Válasz a „holland” EKF Pécs2010 kritikára

„A magyarok önmaguk útjában állnak” címmel, „A pécsi kulturális főváros projekt sikertelen a politikai irigység és félelmek miatt” alcímmel közöltük tegnap a holland NRC Handelsblad május 30-i írását, amelyben többen élesen kritizálták a pécsi városvezetést. A bírálatra Gonda Tibor alpolgármester kívánt válaszolni.

„A magyarok önmaguk útjában állnak” címmel, „A pécsi kulturális főváros projekt sikertelen a politikai irigység és félelmek miatt” alcímmel közöltük a holland NRC Handelsblad május 30-i írását, amelyben többen élesen kritizálták a pécsi városvezetést. A bírálatra Gonda Tibor alpolgármester kívánt válaszolni.

részlet a Dunántúli Napló cikkéből


Az ÉVarc és különösen annak vezetője, Horváth András hallatlan nagy segítséget nyújtott az EKF fejlesztéseinek előkészítésében, a helyes irány és időbeni ütemezés kialakításában, mondta el Gonda Tibor. Ezt a munkát nagyra értékelve őszintén sajnálja a város vezetése, hogy úgy döntött, nem folytatja tevékenységét az ÉVarcban, de reméli, hogy az Építész Kamara elnökeként figyelemmel tudja kísérni és segíteni a fejlesztések sikeres megvalósulását. Gonda Tibor sajnálja azt is, hogy Horváth András negatívan nyilatkozott a holland újságban az EKF-ről és a városvezetésről, de eddigi munkájával tett annyit az ügyért, hogy a városvezetés kijelenthesse: neki joga van kritikát megfogalmaznia.



Tarrósy István tanácsadói imázsa

Másképpen kell azonban értékelni az azoktól elhangzott kritikát, akik az önkormányzat cégeinek fizetett alkalmazottaiként felelősek voltak, vagy még ma is azok az ügyek előreviteléért. Tarrósy István az Európa Centrum Kht. ügyvezetéséből történt önkéntes távozását követően igyekszik önmagát mártírként beállítani, mondja az alpolgármester, holott a pályázat elnyerését követően a cégvezető a szükséges feladatok elvégzése helyett a saját nemzetközi kulturális tanácsadói imázsát építgette egy éven keresztül. Ezalatt semmi érdemi nem történt a hazai és nemzetközi marketingmunkában. Mikor pedig jelezték, hogy gondot látnak tevékenységével, eredményével kapcsolatban, és új struktúra kialakításában gondolkodnak, azonnal bedobta a törülközőt. Valójában senki nem értette döntését, melyet egészen másképpen kommunikált a városvezetésnek, mint a sajtónak.



„Mit keres köztünk Freivogel Gábor?”

Különösen érdekesnek ítéli meg Gonda Tibor Freivogel Gábor építész igazgató szerepét, aki havi 900 ezer forintos fizetése ellenére hat hónap alatt még semmi érdemi munkát nem tett le az asztalra azon túl, hogy folyamatosan lesújtóan nyilatkozik a pécsiekről. Az alpolgármester hangsúlyozza, hogy mindvégig nagy türelemmel és konszenzuskereséssel viszonyult Freivogelhez, de sajnos azt a „tesze-toszaságot”, amit ő és a csapata tanúsít, nem tudta tétlenül nézni. Ezért márciustól újraszervezte a közterületes munkabizottság tevékenységét, amelyet Freivogel dilettánsnak tart, és az ő koncepciójával ellentétesnek. Csak az a baj, érvel Gonda Tibor, hogy az építész igazgató koncepciója legfeljebb a fejében létezik, mert a hat hónap alatt még egy oldal írásos javaslatot, vagy bármely más anyagot sem kapott tőle...


Cseri László teljes írása a Dunántúli Naplóban jelent meg