Új védett épületek a kőbányai sörgyártól a svábhegyi víztoronyig
Védetté nyilvánított több ismert budapesti épületet a Fővárosi Közgyűlés. Köztük van a Siemens-irodaház, a Kőbányai Sörgyár sokáig a Globus által használt telepe, a Szépilona Remíz és svábhegyi víztorony.
A Fővárosi Közgyűlés a helyi védelem alá helyezésről, illetve annak megszüntetéséről lehetőség szerint évente kétszer dönt. A Hungária körúton található Siemens-irodaház védetté nyilvánítását Csomay Zsófia építész kezdeményezte, tizenkilenc másik épületet pedig a Városépítési Főosztály szakmai feltáró munkája alapján terjesztettek fel a helyi védettségre, ezek főleg ipari épületek.
A Siemens-irodaház
Csomay Zsófia építész kezdeményezte a Hungária úti Siemens-irodaház védetté nyilvánítását, amely a Nyíri István és Lauber László-féle egykori telefongyár-irodaház Lázár Antal és Reilmholz Péter tervezte bővítésével nyerte el mai formáját. Az indoklás szerint: „Az alaprajzok, a metszetek hagyományos irodaház elrendezést mutatnak. Mindössze egy gondolat tette ezt a nagyon egyszerű épületet egyedivé: az üvegfal, s mögötte a nagy telep koordináta-rendszerébe illeszkedő kicsit elfordított irodaház. Az előtte húzódó széles úton nagy sebességgel elhaladva a kettős homlokzati fal mozgóképes vetítővászonná válik. Tervezői a szomszédos Nyíri-Lauber épület kőburkolatát – egyetlen súlyosabb elemként – átemelték saját épületükre. Ez a gesztus a helyhez rögzíti a házat, hangsúlyozza, hogy kizárólag itt érvényes az építészeti gondolat.”
A Szépilona Remíz
A Budapesti Közúti Vaspálya Társaság 1896. szeptember 15-én helyezte üzembe Szépilonán a 36 villamoskocsit befogadó remízépületet, amely most helyi védettséget nyert. „Az épületegyüttes értékét az ipartörténeti tartószerkezet - vasbeton pillérvázon gerendarács és dongaíves héjszerkezet -, a kitöltőhomlokzatok míves, idomtéglás téglaarchitektúrája, a feszes ritmusú osztott fém-üveg bevilágítók és az ipari jellegük mellet is igényes, íves fehér vakolatkeretezésű, halványkék fa nyílászárók adják” – szól az indoklás, amely kiemeli, hogy a remíz „az elmúlt évtizedek folyamán a remíz a kapacitásbővítés és a technológiai újítások ellenére példaértékűen megőrizte építészeti örökségét, eredeti arculatát.”
Az egykori Magyar Filmlaboratórium Vállalat épületegyüttese
A Budakeszi úti telep terve már az ’50-es években felmerült, végül 1964-ben épült meg Morvay György tervei alapján az eredeti funkcióját a mai napig megőrző modern épületegyüttes. „Az épület megjelenésében és funkcionalitása révén a korai modern stílushoz áll közel. A budai hegyvidéki környezetbe finoman illeszkedő, felhasznált -részben olasz import- anyagai és szerkezetei révén az épületegyüttes a korszaktól idegen módon természetközeli alkotás lett. A terméskővel burkolt, és fehérre vakolt homlokzati felületek, a változatos méretű, formájú és osztású nyílások, a kiugró jó arányú toldalékok, gyalogoshidak és lépcsőfelépítmények játéka adja az épület egyedi karakterét.”
A BUSZESZ, egykori Leipziger szeszgyár központi csarnok három traktusa
Az óbudai szeszgyárat a Leipziger Vilmos alapította Első Óbudai Szeszégető és Finomító Részvénytársulat létesítette 1867-ben. Az egykori gyár területe a mai Árpád-hídtól északra található a Duna partján. A szeszpárlás mellett szeszecet készítésével, később üdítőitalgyártással is foglalkozó vállalat az államosítás után kapta a Budapesti Szeszipari Vállalat – rövidítve BUSZESZ -nevet. A 2000-es évek végén a gyártás megszűnt, a területet eladták, az épületeket – az 1880-ban épült főépület néhány traktusán és a kéményen kívül – lebontották. A Biggeorge Property ingatlanfejlesztő márciusi közleménye szerint a területen új városrész épül Waterfront City néven, 1400 lakással, 10 ezer négyzetméternyi kereskedelmi, vendéglátó és irodaegységgel. A tervek szerint a még álló épületrészek felújításra kerülnek. Az indoklás szerint: „A megmaradt épületrész oromzatos főhomlokzatával a Duna felé néz, négy szintjén 3-3 fémszerkezetű, szegmensíves ablakkal. Fehérre festett, vakolt homlokzatait egyszerű díszítés jellemzi (párkányok, lizénák, a homlokzati síkból kilépő, hangsúlyos boltívek). Az épülethez korábban csatlakozó, elbontott épületrészek helyén (különösen a Dunával átellenes oldalon) homlokzatosítás szükséges, hogy minden oldalon az eredeti építészeti minőségnek megfelelő homlokzat álljon helyre.”
