Újragondolt örökség

Karádi Dániel Tamás diplomamunkájában arra kereste a választ, hogyan lehet egy hányatatott sorsú kisváros bányász és szocialista építészeti örökségének egy részét újragondolni abból a célból, hogy új, önfejlesztő identitást képezzen.

Helyszín

Rudabánya, Borsod-Abaúj-Zemplén megye és az észak-magyarországi régió problémáival küzdő, közel 3000 főt számláló kis városa, Kazincbarcikától 15 km-re, északra. A város történetét tekintve az egykor nagy múltú borsodi ipari régió megmaradt bányavárosa. Történteti öröksége régmúltra visszanyúlik: a kora középkori idők előtt (őskor és ókor) is folytak kezdetleges bányász tevékenységek. Második aranykorát a 18. század végétől élte, a bányászat újraindításával. Jelentősége az I. világháború következményei után nőtt meg mint egyetlen vasércbánya lelőhely az új határokon belül. A kommunizmus alatt az ország legnagyobb vasércdúsítójával rendelkezett. Ekkor épült, feltehetőleg az 1960-as évek környékén a diploma témám két épülete, az „óváros” résztől kissé délre, az Ormos-patak völgyében, a római katolikus templom és temető közvetlen szomszédságában: a központi járműjavító- és csillejavítóműhely.

Program

A programalkotás meghatározó fonala az új városi tengely, a használaton kívüli vasúti pályaudvar és környezetének revitalizálása. Az észak-déli tengelyt a két, jelenleg üres épület zárná az új funkcióival: a járműjavítóműhelyben a csarnok kissebb visszabontásával (trafóház és utca vonali első két traktust), hogy a templommal kevésbé konkuráljon. Ebben egy a szűk és régiós közösség önszerveződését, identitás alakítását ösztönző multifunkciós terekkel bíró „inkubátor” ház jönne létre. Ez az épület időszakosan többféle, a lakosok által szervezett programoknak adna helyet (pl. művészeti kiállítások, színházi darabok, előadások, stb.). Szomszédjában levő csillejavító helyzetéből adódóan egy sokkal zártabb tömeg. Ebbe egy kávézó funkciót terveztem, amely folyamatosan működne, és kiszolgálná egyben a közösségi inkubátorház programjait is.

Funkció

A koncepcionális döntés a funkcionális alakítást is magával vonta. A csarnok déli mellékhajójába kerülnek a közösségi és üzemeltetői kiszolgáló funkciók. A főhajó egy könnyen alakítható színpaddal, a temető felé külső kapcsolattal egy nagy multifunkciós térként működne. Míg az északi oldalhajóban alakítható kis multifunkciós tér jönne létre. Az északkeleti oldalon az új városi tengelyre nyíló főbejárat és ruhatár, illetve kültéri színpad kapna helyet. A multifunkciós épület (és kávézó) olyan tereket kíván meg, melyek nagy része egybe nyitható, ezt harmonika ajtókkal és tolókapukkal érném el. Másik fontos szempont volt, hogy lehetőleg minél kevesebbet beavatkozás történjen a meglevő épületek megmaradó részein. Így esett a választás a funkcióknak helyet adó acélszerkezetű dobozokra. Cél a minimális helyfoglalás volt. Ez a doboz szerkesztési elv köszön vissza a csillejavítóműhelybe tervezett kávézó esetében is.

Szerkezet

Mindamellett, hogy az ipari örökség szerkezetiségének megőrzésére törekedtem, és csak a belső téri világba kerülő új dobozok “adódnak hozzá” az épülethez, a két épület összekötésére egy optimalizált vasbeton lemezművet terveztem. A törtlemez szerkezet, mely acél körpilléreken nyugszik egyfajta építészeti landmarkot szeretne nyújtani. Egyszerre utalva az előző rendszer építészmérnöki remekművei (vasbeton héjak), és segítve a két épület közötti kapcsolatot. Ahhoz, hogy ne vonja el a figyelmet a környezetéről, de a vízelvezetés is megoldott legyen, minél laposabbra vettem a lemezmű egyes síkjainak hajlásszögét. Az ebből és az eltolt pillérraszterből adódó hullámzással, az épületbe szeretném az embereket terelni.

Forma

A már említett szerkezetiség hangsúlyozása volt a cél. Ezt a félig-meddig áttetsző polikarbonát homlokzat burkolat tökéletesen biztosítja. Mindemellett kedvező hő és akusztikai tulajdonságokkal rendelkezik, továbbá sokkal olcsóbb és gazdaságosabb fenntartani, mint egy üvegfal homlokzatot. Az átalakított épületek véleményem szerint a környezet viszontagságaira ad egy jelenleg megfelelő választ. Az anyaghasználat és funkció választásból talán fel-felsejlik az ideiglenesség mögöttes gondolata. Nem 50-100 évre terveztem az épületet, hiszen Rudabánya városa jövőben két út előtt áll: marad minden a mai kerékvágásban és a város szép lassan aprócska településre zsugorodik, vagy a történelméből fakadó kulturális örökségének köszönhető új funkciókkal és szolgáltatásokkal egy biztos gyarapodásba kezd. Utóbbi esetében, a diplomatémám „multifunkcionalizmusát” a városban működő épületek válthatják fel, így a jelenlegi helyszín is más megvilágításba kerülne. 

Karádi Dániel Tamás