Vadregényes üdülő Kambodzsában
A burjánzó erdő mélyén megbúvó egyszerű, tradicionális falunak látszó luxusüdülőt tervezett a világhírű Angkorvat közelébe Reda Amalou, a francia székhelyű AW2 iroda társtulajdonosa és Arnaud Zannier belsőépítész. Bán Dávid írása.
Phum Baitang, azaz a „zöld falu” egy titkos fényűző rejtekhely, nem messze az északnyugat kambodzsai Sziemreap várostól. A tájék legfőbb turistalátványossága a világhírű romváros, Angkorvat, amely az egyébként nem túl felkapott, mégis csodás titkokat rejtő vidéket kiemelt úti céllá emeli. A nemzetközi repülőtérre tömegesen érkeznek a turisták, akik mind a kifinomult és komplex pihentető szolgáltatásokat nyújtó üdülőhelyre igyekeznek.
Az erdő burjánzó fái, a buja növényzet között, a környezetébe simulva már-már észrevétlenül bújik meg a 3,3 hektáros üdülőfalu, amely az egzotikus luxusra és nyugalomra vágyók édenkertje. A számos turisztikai és fenntartható építészeti díjjal kitüntetett francia alapítású, de mára nemzetközivé nőtt – a helyi hagyományokra és kultúrákra érzékenyen rezonáló – AW2 iroda tervezte üdülőparadicsom, nevéhez híven, valóban egy zöld falura hasonlít. Reda Amalou építész és a belsőt tervező Arnaud Zannier koncepciója is azt tükrözte, hogy a helyi hagyományokra, építészetre, tárgykultúrára, szokásokra építve hozzon létre egy elegáns, kényelmes, laza szerkezetű, egyben kortárs üdülőfalut.
A területen 45, egymástól kellemes távolságban álló, 60-70 nm alapterületű, cölöplábakon álló faházat hoztak létre, amelyek mindegyike egy-egy különálló szállóegységet képez. A villák egy része saját úszómedencével rendelkezik, míg a másik épülettípust hatalmas teraszokkal látták el. A helybéli falvak szerkezetét átvevő üdülőtelepen, a tradicionális építkezést követő villák mellett egy eredeti épületet is meghagytak, amely korábban farmként szolgált és meghatározó lenyomata az ország aranykorának. A régi farmépületet szalonná, elegáns ebédlővé alakították át, meghagyva több eredeti gépet és részletet, belső terét szintén a helyi anyaghasználatra építő rattan bútorokkal rendezték be.
Az osztályon felüli szolgáltatásokat nyújtó üdülőhely éttermét egy helyi piaccal egészítették ki, ahol a vendégek minden nap válogathatnak a környék friss termései közül, sőt, ők választhatják ki a fűszereket és alapanyagokat ebédjükhöz is. A kényelmet a szintén a falusi építészeti hagyományok szerint megépült, hét további nádtetős faházban berendezett szauna, jógastúdió és fitneszterem is szolgálja, a fák között pedig még egy 50 méteres úszómedence is megbújik.
A telep minden épülete cölöplábakon áll, amely amellett, hogy védelmet nyújt az esős évszakokban előforduló áradásokkal szemben, jól segíti a természetes légáramlást és a házak hűtését is. A „fürdőtemplom”, nevéhez hűen, a környék vallási építészetének formavilágát veszi át, homlokzatát és díszítéseit is azok fametszetei, így az Angkorvat motívumkincsei ihlették. A különálló épületeket burjánzó zöld területek veszik körül, a benne sétáló vendégek elvadult erdőben, az érintetlen természetben érezhetik magukat.
Az épületbelsők alaphangulatát a gyarmati idők stílusa határozza meg, az egyedi tervezésű fabútorokhoz, berendezési tárgyakhoz – a különleges fa fürdőkádakhoz – a környék régiségpiacain válogattak antik kiegészítőket, amelyek eredeti állapotukban kerültek be a villákba és kapcsolódtak a most készített darabokhoz. A házakat tágas fürdőszobákkal szerelték fel, amelyekben a felhasznált számos faanyag és kő szintén a helyi hagyományokra reflektál. Az üdülőtelep természetesen minden olyan csúcstechnikával és kényelemmel felszerelt, amire az osztályon felüli szállodákban számítanak a borsos árat megfizető vendégek, de a „zöld faluban” mindezt jól rejtik az archaizáló belső terek és hagyományos megjelenésű pavilonok.
Bán Dávid