A Pénzjegynyomda
„A Pénzjegynyomda épülete svájci tervek alapján 1925-ben került átadásra. A négyszintes, magastetős, kőlábazatos épület homlokzatai törtfehér színű, vakolt kialakításúak, a földszinti sáv kváderezett. A belvárosi szövetbe illő historizáló homlokzatokon geometrikus szecessziós stílusjegyek is fellelhetők. A Markó utcára és a Honvéd térre néző főhomlokzata 13 tengelyes, a tömör hatású, kváderezett lizénájú sarokrizalitokon csak a földszinten és a harmadik emeleten van nyílás. A háromosztatú kapu felett konzolokkal alátámasztott, alacsony oszlopokkal szegélyezett, tömör mellvéddel indul a három emeletet átfogó íves zárterkély. A zárterkély ablakai hármas nyílások. A homlokzat összes nyílása egyenes záródású, szintenként eltérő geometrikus mintázatú vakolatkeretezéssel. Az épületet különlegessé teszi a feszes homlokzatplasztika és az olyan, utcaszintről szinte láthatatlan részletek kidolgozottsága, mint a téglakeretezésekkel és koronázópárkányszerű műkő fedkővel díszített kéménycsoport.” – áll a háttéranyag leírásában. Az épületben a mai napig a Magyar Nemzeti Bank pénzjegynyomdája üzemel.
Az egykori Blaha Lujza téri Népszínház kiszolgáló épülete és víztornya
Az 1875-ben, az egykori Népszínház – későbbi Nemzeti Színház – kiszolgálására épített épült torony 47 méteres magasságával jóval magasabb a környék épületeinél, amelyet alagút kötött össze a Nagykörút alatt a színház épületével, a vízellátást és a gőzfűtést szolgáló háromeletes, magastetős, eklektikus épületben dolgoztak a díszletfestők, a jelmezkészítők, és itt volt a kazánház is. „A sárga klinkertéglával burkolt, hét tengelyes Csokonai utcai homlokzat bejárata a középső tengelyben nyílik. A homlokzati nyílások a földszinten és a legfelső emeleten egyenes záródásúak, a közbülső szinteken íves záródásúak. A toronyépület legtetején elhelyezett, 15 köbméteres, szegecselt tartályban tárolt víz a színház védelmét szolgálta. Innen kapta a vizet a színházban keletkezett tűz oltását szolgáló esőztető berendezés. A víz erejét felhasználva működtették a színpadtechnikai berendezések egy részét is: a hidraulikus gépek emelték és süllyesztették a díszleteket, a háttérfüggönyöket, valamint egy esetleges tűznek a nézőtérre terjedését gátló vasfüggönyt is. A Blaha Lujza téren álló egykori Népszínházat felrobbantották, a csővezetékeknek helyet adó alagutat betemették. Az egykori kiszolgáló épület és a hozzá tartozó víztorony viszont tovább él. Az utcai homlokzat felújított állapotban van, eredeti architektúrája érintetlennek tűnik. 2006-2008 közt belső átalakításokkal irodaházként újult meg. A torony lábában középen, az egykori fel- és leszálló vezetékek helyén azóta egy szűk kis lift közlekedik a legfelső, ötödik emeletig. Itt a víztartály helyén tárgyalótermet alakítottak ki, a falakra utólag vágott ablakokból pedig körpanoráma nyílik a fővárosra.”
