Urbanizációs trendek – Környezetminőség
A mai városépítészet, lehet, kórusmű ugyan, de mégis önmagának játszik, és a közönség visszajelzéseire abszolút érzéketlen. Corbusier lakógép elmélete az indusztrializált, decentralizált városon át egyenesen vezet napjaink információs rendszerein keresztül moderált, helyspecifikusságát, karakterét, történetét, s ezzel élhetőségét vesztett városaihoz.
M. Szilágyi Kinga korreferátuma Meggyesi Tamás előadásához
Meggyesi Tamás: A globalizáció urbanisztikája / A jelenkori urbanizációs folyamatok természete és hatása a településekre és a környezeti minőség változására c. írását azzal zárta, hogy „az építészet: szóló művészet, a városépítészet azonban kórusmű, ami nem csak szólistákból áll.” Szép megfogalmazása ez egy csapatmunkának, melynek egyetlen célja lehet csak: a tökéletes összhang, a közös alkotás maga. S ne feledkezzünk meg a kórus „hallgatóságáról”, a közönségről, vagy szakszerűen szólva a városépítészet fogyasztóiról, a várost lakókról, akik ugyan – többnyire - csendben hallgatják az előadást, de a visszafojtott lélegzet, vagy a szaporább pulzus, a figyelemből felszabaduló energia a kórus számára az éltető és informatív közeg.
A mai városépítészet, lehet, kórusmű ugyan, de mégis önmagának játszik, és a közönség visszajelzéseire abszolút érzéketlen. A kórusban pedig, bár lehetnek szólisták, a szólamok mégis valahol egyensúlyba kerülnek, a nagy cél, az összehangzó mű érdekében. De vajon a városépítészet kórusa ilyen összehangzó kórus-e, ahol az egyes szólamok tudják a maguk helyét, szerepét, jelentőségét, a pontos belépés fontosságát. Attól tartok, nem. A bevezető előadásban összegzett urbanizációs trendek mindenesetre ezt igazolják – globális léptékben, s helyi, honi léptékben talán még inkább.
A városépítészet közös és a közösségnek szóló alkotás. Maradva a fenti zenei hasonlatnál, a kórus vagy a zenekar hangzása a múlt század első harmadában, a modernizmus megszületésével, az iparosodott városépítéssel kezdett szürkülni. Corbusier lakógép elmélete az indusztrializált, decentralizált városon át egyenesen vezet napjaink információs rendszerein keresztül moderált, helyspecifikusságát, karakterét, történetét, s ezzel élhetőségét vesztett városaihoz. A XXI. század urbanizációs trendjei világszerte drasztikus folyamatokat jelentenek elsősorban a települési területek terjeszkedésében, a szuburbanizációnak a természeti és természetközeli együtteseket visszaszorító hatásában, a globalizációnak a sokszínűséget, a táj adottságait, értékeit, a hely identitását fel sem fogó, vagy lenéző hatásában.
A globalizáció terméke és ösztönzője az információs forradalom, a hálózatok mindent átszövő rendszere napjainkban mégis a város felértékelődésének forrása lehet az un. global city formájában, ahol a tudásközpont a magasan kvalifikált, tehát rendszerint magas környezeti igényű rétegek munkahelye. Az információs tudásközpont környezetterhelése, emissziója a hagyományos termelő jellegű munkahelyi területekhez képest viszonylag csekély lehet, hiszen elvileg az építészeti high tech minimálisra csökkentheti az energiaigényt és a kibocsátást. Az információs forradalom következtében az ingázás, a napi rutinszerű közlekedési igények is csökkenhetnek. Eddig akár kedvezőnek, környezetbarátnak mondhatnánk a tudásközpont jellegű világvárosokat.
Másrészt viszont a global city velejárója, hogy az időszakos közlekedési kapcsolatok globális méretűre növekszenek, ami pedig jelentős környezetterhelő tényező – hiszen mind a hardware, mind a software, sőt még a „brainware”, a szürkeállomány beszerzése is nemzetközi szinten realizálódik. A globalizációnak ez a szintje egyben azt is jelenti, hogy megszűnik, vagy legalábbis lazul a kötődés – a munkahelyhez, a munkafolyamathoz és a városhoz, a helyhez egyaránt.
