A bejrúti születésű építész a lehető legkisebb ökológiai lábnyomra törekszik afrikai ihletésű fedett menedékként szolgáló tervével, így biztosítva találkozóhelyet a parkba látogatóknak. A londoni pavilont tavaly a chicagói művész, Theaster Gates tervezte, korábban Junya Ishigami, Francis Kéré, Bjarke Ingels és számos más sztárépítész műveit tekinthette meg a nagyközönség.
Egy filigrán, fából készült "napernyő" fog épülni jövő nyáron a londoni Kensington Gardensben, a 22. Serpentine Gallery pavilonjaként. Lina Ghotmehről szóló korábban írt bemutató cikkünk itt olvasható.
"Van benne egy kis Mary Poppins. Egy nyitott, hívogató menedéket akartam létrehozni, egy helyet, ahol le lehet ülni, enni és beszélgetni a természetben, és újragondolni az egymáshoz és az élővilághoz való viszonyunkat."
Lina Ghotmeh
A pavilon az À Table nevet kapta – ez a francia felhívás arra, hogy üljünk le együtt enni – és a tér közepe körül elhelyezett asztalok és padok gyűrűje alkotja, amelyek nyilvános találkozóknak és megbeszéléseknek szolgálhatnak háttérként, vagy egyszerűen csak arra, hogy a park látogatói leüljenek, olvassanak, egyenek vagy dolgozzanak.
"Egy olyan hely megtervezésére törekedtünk, ahol az ember késztetést érezhet, hogy szóba elegyedjen a mellette ülővel. Ez egy szerény, alacsony belmagasságú tér, ahol közel érezheted magad a földhöz."
Lina Ghotmeh
A kilenc "sziromból" álló esernyő laminált oszlopsoron nyugszik, ami a pavilon széle körül fedett sétányt képez, amelyet áttetsző üvegfalak választanak le a belső térről. A pavilont körbesétálva finoman tárul fel az épület virág formájú geometriája.
Ghotmeh az épület építésekor a Saint-Gobain alacsony szén-dioxid-kibocsátású, újrahasznosított üvegét kívánja felhasználni, és a szerkezetet a könnyű szétszerelhetőség érdekében csavaros rögzítéssel tervezte. Laminált faanyag nyújt lehetőséget a vékony és ökonomikus szerkezet megvalósítására. Az iroda a tervezés során a közösségi találkozóhelyek és a kollektív rituálék helyszíneinek történetét kutatta, a Stonehenge-től a nyugat-afrikai Maliban élő dogon nép toguna kunyhójáig. A toguna – ami "nagy menedéket" jelent – általában a falu központjában áll, ahol a közösség összegyűlik, hogy döntéseket hozzon, konfliktusokat rendezzen és igazságot szolgáltasson. Alacsony tetőzetüket úgy tervezték, hogy az emberek inkább üljenek, mint álljanak, így segítve az erőszak elkerülését a viták rendezésekor.
A Serpentine Gallery újra egy fiatal és tehetséges, de kevésbé ismert építészt választott az évente megvalósuló pavilon megalkotására. Ghotmeh 1980-ban született Bejrútban, ahol a libanoni polgárháború utáni időszakban nőtt fel, és a Bejrúti Amerikai Egyetemen, valamint a párizsi École Spéciale d´Architecture-ben tanult építészetet. Londonban együtt dolgozott Jean Nouvellel és Norman Fosterrel, a nagy áttörést pedig 2005-ben érte el, amikor két társával együtt megnyerte az új Észt Nemzeti Múzeum tervezésére kiírt nemzetközi pályázatot, aminek eredményeképpen megalapították a DGT Architects párizsi irodáját, és a kritikusok elismerését kiváltva megvalósították az épületet.
Ghotmeh 2016-ban alapította meg saját stúdióját, és nemzetközi elismerést vívott ki magának a 2020-ban Bejrútban elkészült Stone Garden apartmanházzal, amelyet tavaly a Velencei Építészeti Biennálén is kiállítottak. A robusztusan kiemelkedő betonhomlokzatát mély nyílások tarkítják, amelyek a háború sújtotta város golyók ütötte lyukait idézik, és vízszintes csíkozású sávokkal tarkítottak, amelyeket kézzel fésültek a felületbe, miközben a beton megszilárdult. Látványa egy óriási üledékes kőzetdarabhoz hasonlítható, amelyet lakható sziklafalba véstek, és amelynek nyílásaiban most buja zöldellő növények nőnek ki.
A Lina Ghotmeh tervezte Serpentine Pavilion 2023 júniusától októberig lesz látogatható.
Forrás: The Guardian