Újjászületett Pest-Buda

A budavári beépítés, mint egy élő szervezet: térbeli-történeti összefüggésrendszer, mely a felszínen háztömbökben, a felszín alatt a vár barlangrendszerével együtt alkot szerves egységet. Hild Csorba Bernadett és csapata munkáját e szövevényes rendszer feltárt elemeinek folyamatos feltérképezése, megismerése kísérte.

A patinás, több mint fél évszázados Pest-Buda Étterem a Fortuna utca déli végén található. Középkori alapokon építették újjá a 17. század végén, majd többször átalakították, emelettel bővítették, falába utólag kéményeket véstek, udvarán lépcsőházi szárnyat létesítettek. Fejlődésének véletlenszerűségét mai töredezett alaprajza is mutatja. Története az ismert Vörös Sün házzal kapcsolódik össze szorosan: egy időben fogadóként működtek közös tulajdonos vezetése alatt.

A szomszédos épületek összefonódása a tűzfalak esetében is megfigyelhető: nem igazán jellemzők a kitűzött telekhatárra épült, független határolószerkezetek. Egymásra építkeztek, végül azé lett a tűzfal, aki magasabbra emelte. Az összefonódás azonban nem csak a messzi történeti távlatokban jelentkezik: a földszinti étterem szellőzőrendszerét például a szomszéd ház udvarán és padlásterén keresztül vezették, majd pár éve egy szomszéd a légaknán keresztül engedély nélkül kéményt építtetett – nagy meglepetésünkre.

A 20. században is több említésre méltó átalakítás történt. A jellegzetes homlokzati architektúra alapjait Csemegi József rakta le a kváderes historizáló homlokzat átalakításával. A karakteres bejárati félkörív ugyan kosárív lehetett egykor, de az emblematikus részlet ma már az épület szerves részét képezi. Az évszázadok viharait, átalakításait az utcai szárny barokk tetőszerkezete szinte teljes épségben átvészelte, a 2. világháború pusztításai sem okoztak benne jelentős sérüléseket.

A Budavári Önkormányzat felkérésére kezdtünk foglalkozni az emeleti lakások helyén és a tetőtérben vendégszobák kialakításának tanulmánytervével, a kezdeményezés azonban pályázati lehetőségek híján megszakadt. Szerencsés módon az éttermet üzemeltető Zsidai Gasztronómiai Csoport felkarolta az ötletet. A kezdeti terveken kevesebb, nagyobb méretű szobát, megosztás nélküli tetőteret javasoltunk, végül a megtérülési szempontok miatt kellett kifeszíteni a programot – ám épp ennek köszönhetően valósulhatott meg ebben a minőségben a helyreállítás. Erős megrendelői irányítás kísérte végig a projektet a szobák kialakításától az anyaghasználatig.

A földszinten a néhány éve felújított étterem biztosítja a hátteret a Pest-Buda Hotel működéséhez: ott a recepció és az étkeztetés. A belső udvar lefedésével jött létre a „lobbi”, valamint a belső lépcsőház, mely korábban fedett, de nyitott volt. Az emeleti szinteken egy megosztható lakosztályt és két kisebb szobát, a tetőtérben két kisebb lakosztályt terveztünk.

Az igazi kihívást a tetőtéri kialakítás jelentette. Eredetileg a nagy terasz helyén bakdúcos fedélszék, a lépcsőházi oldalon egy alulszoknyás, szárítópadlást idéző, deszkaburkolatú, fa szerkezetű üres fedélszék állt. Kiszabadítottuk a teljes barokk manzárdtetőt a későbbi félnyeregtető takarásából, melynek helyére teraszt terveztünk. Úgy igyekeztünk tetőterét beépíteni, hogy a gyönyörű barokk tetőszerkezet, lehetőség szerint, teljes mértékben látható legyen. A nagy üvegfelületű megnyitás lehetőséget ad arra, hogy kívülről és belülről is szabadon érvényesüljön – belülről a barokk fedélszék gerendái takarják az illeszkedő, alumínium függönyfal bordáit. Ez a kialakítás részleteiben, az eredeti faszerkezetek megtartásával, mind tervezési, mind kivitelezési oldalról nagy körültekintést igényel.

A tetőtéri szobák az újrafogalmazott félnyeregtetős közlekedőfolyosókon, illetve a tetőteraszon keresztül közelíthetők meg. Az eredeti állapotban profilozott fagerendás tetők, szélesdeszka-burkolatok visszaidézését részben az eredeti elemek felhasználásával, kortárs megjelenéssel terveztük. A helyreállítás fő elve az épülethez, annak korához és környezetéhez illeszkedő hangulat megteremtése volt, természetesen az új igényeknek megfelelő komfort biztosításával. A belsőépítészetet ugyanez jellemzi: a tervező új bútoraival, részletmegoldásaival megragadta a hely hangulatát, egyes részleteknél visszahozta, felidézte az eredeti elemeket, (például ajtók, húzógombok.)

Az átalakítás során sok meglepetést tartogatott, folyamatos tervezői jelenlétet igényelt az épület spontán kialakult, nagyobb összefüggésekben értelmezhető szerkezeti rendszere. Feladatunk lett a szomszéd épületek tetőszerkezetének vizsgálata mellett a megfelelő tűzfalak kialakítása, a közös használatú szellőzőakna tűzvédelmi lehatárolása, a szomszédok kéménye. Nem számítottunk arra sem, hogy az alulról boltozatokkal takart, egykori kapualj feletti csapos gerendás fafödémet megtaláljuk, amire a harántfalon keresztül már ráterhelt a második emeleti vasbetongerendás födém. Egyik érdekesség volt az előkerült kőlemezes teraszfedés jellegű szerkezet maradványa az első emeleti feltöltésben, a boltozat felett. Befalazott nyílásokból, falszövet egyenetlenségeiből számos következtetést vonhattunk le az építéstörténetre vonatkozóan, melyek a szükséges megerősítésekhez is jó alapot nyújtottak.

A fentiekből is érzékelhető, hogy a kivitelezés mennyire küzdelmesen alakult, folyamatos alkalmazkodást igényelt újabb és újabb helyzetekhez, míg végül minden rendeződött, tisztázódott. Sokat tanulhattunk az épületről, az épülettől, és vágyakozva gondolunk azokra az időkre, amikor a vári felújításokat összefüggéseiben kezelhették elődeink.

A Pest-Buda mindig fontos hely volt a vári környezetben. Célja most is ugyanaz, mint mindig: kellemes pihenőhelyet biztosítani a rohanó mindennapokban. Egyedi hangulatával, történeti értékeket bemutató mai megjelenésével és kialakításával, emberközeli léptékével a mai kor emberének igényeit igyekszik kiszolgálni.

Hild Csorba Bernadett, Erdélyi Erika