Az egykori Cseréppipagyár épülete és kéménye
„Az 1873-ban Meszner József számára épített cseréppipagyár egyemeletes, magastetős eklektikus ipari épület. A kívülről lakóház léptékű, ám üzemi belső terekkel rendelkező épületben a pipagyárat követően kelmefestő és vegytisztító üzem működött, majd 2001-ben művészeti központtá alakult át. A funkcióváltásokhoz szerkezeti beavatkozásra alig volt szükség. A keskeny telken álló, U alakú beépítésű épülethez az udvar felől földszintes szárnyak csatlakoznak. Az utcai homlokzat hét tengelyes, a bejárat a középső tengelyben nyílik. Felületképzése a földszinten kváderezett, az emeleten vakolt kialakítású, a lábazat és a bejárati előlépcső rózsaszín műkő. A homlokzat. valamennyi nyílása egyenes záródású. A lakópalotát imitáló homlokzat historizáló díszítőelemei nem vakolatból, hanem - pipagyárhoz illően - cserépből készültek. Az emeleti ablakok alatt balusztrádos mellvédek, felettük szemöldökpárkányokat alátámasztó akantuszleveles konzolok, az ablakok közt jón oszlopfős pilaszterek találhatók. A képszékben összesen öt darab, koszorút támasztó sárkányokat ábrázoló dombormű látható. A domborművek kétféle szélességűek, a három középső kéttengelyt átfogó, a széleken egy-egy pedig tengelyben elhelyezett. Az emeletre az eredeti lépcsőház rózsaszín műkő lépcsőin jutunk fel. A kőkonzolos függőfolyosó, a lépcsőházi és folyosói kovácsoltvas korlátok, illetve az udvar jó részének lefedésére szolgáló üzemi jellegű, acél rácsostartós üveg előtető eredeti formájukban maradtak meg. Az udvar középtengelyében, a hátsó tűzfal tövében egyszerű, dísztelen, de az egyemeletes épülethez képest impozáns magasságú acél pántokkal átfogott vöröstégla kémény áll. A 2001-es átalakítás során az utcai homlokzat műanyag alapú, sima felületű élénkvörös alapszínt kapott. Az alapból eddig nem látott módon, fehér színük révén emelkednek ki a régi díszítőelemek. A plakátszerűen festői hatás részei a kékre festett ablakszerkezetek is. Az udvarra nyíló műtermek falai visszafogottabb kialakításúak: halvány sárga és szürke színezést, helyenként vízsszintes csíkozást kaptak. A konfekciódíszekkel ellátott tisztes üzemház 2001-es felújítása a színek és a kisarchitektúra eszközeivel kihangsúlyozta az egykori cseréppipagyár egyediségét a józsefvárosi utcaképben.”
Az egykori Gyapjúforgalmi Raktárközpont toronyépülete
A gyapjúforgalmi raktárközpont toronyépülete 1966-ban épült fel a Kén utcában Juhász Jenő és Pozsgai Lajos (IPARTERV) tervei szerint. „A raktárközpont jellegzetes toronyépülete a II. világháború utáni hazai ipari építészet egyik kiemelkedő alkotása. A tízszintes, téglalap alapú hasáb formájú, merev acélvázas szerkezetű épület homlokzatán a függőleges beton lamellák különböző nézőpontokból nézve is látványosak. Tömegét a sarkokon és a hosszabbik oldalak közepén végig húzódó, vasbeton mellvédes erkélysorok tagolják. Apró ablakokból álló nyílásai szinte észrevétlenül bújnak meg a beton lamellák között, így hangsúlyozva az épülettömeg zártságát. A raktártorony jelenleg üresen, kihasználatlanul áll, miközben a környéken jelentős fejlesztések zajlanak” – írja a döntéselőkészítő háttéranyag, miért érdemel helyi védettséget a raktárépület.
A FÉG hőerőmű épülete és kéménye
A Fegyver és Gépgyár (FÉG) Gubacsi úti hőerőműje késői eklektikus stílusban, korai modern formák felhasználásával épült, mozgalmas homlokzatain nagy acél-üvegfelületekkel, visszafogott téglaarchitektúrával. „A Gubacsi út utcaképében a téglaépület rövidebbik homlokzata hangsúlyos szerepet kap. Sajnos betört ablakaival és szennyeződött homlokzatával jelenleg szomorú képet fest. Különálló magas nyolcszögletű kémény és egy kisebb víztorony épület is tartozik hozzá. A víztoronyhoz kapcsolódó földszintes csarnok tetőzete teljesen hiányzik.” Az egykori FÉG épületeit a közelmúltban nagyrészt elbontották.
A Kőbányai Sörgyár 5. számú telepe
A Fővárosi Serfőző Maglódi úti épületét 1943-ban vásárolta meg Dreher-Haggenmacher-Első Magyar Részvényserfőzde Rt., később a Globus Konzervgyár működött annak területén. „A ma is álló vöröstéglás ipari épületen Mátyás király nagyméretű, Zsolnay cég által készített mozaikdísze látható, amely a gyár védjegye is lett, hiszen itt gyártották a Mátyás sört. A gyártelep meghatározó karakterék a vörös téglaarchitectúra adja. A portaépületként funkcionált egységeket reprezentatív kerítés köti össze. A lakóépületek megjelenése szorosan illeszkedik a gyár stílusához. A ’90-es években a tömb Sörgyár utcai szélén több kis területet leválasztottak a 41037 hrsz.-ú telekből. Az 54/1993. (1994.II.1.) Főv. Kgy rendelettel a Sörgyár főépülete került védelem alá. A védelem kiterjesztése azért vált fontossá, mert a 41037/1-5 hrsz alatt lévő épületek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, beleértve az egykori portaépületeket, a kerítést és a lakóházként funkcionáló épületeket is.”
