Vágó József Rómában — konferencia a Magyar Akadémián
Vágó József, a rendkívüli tehetségű, a magyarországi szecesszió egyik kiemelkedő alakjaként ismert és elismert építész 1920 és 1926 között élt Rómában.
Ordasi Zsuzsa, a konferencia szervezője és előadója ad előzetes tájékoztatást a március 6-ai rendezvényről
Vágó József Rómában
2009. március 6-án a Római Magyar Akadémián Vágó József római tartózkodásáról és munkásságáról részvételemmel tartanak konferenciát. Az olasz építészek, építészettörténészek számára szervezett est, amelyet a Palladio-év keretén belül szerveztem, lehetőséget teremt arra, hogy az építészet is fontos programként kerüljön be az Akadémia tevékenységi körébe.
A rendkívüli tehetségű, a magyarországi szecesszió egyik kiemelkedő alakjaként ismert és elismert építész 1920 és 1926 között élt Rómában. Egyrészt bekapcsolódott azon építészek tervezési munkáiba (Alberto Calza Bini, Marcello Piacentini), akik a bécsi szecessziót a modern építészet importálandó stílusának gondolták – ami hozzájárulhat a római építészet megújításához. Másrészt önálló megbízásai révén két jelentős épület átalakítását és teljes – stílus, forma, díszítés-beli – modernizálását is elvégezhette: az egyik az arisztokrata Aldobrandi család villája, a másik a Hotel de la Ville luxusszálloda. Ezen kívül tervezett villát, iskolát is a városba, de ezek megépülte nem bizonyítható teljességgel.
Rómából indult a kor legjelentősebb nemzetközi pályázatain, mint 1922-ben a The Chicago Herald Tribune, 1923-ban a montevideói városháza, majd 1926-ban a genfi Népszövetség Palota tervversenyén. Ez utóbbin négy első díjat osztottak ki: két francia, Lefévre és Nénot, és két olasz, Broggi és “Giuseppe Vago di Roma”, vagyis Vágó József kapta a díjakat, azonban az 1931–1937 között elkészült épület Le Corbusier keze nyomát viseli, aki az első díjas pályázatokból komponálta meg a ma is fennálló palotát.
Vágó József munkássága nem ismeretlen Olaszországban: 1997-ben a Római Francia Akadémia szervezésében, akkor még élő fia, Pierre Vago jelentős közreműködésével szerveztek egy megemlékező konferenciát francia, olasz résztvevőkkel. Ekkor én is elmondhattam a kutatásaim eredményeit, majd 1998-ban a konferenciát megismételték a Magyarországi Francia Intézetben, ezúttal több magyar előadó mutatta be Vágó kiváló építészeti alkotásait. Anne Lambrichs francia kutató, aki egyetemista kora óta foglalkozik Vágó József munkásságával, 2003-ban átfogó nagymonográfiát jelentetett meg az építészről József Vágó – un architecte hongrois dans le tournamente européenne (Archives d’architecture moderne, Bruxelles, 2003) címmel, amely munka, Gerle János kiváló kiegészítésével, Magyarországon is megjelent: Vágó József (Holnap Kiadó, Budapest, 2005).
Az Építészeti Múzeum Lapis Angularis II sorozatában Hajdú Virág közlésében megjelent Vágó József (Nagyvárad, 1877. dec. 23. – Párizs, 1947. jún. 7.) levelezéséből egy válogatás, amely ahhoz járul hozzá, hogy az építészetről és az urbanisztikáról vallott nézeteit, gondolatait, ideáit, építészeti filozófiáját is megismerjük (Hajdú Virág: Városutópia. Vágó József és Bölöni Gyögy levelezése. Levelek. Vágó József hagyatéka a Magyar Építészeti Múzeumban. Lapis Angularis II. OmvH Magyar Építészeti Múzeum, Budapest, 1998, 97-229.old.)
Olaszországban Maria Luisa Neri professzorasszony, építész említette először Vágó Józsefet a két világháború közötti olasz építészeti kontextusba helyezve a magyar alkotót (1996), majd Maria Grazia Turco építész írt Vágó József római munkáiról (2000), főképpen az Aldobrandini villa átalakításáról, valamint Vágó József fia, Pierre Vago építészeti és nemzetközi építészeti szervező szerepéről (2007), akivel ő is együtt dolgozott egy nemzetközi workshopon Üzbegisztánban 1988-ban. A konferenciát Vágó József által készített fotók vetítése kíséri, amelyeket gyönyörűen albumba szedve találtam meg egy római magánarchívumban, valamint fotókiállítás, amelynek képanyagát nagyrészt Gerle János kölcsönözte. Neki és Barka Gábornak, a Magyar Építészeti Múzeum fotósának köszönettel tartoznak a konferencia résztvevői és én személyesen, mert segítségükkel kiváló képanyaggal tudjuk illusztrálni annak a Vágó József építésznek a munkáit, akiről 1926-ban egy olasz építészetkritikus, Pietro Betta a következőt írta: “igazán eredeti és rendkívüli művész”.
Ordasi Zsuzsa
