Szentirmai Dalma diplomamunkáját Erdőspuszta egy patakmenti szakaszára tervezte. A fiatalkorú lányoknak szánt rehabilitációs központ pavilon-hatású épületét a természet gyógyító közelsége jellemzi. "Annak ellenére, hogy a gyógyulásuk során rengeteg nehéz és mély pillanattal kell szembenézniük, szeretném, ha tudnák, hogy ez csupán egy állomás a hosszú út során, ahonnan majd újjászületve és új erővel folytathatják tovább az életüket" – fogalmazza meg az alkotó szándékait.
Diplomamunkám helyszíne Erdőspuszta, egy Debrecenhez tartozó természetvédelmi terület, amely a város délkeleti részén, a Hortobágyi Nemzeti Park szomszédságában található. Ez a terület híres a természetes szépségeiről, kulturális örökségéről, gazdag élővilágáról és különleges tájáról, melyet erdők, rétek és mocsarak alkotnak. A sűrű erdők tökéletesen kizárják a főútról érkező zajokat. A természet közelsége kiváló lehetőséget nyújt a pihenésre, feltöltődésre vagy akár a gyógyulásra is.
Fiatalok körében is egyre gyakoribbá válnak a különböző függőségek és mentális problémák. Gyakran előfordul, hogy az érintettek elzárkóznak vagy figyelmen kívül hagyják a valós problémákat, az alkohol és drogok okozta pillanatnyi örömökbe menekülnek. Sajnálatos módon csak későn vagy külső beavatkozás hatására döbbennek rá, milyen súlyos a helyzet. A tervem azokra a fiatal lányokra összpontosít, akik ezekkel a problémákkal küzdenek, így számukra alakítottam ki rehabilitációs otthont. Ez egy olyan hely, ahová már a kórházi kezeléseket követően önkéntesen vagy szülői kezdeményezésre költöznek be. Annak ellenére, hogy a gyógyulásuk során rengeteg nehéz és mély pillanattal kell szembenézniük, szeretném, ha tudnák, hogy ez csupán egy állomás a hosszú út során, ahonnan majd újjászületve és új erővel folytathatják tovább az életüket.
A tervezés során központi szerepet kapott a választott helyszínt átszelő patak. A víz látványa segít a stressz és a feszültség enyhítésében, relaxációban és nem utolsó sorban a táj, a napfény visszatükröződése a vízen pozitív hatással lehet a hangulatunkra.
A rehabilitációs otthon könnyen megközelíthető a közeli főutakról autóval és tömegközlekedéssel egyaránt.
A tervezett épület acélszerkezetes, amely a föld felett 50 cm-rel vasbeton pilléreken áll, ezzel könnyedebb, pavilon hatást kelt. Fontosnak tartottam, hogy a belső terek világosak legyenek és minél több természetes fényt kapjanak, így a homlokzatom nagyobb része üveg, ahol pedig korlátozni akartam a belátást, polikarbonátot alkalmaztam.
A betegek érkezésükkor saját szobát kapnak, amelynek közvetlen kijárata a belső udvarra nyílik. Később, ahogy haladnak a gyógyulás útján, kétszemélyes szobákba helyezik át őket, melyekhez belső privát udvar tartozik, ezzel is bátorítva őket az emberekkel és a környezettel való kapcsolatteremtésre. A hálókat, irodákat és kiszolgáló helyiségeket leszámítva a ház legtöbb része alakítható. A szárnyak különböző szakaszainak kialakítása és az otthon belső mozgása leköveti a rehabilitáció folyamatát.
A tervezés alatt fontosnak tartottam, hogy az ide beköltöző fiatalok a rehabilitációs központot ne börtönként fogják fel, hanem egy olyan ideiglenes otthonként, amely az ő gyógyulásukat szolgálja. Éppen ezért a természet által adott határokat jelöltem ki egyfajta kerítésnek, ami a terület keretét adja. Annak ellenére, hogy a gyógyulási folyamatnak központi része a betegek megszokott környezetéből való kiszakítása, nagy figyelmet fektettem arra, hogy kialakítsak a családi látogatásoknak megfelelő környezetet az épületen belül és kívül is.
Szentirmai Dalma Júlia