Széchenyi hegyi Tv-adótorony
„A Magyar Televízió Széchenyi hegyi adóállomása 12 emeletes, 58 méter magas épületét 1958. február 22-én adták át. Az eredetileg a Magyar Posta tulajdonában álló épületet Székely László és Gergely István (Út- és Vasútépítő Vállalat) tervezték. Az 55 méter magas, 11 emeletes, élére állított szabályos hasábot formázó főépületet a Süttői Kőfaragó és Épületszobrászati Vállalat mészkő lapokkal burkolta, a torony tetejére egy 38 méteres antennatartó árboc került. Az eredeti nagyméretű osztás nélküli ablakok nehéz idomacél szerkezettel készültek. Az adótorony mellé stílusában hasonló porta- és őrszolgálat, aggregátorház, majd a toronyhoz egy íves nyaktaggal kapcsolódó üzemi épület került. Az adóépületet először 1975-ben renoválták. majd a továbbra is erodálódó homlokzatburkolatot 1984-ben leszedték és helyére hőszigetelt vékonyvakolatos rendszer került. Ezzel a burkolatkiosztás, amely a torony homlokzatának karakterét nagyban meghatározta, megszűnt. Ekkor került le a falról az épület eredeti megjelenéséhez tartozó Borsos József alkotta relief is. 2018-ban teljes felújítás következett. Dévényi Tamás építészirodája újra visszahozta az osztásképet a főépület homlokzatára. Equitone Tectiva lapokba helyezték az új, egyedileg gyártott, forgó rendszerű Aluprof nyílászárókat, melyek karakteres lemezperemet kaptak, amellyel plasztikusan kiállnak a homlokzatból. A korlátokon megtisztult a vörösréz burkolat, a rácsok eredeti arany festése is visszakerült. Az épület legnagyobb újdonsága a 6. emeleten kialakított látványos VIP tárgyaló, amelyből mindkét irányban egy-egy üvegkubus lép ki a homlokzatból. Az eredeti előtető visszaállítása helyett a tervezők egy előregyártott, monolit látszóbetonból készült új előtetőt terveztek amire felkerült a homlokzatról korábban leszerelt Borsos József alkotta relief.”
A svábhegyi víztorony
„A harminc méter magas építmény tervezője Zielinski Szilárd műegyetemi tanár volt, aki a kor leghaladóbb vasbeton-építész műhelyével, a francia Hennebique irodával tartott fenn szoros szakmai kapcsolatot. Az Hennebique iroda Hoch-Reservoir in Budapest című 1902-es víztoronyterve és számításai képezték az alapját Zielinski több víztornyának, többek közt a Margitszigeti víztoronynak is. A Széchenyi-hegy, Csillebérc és János-hegy vízellátását biztosító, Fodor és Reisinger cég kivitelezte svábhegyi víztornyot 1913-ban adták át” – írja a víztorony történetéről a háttéranyag. „A víztorony köpenye vakolt, a pillérek halvány okkersárgák, a köztük lévő mező törtfehér színű. Az alsó két szinten és a medencetér alatti szinten a mezők közepén vakolatkeretezéssel kialakított ablakok kaptak helyet. A második ablaksor felett eklektikus stílusú, áttört beton korlát díszíti és tagolja a karcsú tornyot. Innentől a köpeny megszűnik, a homlokzatot csak a nyolc pillér és a lépcsőszerkezetet szorosan körülvevő vasbeton mag alkotják. A pillérek konzolfejekkel kialakított szecessziós csipkeíves boltozatokként támasztják alá a medencetér szélesebb tömegét és az alatta egy szint erejéig újra megjelenő köpenyt. A medencetér jóval szélesebb, nyolcszögű homlokzata oldalanként egy hármas ablaksorral díszített. Az íves záródású ablakok felett oldalanként egy kisméretű egyenes záródású tetőablak látható. A torony tetejét patinás díszműbádogos csúcsdísz hangsúlyozza.”
Helyi védettséget kapott ezen felül a Zsigmond téri szennyvízátemelő telep, az egykori óbudai harisnyagyár épületei és kéménye a Bogdáni úton, az egykori Leiner Fülöp és Fiai Enyvgyár épületei Újpesten, az egykori Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár Quittner Ervin tervezte igazgatósági villája és hőközpontja a Soroksári úton, a Magyar Honvédség Logisztikai Központjának három igazgatási épülete és egy raktárépülete a Gubacsi úton, a Ganz Sziget Hajó-, Daru- és Acélszerkezetgyártó Kft. egykori hajóépítő csarnoka és klasszicizáló stílusú kapuépítménye a Népszigeten és egykori Első Magyar Gazdasági Gépgyár, az EMAG Váci út menti épületei.
