Újpesti víztisztító mű
Rangsorolás nélküli megvételben részesült 13-as számú pályamű
szerző: Stummer és Kühn Kft.
tervezők: Kühn Péter, Szigethy Barnabás
Rangsorolás nélküli megvételben részesült 13-as számú pályamű
szerző: Stummer és Kühn Kft.
tervezők: Kühn Péter, Szigethy Barnabás
munkatársak: Dobos Zsolt, Pirchala Katalin, Kovács Ildikó
Részletes bírálat
Megrázóan szép terv. A megoldást egy fájdalmasan erős spirituális gondolat szülte, mely erősíti az ezekben az elhagyatott épületekben jelenleg is meglévő és megtalálható hangulatot, az elmúlásét. Meglehet vitatható, hogy a terv csak egy monokultúrás urnatemetőt hoz létre és hogy helyes gondolat-e, hogy miközben a jelenlegi temetkezési rítusaink szerteágazó temetési formákat hordoznak, itt csak egy típus található. Általában kegyeleti hely számára minden temetkezési formát befogadni képes területet szokás választani, ám itt mégis úgy tűnik, hogy az egyetlen vezérgondolat olyan erős dekrétum, amely előtt szakmailag meg kellett hajolnunk.
Az épületek letisztításának folyamata valójában letisztulássá vált, amely magától értetődő, emlékező vonulásokat, emberáramlást biztosít. A tereken egyszerű, a térformákat még inkább erősítő, értelmessé tevő inkrusztációkat hajt végre. Az urnák elrendezése furcsa módon egy halotti várost hoz létre, hol felemelő, impozáns nyitott, hol bensőséges, zárt emberi léptékű kis terekkel. A zöld, rendezett, nyírt tájban önmagában is, mint mementó, vagy mint hatalmas urnák állnak az épülettömegek. A még a terepadottságokat is eredetiben hagyó építészeti formálás a nyers funkcionalizmusból egy transzcendens, magasabb dimenzióba emeli az épületegyüttest, és így a helyet magát is. Ezek a helyek az élők számára épülnek, hiszen mindig nekünk, az itt-maradtaknak nehezebb. Ők már nem ott vannak, nekünk van szükségünk felmagasztosító helyekre és pillanatokra, itt egy ilyen HELYET sikerült létrehozni.
A Bíráló Bizottság ezt a pályaművet azért tartotta fontosnak honorálni, mert bár valószínűtlen, hogy az adott helyszínen épp egy ilyen együttes fog megvalósulni, mégis példa-értékűnek tekinti azt az alázatos szakmai magatartást, mellyel a szerzők gyönyörűen igazolták, hogy még az ilyen rendeltetések is képesek méltó módon tartalommal megtölteni az enyészetnek vetett építészeti értékeket.
A bíráló Bizottság a pályaművet rangsorolás nélküli 1.000.000 forintos megvételben részesítette.
