Újítók, szemtelenül fiatalon

Nem mondok újat azzal a ténnyel, hogy Földünk érdekében forradalomra van szükség az építőiparban. Ennek ellenére egyre több ház épül még mindig komoly ökológiai lábnyommal a fellendült ingatlanpiacon. Jó hír viszont, hogy a világ elsőszámú, nemzetközi egyetemi innovációs építészeti versenyét idén Magyarországon rendezik, és a csapatok munkáit szemlélve kimondhatjuk, hogy végre pozitív érzések is társulhatnak a problémához.

A 2002-ben elsőként az USA-ban megrendezett nemzetközi innovációs házépítő verseny európai megmérettetésének legújabb helyszíne idén Szentendre lesz, hála az ÉMI Nonprofit Kft. által összefogott 2017-es sikeres pályázatnak. Az ötlettervek megépülésére júliusig ugyan még várni kell, a három magyar érdekeltségű csapat viszont már prezentálta ötletét a Construma nagyérdeműjének.

A magyar rendezők elsőként orientálták a versenyt egy olyan irányba, ahol már meglévő épületállományt kell rehabilitálni, nem pedig teljesen új épületben gondolkodni. A kategóriák között kifejezetten magyar dilemmákra is hangsúlyt fektettek, így sokan  az emeletráépítések típusaira, vagy a hagyományos sátortetős kockaházak újraértelmezésére találtak attraktív, ám elsősorban energetikailag hatékony megoldásokat. 

 

Magyar részről három csapat méretteti meg magát a Solar Decathlon Europe 2019 versenyen, önálló egyetemként egyedül a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem indult. A MOME és az Óbudai Egyetem egy amarikai csapattal, a Miskolci Egyetem és Pécsi Tudományegyetem pedig algír hallgatókkal fogott össze.  Minél több szakma képviselője van jelen egy csapatban, annál komplexebb terv tud testet ölteni: egyik egyetem hol az építészt, hol a gépészt, hol a mechatronikust delegálja. Szinte mindenkinél van közgazdász és kommunikációs szakember is, így a tapasztalatokat szerző hallgatók az aktív összefogásokkal belecsöppennek az intézmények, sőt, a szponzorok közötti diplomácia dinamikus világába. 

Mindegyik magyar fél a sátortetős kockaházakra, vagyis a mindenki által csak  „Kádár-kockáknak” nevezett otthonok kérdéskörére reagált. Nem csoda, hiszen majd 800 ezer körülire tehető ezeknek az építményeknek a száma és ahogy a BME csapat tagja, Kosztyó Dominika is felvetette a tényt: a nagyvárosokban és agglomerációjukban sokkal inkább fektetnek ezen házak gazdaságosabb korszerűsítésébe egy teljesen új építkezés helyett. Nagy kihívás tehát a szakembereknek, hogy a szóban forgó átalakításokra elfogadható és megfizethető alternatívákat nyújtsanak minél több társadalmi réteg számára. 

Borbás Péter,  a MOME építészeit képviselte, „Cube House” projektük bemutatásakor pedig a „Kádár-kocka” történetébe is bevezette hallgatóit.  A típus kortárs reinterpretációjában gondolkodik társaival, ami különösen izgalmas úgy, hogy a csapat vezető egyeteme jelen esetben amerikai (Marylandi Egyetem).  Mint mondja: „a típustervek már az 1920-as, 1930-as években is felbukkantak. A közhiedelemmel ellentétben nem volt kezdettől kényszerített típusterv, de a korszak kompakt és könnyen befogadható megoldása volt.” 

 

A tervezők egy fiktív család házát építik fel majd Szentendrére, amelyben egymással összekapcsolódó, variálható elemekből álló rendszert fognak az érdeklődők elé tárni. Szeretnék, hogy egy tradicionális és régi típus a jövőben jobb teljesítményt tudjon produkálni tulajdonosának, minél kisebb környezeti hatással. Tanultak a régi térelrendezés előnyeiből is: adaptálták a központi maggal megálmodott régi alaprajzot, hiszen ennek a magnak hőtároló hatása van.  Elnézve a makettet, esztétikájának valós piaci relevanciája is lehet, ahol a hátsó terasz kiképzése egyszerű, de rendkívül nagyszerű ötlet: a „Kádár-kockák” ugyanis sosem voltak híresek teraszkialakításaikról, holott a Kárpád-medence klímája ezt mindig is megkövetelte volna.

