Helyek/Infrastruktúra

Újra a Tervtanács előtt a 4-es metró Móricz Zsigmond körtéri állomása és felszíni rendezési koncepciója

2005.06.20. 08:45

A Tervtanácson a legkomolyabb vita az aluljárókkal kapcsolatban, illetve a felszíni gyalogos forgalom tervezett átalakításával kapcsolatban alakult ki.

Korábban tudósítottunk már a Fővárosi Tervtanács "monstre" 4-es metró napjáról, ahol a tíz állomás gyakorlatilag egy-egy napirendi pontnak felelt meg, így sokszor a teljes koncepció is csak vázlatosan érvényesülhetett Erő Zoltánék prezentációjában. Akkor a Tervtanács arra kérte a tervezőket, jelesül Gelesz Andrást, hogy a Móricz Zsigmond körtér terveit gondolják újra. E kérés folyományaként láttatható a június 8-i Tertvatanács újabb napirendi pontja. Ne gondolja azonban senki, hogy a szakmai vita nyugvópontra jutott volna, ez a komplex projekt annál sokkal bonyolultabb kérdéseket vet fel, minthogy rövid úton végleges szakmai döntéseket lehetne hozni. Minderre szerkesztőségünk figyelmét Erő Zoltán is felhívta, aki ugyanakkor azt is jelezte, hogy a legutóbbi Tervtanács óta is gőzerővel folyik a munka tovább, s úgy két héten belül várható definitív válasz a felmerült kérdésekre. Az ügyre tehát még visszatérünk.



A Tervtanácson a legkomolyabb vita az aluljárókkal kapcsolatban, illetve a felszíni gyalogos forgalom tervezett átalakításával kapcsolatban alakult ki. András István opponenciájában mindjárt fölhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy a gondok a 2002-es KSzT-ből származnak, hiszen minden aluljáróellenes szakmai vélemény ellenére a Móriczon végül is számos olyan aluljáró épült, amiről ma már bátran állítható, hogy fölösleges beruházás volt.

Schneller István, Budapest főépítésze, a Tervtanács során igen intenzíven támadta az "aluljárók városának" vízióját, s a most kialakításra javasolt metróállomás aluljárójának a hosszanti gyalogos forgalom előtti megnyitása ellen emelt szót, akárcsak az opponens. Schneller összefoglalójában azonban megadta magát a jelenlévők szakmai érvei mellett, s a következőképp összegezte a Tervtanács véleményét:

  1. több fényt kell biztosítani a felszínről az állomáson;

  2. a kétkijáratos sémát kell továbbgondolnia a tervezőknek;

  3. a gyalogos közlekedést a hosszanti aluljáróban biztosítani kell, de az agora-funkciókkal szemben csupán dohányáru, virágos, és újságos boltok telepítése támogatható.

A közlekedési koncepciók részletes vitája nem eredményezett mást, minthogy a Tanácsnak el kellett ismernie, a kérdésben nem tud megnyugtató álláspontot kialakítani. Ugyancsak a Tervtanács hatáskörén kívülálló tényező a 6-os villamos végállomásának, a legendás "huroknak" az átalakítása, hiszen az a BKV Rt. hatáskörébe tartozik, azzal azonban a teremben mindenki egyetértett, hogy ez a döntés megkerülhetetlen szükséglet ahhoz, hogy értelmes térrendezési verzió születhessék meg a XI. kerület e fontos csomópontjában. Schneller zárómondatában Dévényi Tamás felvetését ismételte meg, amennyiben felhívta a figyelmet arra, hogy az új aluljáró megtervezése nem tekinthet el a korábban tulajdonképp értelmetlenül megépült aluljárók arculatától.



A Tervtanácsról tudósító újságíró minden tekintetben elégedett lehetett azzal, milyen komolyan veszik jeles építészeink a metró ügyét. Egy dolog azonban rendkívül zavaró volt. Ez pedig a több hozzászólásban is artikulálódó hajléktalan-ellenes hangvétel. A sok szempontból jogos aluljáró-ellenes urbanista szemlélet egyik aduásza a hajléktalanok szidása, mintha minden esetben ők tehetnének arról, hogy a társadalom perifériájára kerültek. A közterek újraértelmezését hangoztató nájmódi szellemi trendek nem éppen ilyen attitűdöt tükröznek mostanában a nagyvilágban. Megdöbbentő, ahogy Eltér István, a Magyar Építész Kamara elnöke, "ki a hajléktalanokkal az aluljárókból!", vagy "ne legyen ez tervezési kérdés!" jelszavakkal szól indulatosan hozzá a vitához. Mindeközben a korábbi körtéri aluljárók új funkciójának spontán agyviharában senkinek sem jut eszébe az a humánus megoldás, hogy hajléktalanszállóvá alakítsuk azokat, s ne múzeummá, avagy földalatti plázává.

SzeM