A közlekedés és a kommunikáció fejlődésének, felgyorsulásának köszönhetően a gazdaság és a kultúra színtere mindenütt földi méretekre terjed ki. A globalizáció ellenszereként azonban kezd újra divatba jönni a lokálpatriotizmus. A lokalizmus újrafelfedezése maga is városi reneszánsz, mert azt a közösségi kohéziót erősíti, arra épít, ami évszázadokon keresztül meghatározta a városok életét. Az 1970-es években jelent meg Schumacher A kicsi szép c. műve; akkor, amikor az energiaválság globális méretű pánikot okozott. Akkor, amikor maga a globalizmus is még csak születőben volt, s nem véletlenül akkor, amikor a környezetvédelmi mozgalmak kibontakoztak. Az azóta eltelt közel 40 évben a globalizáció káros környezeti hatásai ellen nem sok sikerrel léptek fel az immár globális szervezettségű környezetvédelmi intézmények és szervezetek. A klíma konvenciót épp azok az ENSZ tagállamok nem írták alá, akik a legnagyobb légszennyezési emisszióval „büszkélkedhetnek”.
A globalizáció káros környezeti hatásainak ellenszere a Think global, act local1 elve, amely a 90-es években terjedt el a globalizáció helyi értékeket rontó hatásának ellensúlyozására, az összeadódó környezetterhelések globális hatásainak csökkentésére. Talán az egyetlen ékes példa a hatékony lokális intézkedések globális méretű kihatására az üvegház hatású gázok emissziójának csökkentése, amelynek köszönhetően jelenlegi ismereteink szerint nagyjából egy fél évszázad alatt várhatóan helyreállhat az ózonpajzs korábbi egyensúlya.
A városépítészet elvileg minden eszközzel és tudással rendelkezik ahhoz, hogy helyi szinten, és épp a legnagyobb népességszámot összpontosító városokban az élhető, lakható, hovatovább egészséges lakókörnyezet megalkotója legyen. A szakma általában tudja, mit kellene tenni, de nem erre kap megbízást. S hogy ez így van, azt a városi lakosság társadalmi, egészségi problémái, szociális feszültségei, deviancia-tünetei is jelzik. Különösen ott, ahol a várostervezés, a településfejlesztés, vagyis a településügy a közösség érdekeit szolgáló igazgatási és szakmai szervezetek irányítása helyett a piaci szereplők, a „parazita típusú ingatlanfejlesztők” hatása alá került. Ott, ahol a várostervezést a gazdasági versenynek kitett cégek végzik, ott, ahol a globális tőkepiac épp aktuális mozgásai diktálják a településfejlődés irányait, ott, ahol a beruházó, az ingatlanfejlesztő közvetlen, akár megrendelő szintű ráhatással van a város fejlődési irányainak meghatározására – például a szerkezeti tervek megrendelőjeként vagy a városi területek felvásárlójaként –, ott a város már csak követő jelleggel tudja a közösség érdekeit képviselni, a városépítés, a betarthatatlanságig cizellált szabályozási tervek szintjén. Így válik el egymástól az, ami eredendőn egy, a településügy és az építésügy.
A piac alapú várostervezés kártékony hatását mutatja a belvárosok funkcionális kiüresedése, a globális piac és tőke által diktált átstrukturálódás, a kereskedelem eredendően városi funkciójának kiszorulása a külső övezetekben összerakott megaáruház-dobozokba, az ál-városokba, az ál-közösségi terekbe. De a városi környezet minőségének romlását mutatja a városklíma, a városökológiai adottságok kedvezőtlen módosulása is. A településökológiai kutatások legkönnyebben érthető részei talán a városklíma vizsgálatok, hiszen a városi helyi klíma az, ami a városlakók komfortérzetét közvetlenül határozza meg.
A mai műholdas adatbázisnak köszönhetően egyre pontosabban mérhető, mutatható ki egy-egy nagyobb beruházásnak a városklímára, a helyi klímára gyakorolt hatása, s ennek alapján – elvileg – mód lenne a város környezeti adottságait rontó beavatkozások, tudományosan is megalapozott korlátozására. Példaként említhető itt egy budapesti átmeneti övezeti megaprojekt, az Aréna Plaza esete. A beruházás során az Ügetőpálya (mintegy 50%-ban zöldfelület, 30%-ban vízáteresztő, lélegző burkolat) helyén 2007-re felépült az Aréna Plaza (180.000 m2 beépített ill. parkoló terület, 80%-ban beépített terület, 20% zöldtető, ill. tetőkert). Az inaktív felületek hősugárzása és a plaza energia kibocsátása következtében a létesítmény távhatása jelentős mértékben rontja a Kerepesi temető zöldfelületének kondicionáló hatását (a városi átlag alatti felszíni hőmérséklet a temetőnek az Arénával szomszédos területein már alig mutatható ki, csak ott, ahol beállt, összefüggő, zárt, többszintes növényállomány van2). A megalétesítmények, a korszerűnek mondott, vagy inkább annak hazudott bevásárlóközpontok környezeti, városklimatikai hatása csak egy azon kedvezőtlen következmények sorában, melyek a város élhetőségét, környezetminőségét meghatározzák. Az Aréna Pláza belvárosi kereskedelmet elszívó hatása, vagy közúti forgalmat növelő hatása szintén a város nagyobb részét terheli, közvetve vagy közvetlenül. Az Aréna Plaza példája pedig csak egy csepp a tengerben.