 

A SOMEshine projekt olyan tényeket is figyelembe vesz, melyek a környezettudatos építkezést említve elsőre talán nem is jutnak az ember eszébe. "Nem csupán egy ház, vagy annak kivitelezésének ökológiai lábnyomára kell gondolni, hanem az építési anyagok életútjára is: milyen körülmények között gyártották, csomagolták, vagy mennyi kamionnal szállították őket le a helyszínre?" – veti fel a kérdést Juhász Hajnalka, a Pécsi Tudományegyetem építésze.

 

Egy unikális magyar típus egyszerű ötletei és az energiatudatos fogyasztás módjait ötvözi a csapat nem kevés esztétikai érzékkel megáldott háza. Többféle praktikum különféle variálhatóságát mutatják majd be a projektben, így az ún. Hungarian Energy Cube változatai minden típusú telepítési mód esetén, a helyi anyagokra, helyi megoldásokra és igényekre reflektálva képes testhezálló alternatívát találni. A környezettudatos épületautomatizálás és az IoT  kifinomult specializálódása, valamint a különböző modulok vezérlésének egységes rendszerbe történő integrálása még fejlődés alatt álló terület hazánkban, mely egyre inkább foglalkoztatja a Miskolci Egyetem műszaki hallgatóit. Dr. Pintér Judit projektvezető szerint az intézmény lassan a szakág innovációinak egyik példaértékű oktatási intézményévé fejlődik. 

 

 

A BME csapata már egy komplett, szimbiózison alapuló rendszerötlettel állt elő. Pavilonjuk szintén különböző ötletek tárháza lesz, de a külalak már alig idézi a hajdani „Kádár-kockákat”. Hogy miért? "Nem mindenki számára lehetséges egy teljes épületfelújítás. Mi inkább előregyártott modulokkal történő térbővítésekben gondolkodtunk, ami sokkal több réteg számára tesz elérhetővé egy valóban minőségi modernizálást" - mondja Csúsz István, építész. 

 

 

Az ilyen modulokkal rendelkező házak a csapat által kitalált koeb rendszerbe illeszkednek, mely akár egy egész település energiaellátását is kisegíthetik adott esetben: „…a közeljövőben rengeteg új napkollektort telepítenek Magyarországon, habár az energiát termelő gépészeti megoldásoknak ez a fajtája nyáron tud többet teljesíteni. Az ember viszont pont télen fogyaszt a legtöbbet, és a teljesítményingadozást az energiaszolgáltatóknak kell kiegyensúlyozni egy stabil kapacitás érdekében.  Azok a házak, amelyek koeb akkumulátoros energiatárolóval rendelkeznek, megoldást jelenthetnek erre a kérdésre…” – vázolja fel az ötlet lényegét Tóbiás Csaba villamosmérnök hallgató. A rendszer házai a teljesítmény kilengéseinek időszakában hol elraktározzák, hol pedig biztosítják az energiát, így az országos energiaszolgáltatókkal akár szerződéses megállapodás alapján is együttműködhetnek.

 

A koeb pavilon modulonként más izgalmas környezettudatos megoldást is fel fog vonultatni, nem lehet elmenni szó nélkül például a homlokzati zöldfal mellett sem. Nyáron árnyékol, télen pedig lehullajtja leveleit és beengedi a napfényt, a zöldtető pedig védi a szigetelést az UV sugárzástól és a hőterheléstől.  

A pályaművek komoly technológiai ellenőrzésen és egzakt méréseken esnek majd át, hogy a bírálók valóban meggyőződhessenek az ötletfelvetések hatékonyságáról.  Ahogy Juhász Hajnalka fogalmazott: „Szinte teljesen mindegy, hogy ki nyeri ezt a versenyt. Oly sok ötlet és megoldás sorakozik fel, melyeket mind érdemes lenne forgalomba hozni a piacon. A legjobb ötletekre már most felfigyeltek a gyártók és tárgyalások folynak arról, hogyan lehetne őket hasznosítani az egész országban”.

A négy kontinens 29 felsőoktatási intézményéből alakult 11 csapat június végén kezdi meg az építkezést Szentendrén. A Solar Decathlon Europe 2019 két héten át tartó versenyidőszakának ünnepélyes megnyitójára pedig július 12-én kerül sor. Ezt követően a versenyzsűrizés alatt két hétig, majd a július 28-i ünnepélyes eredményhirdetést követően 2 hónapig tekinthetők meg ingyenesen az egyetemisták által készített mintaházak.

 

Pleskovics Viola