlokzat jelentősen módosult. A kastély utolsó nagy megújítására, emeletének 5-5 tengellyel való bővítésére, udvari homlokzatának átalakítására, illetve a toronyban új födém létesítésére 1902-1905 között Sztarill Ferenc nagyváradi építész vezetésével került sor. Részletek ebben az esetben sem ismertek, ugyanis az Almásy család levéltára is megsemmisült a második világháborút követően, de minden bizonnyal ekkor bővítették az emeletet és építették a verandát is.

1932 után Almásy Dénes feleségével, s az első világháborúban két gyermekével megözvegyült Gabriella lányával kiköltözött az akkor már "kiskastély"-nak nevezett cselédszárnyba, és gyulai lakhelyét egész évben nem használa. Almásy Dénes a lezárt "nagykastély"-t csak különleges alkalmakkor nyitotta meg a családtagok számára, ugyanakkor példás módon rendben- és karbantartotta az épületet.

A háború után

A kastélyparkot az örökösök 1942-ben felparcelláztatták, az így keletkezett bevételből egyrészt az ingatlanra bejegyzett hiteleket törlesztették, másrészt Fürdő és Üdülő Rt.-t hoztak létre, melynek célja a gyógyvízfúrások megkezdése, majd ennek sikere esetén egy fürdőegyüttes és gyógyszálló kialakítása volt. A sikeres részvénytársaságot vagyonával, azaz a kastélyt a felparcellázott kerttel 1948-ban államosították. 1950-től iparostanuló otthont rendeztek be itt, majd 1955-től csecsemőotthon költözött a falak közé, amely egészen 2004-ig működhetett az épületben.

A felújítás

Még 2011-ben kezdődtek el a projekt tervezési munkái, majd egy nyertes EU-pályázatot követően 2014-ben kezdődtek meg a kivitelezési munkálatok, amik végül 2016 márciusában fejeződtek be, nagy munka van tehát a felújítás mögött.

Mivel a kastély mocsaras területre épült, gyakorlatilag folyamatosan süllyed, egykori lakói és építészei a sok évszázad alatt mindig is ezzel küzdöttek. A teherhordó talajréteget 9 m körül találták meg. A modern, mikrocölöpös alapozás reméljük megállította ezt a folyamatot. A statikai megerősítés igazán komoly mérnöki feladatnak bizonyult, mert az 50 cölöpöt úgy kellett elhelyezni, hogy mindenhol, ahol csak szükséges, támassza az épületet. A cél az volt, hogy a lehető legkevesebb beavatkozást kelljen rajta végrehajtani úgy, hogy két támaszték között ne kezdjen ismét süllyedni.

Garbaisz László és irodája nagyon pontos műszeres felmérést és digitális rekonstrukciót készített az egész kastélyról, ami hatalmas segítséget nyújtott az építészeknek a felújítás során. Velladics Márta és munkatársai a törökkori torony feltárásakor az eklektikus homlokzatot mintegy ruhaként viselő barokk homlokzatot találtak és a tervezőkkel közösen úgy döntöttek, hogy ezt állítják helyre. Külön érdekesség, hogy a központi szárny belső folyosóján kváder festést találtak, ami beltérben elég ritka díszítésmód.

A másik tornyot a ’80-as években felújították, ám ez szinte az egész régi épület eltűnésével járt, az egykori boltozatokat vasbetonnal pótolták annak idején. Mivel a kastély e részét így már nem lehetett műemléknek tekinteni, az építészek kortárs módon gondolták újra a torony belső terét, ebben alakítva ki a látogatóközpont bejáratát, jegypénztárral, ruhatárral és a tetején kilátó terasszal. Ez az átalakítás tiszta, homogén felületeivel, a lépcső falba süllyesztett korlátjával és látszó acél tartószerkezetével hangsúlyos kontrasztot alkot az épület többi részével. Ugyanakkor nem kerül vele polémiába csupán érezteti, hogy egy mai múzeumba lépünk.

A munkálatok során feltárták a barokk nagykonyhát is, amelynek mára drámaian megsüllyedt a padlója. Egy fém rámpán bejárható a terem és az installációk segítségével a látogatóknak lehetőségük van megcsodálni a korabeli főúri kastélyok hatalmas háztartását.

Komoly régészeti feltárások előzték meg az átalakítást, Gere László régész megtalálta a vár régi kiszolgáló "G" épületét, amelyet még az 1700-as évek nagy átalakításai során bontottak le. A felújítás során a földszint egy sávjában üvegpadlót helyeztek el, ahol az egykori kiszolgáló épület maradványai láthatóak, ez lett az ajándékbolt padlója. Grandiózusságát elsősorban az adja, hogy a terem teljes szélességében, faltól falig járható üvegfelület húzódik.

A földszinten kapott helyet a jegypénztár mellett egy vetítőterem. A Sala Terrena teremben alakították ki a kápolnát (ez a terem korábban ellátott ilyen funkciót is), és a földszinten van a cselédek életét bemutató kiállítás, illetve az aradi vértanúk emlékszobái is. Az emelet külön női és férfi szalonjaiban az úri hétköznapok életébe nyerhet bepillantást a látogató. E kiállítótér padlózatára kortárs hangvételű egy emelt ösvényt helyeztek el, ami elegáns megoldás a látogatók mozgásának irányítására. Itt áll a díszterem is, valamint a főbejárat fölötti teraszon kialakított kávézó is megközelíthető innen. Mindemellett a Dürer munkáit bemutató állandó illetve az időszakos kiállítások számára is itt vannak alkalmas terek.

A kertterv készítését gondos előtanulmányok előzték meg. Szász Adrienn gyulai tervező egyszerű kertészeti tervet készített a Angolkertre emlékeztető megoldással, mert fontos volt a vár és a kastély közötti vízuális kapcsolat biztosítása. 



Földes László megjegyezte, hogy bár Szilágyi Gáborral, a kiállítás kurátorával már több kiállítóteret rendeztek be együtt, mind közül talán ez sikerült a legjobban. Talán az egyik legmegkapóbb kiállítási elem egy fényinstalláció, amely az épület térbe helyezett kontúrjának megvilágításával vetíti elénk az épület történetét.

Földes László, Balogh Csaba és munkatársai a revitalizáció során olyan emberléptékű és nemzetközi színvonalon kivitelezett tereket hoztak létre, az épület koncepciója olyan mértékben átgondolt, a felújítás részletei annyi apró innovációt rejtenek, hogy Gyula városa méltán lehet büszke megújult kastélyára.

Móré Levente