A volt szocialista országokban a városfejlesztés és városépítés folyamatában is egyértelműen látszik, hogy a közösség érdekérvényesítő ereje rendkívül gyenge, épp a több évtizedes paternalista rendszer, az elakasztott, kikapcsolt polgárosodási folyamat miatt. Az erőszakosan terjeszkedő, vadkapitalista piacgazdasággal szemben a most eszmélő közösség nem tud elég hatékonyan fellépni, nem tudja magát definiálni, megmutatni. Mondhatni, csendben, dermedten hallgatja az előadást. Igaz, néha felszisszen, máskor meg tapsol, ha a karmesteri pálcát magához ragadó ingatlanfejlesztő alamizsnát szór a nép közé. A városfejlesztésért felelős önkormányzatok többnyire ad hoc akciókkal, vagy formális, kevéssé hatékony közmeghallgatásokkal, lakossági fórumokkal igyekeznek letudni a közösség érdekérvényesítésének szervezett és kötelező részét.
A közösségi részvételen alapuló tervezés igencsak gyermekcipőben jár nálunk és hatástalan. Néhány évvel ezelőtt látványos, nagy csinnadrattával beharangozott Firka Partit szervezett a Főváros és az V. kerület a Kammermayer Károly tér humanizálására, élhetővé tételére. A lakosság örömmel fogadta a kezdeményezést, lelkesen vett részt a szakértők, a laikusok, és a helyi politikusok ötlet partiján. A lakosság, az érdeklődő laikusok és a szakértők, tervezők együttműködésével javaslatok születtek, vázlatok készültek. Ezek a tervek egy szebb, élhetőbb, az autók fogságától megszabadított, fákkal, vízzel, növényekkel szépített, élettelivé tett, a köznek átadott köztérről szóltak. Beszédek hangzottak el, értékelések és kiadványok készültek, s pont. Négy év után pont ott tartunk ma is a Kammermayer téren, ahol pár évvel ezelőtt.
Zenei példával kezdtem, Meggyesi Tamás professzor kórusmű hasonlatával. A kórus, vagy még inkább a nagyzenekar sok szólamból, sok hangszer csoportból épül fel. Kinek-kinek helye van, amit az összhangzat érdeke, vagyis a „közérdek” diktál. Mi városlakók és mi, a városért felelősséget érző szakemberek nap mint nap furcsa, disszonáns és bántó hangzást eredményező felállással találjuk szembe magunkat. A ma városépítészetét az ingatlanfejlesztői magánérdekeken túl a szakmák közötti erőfitogtatás és egyes szakterületek szereptévesztése határozza meg. A közlekedési hálózatok beruházói arroganciája, a közműrendszerek elsődlegessége megöli, használhatatlanná teszi a köztereinket, a városi szabadtereket. A metró építés felszíni tereinek tervezési folyamata során a szabadtérépítészeti tervek, a terek esztétikus és használható kialakításának szempontjai rendre háttérbe szorultak a műszaki-technikai térigények kiszolgálásával szemben.
A város az a térrendszer, sőt az európai táj egyezmény megfogalmazásában az a táj, amit látunk, amit a természeti adottságokra alapozva együtt építünk és használunk, ahol élünk. A városi téralakítás pedig építészeti: városépítészeti és szabadtérépítészeti feladat. Az együttműködés a két szakterület között szükségszerű. Nem a versenyhelyzet feloldása, hanem a város és a várost lakó közösség érdekében. Mert hiszen végeredményben nekik és értük szól az építészet, aminek értékét akkor fogja a társadalom becsülni, akkor fogja óvni és gondozni, ha érzi, tudja, hogy részese a fejlesztés és építés folyamatának.
M. Szilágyi Kinga
egyetemi tanár
Budapesti Corvinus Egyetem, Tájépítészeti Kar
a képek forrása: Szilágyi Kinga helyszínen bemutatott prezentációja
A budapesti felszíni hőmérsékletet mutató ábrákat Oláh András Béla tájépítészmérnök, PhD hallgató készítette.
Elhangzott 2009. június 25-én az Urbanisztika Tanszék fennállásának 80 éves évfordulójára rendezett Ünnepi tanszéki értekezleten, BME Oktatói Klub.
1 Patrick Geddes megfogalmazása a 20. század elejéről származik, pedig akkor még hol volt a globalizáció.
2 A vizsgálati eredmények forrása: Műholdképek https://lpdaac.usgs.gov/lpdaac/products/aster_products_table/on_demand/surface_kinetic_temperature/v1/ast_08
Felszíni hőmérsékleti adatok: OMSZ és az OTKA 68277, Marczell György Főobszervatórium
