Vargha Mihály: Építészeti Központot – nem csak Pécsnek!

Az EKF 2010 program sikeres megvalósítására Pécsett megalakul az ´Építészeti és Arculati Tanács´, az ÉPARC. Legyen ez a kezdő lépés egy pécsi Építészeti Központ létrehozásához.

Az Európa Kulturális Fővárosa 2010 program sikeres megvalósítására Pécsett megalakul az „Építészeti és Arculati Tanács” (ÉPARC). Legyen ez a kezdő lépés olyan Építészeti Központ létrehozásához, mely egyébként több nagyvárosban is igen hasznos lehetne - inkább az építészet, kevésbé az építés-építőipar érdekében.

Egyre égetőbb, hogy minden nagyobb városban Építészeti Központ működjön, olyan „kultúrház”, ami építészeti kiállítások, tervbemutatók, viták helyszíne: elsősorban tanulási bázis az új nemzedékeknek, s persze „otthon” a lokálpatriótáknak. Az átalakulások, a privatizáció lázában erről mintha mindenki elfeledkezett volna, aminek egyenes következménye az egyre vadabb és elviselhetetlenebb helyzet, melyben ma az építészet leledzik. Nem az építés, az ipar, az köszöni, jól van. Rengeteget termel – persze sok-sok kishibásat, s még több borzalmasat a néhány kiemelkedő mellett, mert sokak számára a megtollasodás az egyedüli lényeg, észre sem veszik, hogy eközben torzszülötteket hoznak világra. De mit tehetünk, ha gőzük nincs arról, hogy mi a különbség architektúra és „betonba öntés” között...

Volt Budapesten az 1970-es években egy (város)építészeti bemutatóterem a Károly körúton, az Astoriánál, egy akkor még „foghíjtelek”-ként funkcionáló földdarabon. Azóta hosszú szünet. Schneller István, Budapest főépítésze, pár éve kidolgoztatott egy tervezetet, hogy a bécsi Architektur Zentrum mintájára hogyan kéne e nélkülözhetetlen helyet létrehozni, ám gyakorlatilag nem történt semmi. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatalon belül pedig van egy kvázi Múzeum, de annak nincs igazi helye. Pár hete elkelt a volt Divatcsarnok, elillant a lehetőség, hogy odaköltözzön e Múzeum, és esetleg élő építészeti központtá váljon. Budapest akkora, hogy akár több ilyesmi hellyel is rendelkezhetne párhuzamosan – várunk. A nagyvárosok talán hamarabb létrehozzák majd a sajátjukat, legalább egyet-egyet – például Debrecen, Miskolc, Győr, melyek már megalapozták ezt a közelmúltban az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) 2010 címre összeállított pályázatukkal. A győztes Pécsnek pedig egyenesen kötelező, mégpedig azonnal!

Hiszen a dolog lényegéből adódóan kizárólag európai színvonalon, alaposan előkészített munkálatokkal, átlátható döntésekkel indulhat tovább, hogy sikerre vigye a programot. Így foglalhatók össze a januári Pécsi építészeti EKF konferencia tanulságai. S azóta tárgyalást folytatott a város polgármestere és a Megyei Önkormányzat Közgyűlésének alelnöke két építésszel, Horváth Andrással és Getto Józseffel, akik a Dél-Dunántúli Építész Kamarát képviselték. A megbeszélés eredménye, hogy a Kamara előterjesztése alapján felállítanak egy „Építészeti és Arculati Tanács”-ot (ÉPARC), amelyben „építész, városfejlesztő, képző- és iparművész szakemberek az építészeti és a városarculati kérdésekben alapkoncepciókat, irányokat, felfogásokat vitatnak meg, és javaslatokat tesznek a feladatok meghatározására. Fontos feltétel, hogy az ÉPARC véleménye minden esetben legyen egyeztethető a döntési szintekkel.” Ennek érdekében a „2010 programirányítási szervezet”-en belül megalakuló Tanács számára biztosítják a megfelelő integrálódást, a Polgármesteri Hivatallal való együttműködést.

Első lépésnek ez jó, de azért ne feledjük: a mindennapi városvezetési politikától markánsan elkülönülő, ELKÜLÖNÍTENDŐ ügyről van szó – ha nem akarunk belecsúszni a provincializmus csapdájába. Országunk európai csatlakozása tanulási folyamat elsősorban, amibe például szorosan beletartozik a régiós gondolkodásra való áttérés. Az EKF segít ebben, de mégis valami különleges! Bert van Meggelen (holland tanácsadó a pécsi pályázat összeállításában) nyilatkozott még tavaly: „2001 óta figyelemmel kísérem az EKF-éveket. A legfontosabb konklúzió, hogy nem létezik két egyforma kulturális főváros, nem léteznek egységes irányelvek, elvárások. Minden pályázó városnak jóformán minden alkalommal ki kell találnia, mit is jelent számára az EKF cím. A város ne csak rendezvénysorozatként képzelje el a kulturális főváros-évet, hanem a kultúra tág fogalmából kiindulva valós társadalmi folyamatokra, problémákra keressen választ. Pécs pályázatában éppen ezt tartom jónak: egyrészt számol Pécs soknemzetiségű kultúrájával, másrészt pedig a déli kulturális régió ötletével, illetve a Balkán-projekttel valódi európai dimenziót ad a pályázatnak. A Balkán-kérdés vállalása egész Európa figyelmét felkeltette.”

Pécs városa, a jó kitalálást segítendő, mielőbb hozzon létre egy Építészeti Központot kiállításokra, vitafórumokra, a civil közösség folyamatos tájékoztatására. Továbbá felül kell vizsgálni az öt ún. kulcsprojektet, és a tervezés során új építések mellett alternatívaként majd’ minden esetben meg kell vizsgálni, nincs-e lehetőség meglévő terek hasznosítására?

Vargha Mihály

(Nyomtatásban megjelent a Magyar Hírlap 2006. február 18-ai számában.)

A januári pécsi Kultúra, város, fejlesztés konferencia összefoglalója pdf-ben olvasható.