Üvegpavilonba zárt borászat Etyeken

A Szövényi István és Szövényi Anna apa-lánya építészpáros által tervezett etyeki iker-pince - amely megbízója szintén családtag - a hagyományok megőrzője és újrateremtője. Az épület egyedi módon, egy borsétával teszi lehetővé az újraértelmezett borkultúra bemutatását. Török Ferenc írása, Hajdú József fotói.

Borospincék Etyeken

A magyar borkultúra ősi és élő hagyományainak legszebb építészeti emlékei a borospincék. Tokaj, Villány, Csopak szőlőiben épült borpincék mellett a pinceszerek a magyar tájépítészet legragyogóbb példái. A pincék többsége nemcsak tároló hely, hanem a borkészítés, a borkóstolás bukolikus terei. Az etyeki borvidék műemléki értékkel bíró pinceszerei méltán sorolhatók a fenti értékek közé.

Szövényi István és Szövényi Anna által tervezett iker-pince a hagyományok megőrzője és újrateremtője. A tervezési feladat két szőlő parcella egyesítéséből fakadt. Az egyik telken álló öreg pince mellett szükségessé vált egy új pince építése. A koncepció lényege: a meglévő, hagyományos pince oly módon történő kiegészítése, hogy a bővített ház építészeti egységgé nemesüljön, és a régi, valamint az új borkészítés – tárolás folyamatos útvonalon, „borsétán" bemutatható legyen a pince látogatók részére. Ugyanakkor kulturált vendéglátásra, borkóstolásra adjon lehetőséget.

Az eredmény a tájjal tökéletes egységben lévő iker-pince, amely a hagyományok megőrzése mellett egyedien újraértelmezett borkultúra bemutatását teszi lehetővé. A terv az ősi pincedomb és az újonnan létesített pince szellemes, „hídszerű" összekapcsolásával egy nagyszerűen működő funkcionális rendszert hoz létre a tájjal való harmonikus egységben. Az épületrendszer a borászat és borkészítés teljes munkafolyamatát mutatja be, gazdag, változatos, átjárható térsorokkal. Az épület(ek) földszintjén a kiszolgáló terek, emeletén a vendéglátás, a borkóstolás tájra nyitott körpanorámás tere helyezkedik el.

A hídszerű összeköttetés alatt kialakuló nyitott térből indul a borséta. Az út kezdetén hagyományos szerkezetekkel épített előtérbe lépünk, amelybe az ősi sváb borkészítés eszközeit mutatják be. Innen jutunk le a mészkő falakkal, boltozatokkal megőrzött hagyományos hordós pincébe, amelyből szűk vasbeton alagúton keresztül kerülünk át az újonnan épített, a borkészítés új technológiáját bemutató pince térbe. Egy nagyon szépen formált vasbeton lépcső világító orsóteréből jutunk ki az új épület előterébe, itt vannak a mosdó helyiségek is.

A borséta akár fordított módon is járható. A híd alatti nyitott előtér a munkások, valamint a munkagépek szabad átjárását biztosítja a szőlő parcella felé. A híd alatt rendkívül szellemesen formált domborzat az akadálymentes közlekedést, a látványban gazdag szabadtéri vendéglátást, csoportosulás lehetőségét teremti meg. A kettős domb felett lebegő híd (vendégtér) tetőszerkezete és formája szárnyakra emlékeztetően koszorúzza a mozgalmas földszint világát. A régi és újonnan beépített anyagok: sziklafal, föld padló, fagerendás mennyezet, vasbeton és acélszerkezetek, tükörbeton burkolat szépen simulnak egymáshoz, dicséretes egyszerűséggel formálva. Elnagyoltságot talán az épület szőlő felé forduló homlokzata mutat. Az ablakok kommersz formája, a vakolt felületek kevésbé illenek a nemesen formált szerkezetekhez. A nyitott előtérből induló kőfal átfordulhatna a belső udvar homlokzatára, ami által jobban kiemelkedne a régi pince. A kiviteli terveken a fenti megoldás látható, amely az építés közben változott meg.

A terv gondolatébresztő, de egyben vitát is támaszthat. Kérdés (amely bennem felmerült), okot szolgáltat-e egy új borkultúra megjelenésére egy szépen formált üvegpavilon. Ezt a formát más építészeti tartalommal bíró épületeknél ismertük meg. Összegezve: a szellemes beépítés, a tájjal való közvetlen kapcsolat és egység, a funkcionális rendezettség a terv és épület legnagyobb értéke. Befejezésül álljanak itt Petőfi Sándor ujjongó szavai Felköszöntő című verséből:

"Bort belé! Hogy felköszöntsön ajkam -
Éljen a nemes keblű barát!"

Budapest, 2016. március 8.
Török Ferenc DLA
építész

A cikk nyomtatásban megjelent a Régi-új Magyar Építőművészet XVI. 86. számában.