Nézőpontok/Kritika

NA! avagy a Nemzeti Aréna

2003.03.24. 23:14

Végre egy remek új középület! Közös - sokaké lehet egyszerre. Tetszetős és mai, s bár hatalmas és különleges, mégis hamar átfogható, igazán szemrevaló. Szokatlan formája ellenére evidens, és ez jellemzi a belsőt, a csarnokot, a kiszolgálótereket is. Ráadásul részleteiben kimunkált, megformált, a tervezők elképzeléseit többé-kevésbé megvalósították a kivitelezés során. Vargha Mihály kritikája a KÖZTI tervezte Nemzeti Arénáról. 

BS után NA: Nemzeti Aréna! Mert ha már arról van szó, ez komolyan nemzeti: bármilyen rendezvényen nagyságrenddel többen férnek el benne, mint ama bizonyos "színházban", sportküzdelmek esetén pedig gyakran nemzeti csapatok vagy versenyzők játszanak majd itt. Milyen jó, hogy ezzel együtt ennyire egyszerű neve lett: Aréna.

Szimbolikus jelentősége van minden szempontból. Élő, természetes építés: az óriás forma mint egy kavics (a tervezők szíves közlése) vagy gubbasztó, hatalmas páncélos bogár. A helyén korábban hasonló nagyságrendű épület állt, ami tűz martaléka lett: a hengerformájú Budapest Sportcsarnok, a BS 1982-ből. Érdemes áttekinteni a városszerkezetet, a helyszíneket a külső körút vonalán: 1953 - József Attila Színház az Angyalföld munkásainak a Váci úton; 1987 - Jurta Színház a Népligetnél; 2002 - Nemzeti a Lágymányosi hídnál; 1982/2003 - nagy fedett sportcsarnok a Kerepesi út-Hungária körút kereszteződésében. Az előbbi három külvárosi jellegű, csak a sportcsarnok van igazán a helyén.

Eredeti építész tervezője, Kiss István a csarnok lefedéséhez egy szovjet nagyfesztávú szerkezetet adaptált. Ahogy egy akkori szakcikkből kiderül, kulturális programokra előbb csak szőrmentén kívánták igénybe venni, azután mégis bevált, és egyéb rendezvényekre szinte gyakrabban vették igénybe, mint sporteseményekhez. Megújhodása most egy új népstadion, csak éppen fedett, melyben a legnagyobb nézőszám - a kihúzható tribünökkel együtt - 12 500, hasonlóan a korábbihoz. Sok-sok ember kezemunkája. Építői franciák, de a görbített héjalás, mint gyártmány például német céghez kötődik, amely lengyelekkel végeztette a szerelést.

Szimbolikusnak tekinthető, hogy a generáltervező ismét a KÖZTI volt. Az egykori Középülettervező Vállalat utódja ma is az egyik legnagyobb tervező cég Magyarországon, sok jó referenciával. S mégis, egy ilyen nagyságrendű munka befejezése idején is hírek hallhatók, miszerint a KÖZTI Rt., de más tervezőirodák is munkaellátottsági problémákkal küzdenek. Az Aréna - ahogy arról sokat hallhattunk mostanság - igen tekintélyes summába került, hivatalos források szerint 34,8 milliárd forintba, de inkább negyvenet szoktak emlegetni. Miután azonban magánfinanszírozás, megvalósítását nem kellett közbeszerzési eljárással "bonyolítani".

Majdnem high-tech, mégis inkább köznapias ház. Szinte prózai egyszerűsítésekkel összerakott, hatalmas komplexum. Ki-kibukkan belőle a dekonstrukció, de mégis szerves egységet mutat a nagy, lágyan formált, szimmetrikus test a hozzárendelt, hatalmas placcon álló kristály-tömbökkel. A két nagyobbikban elővételi pénztárak vannak, meg emeleti termek (például rendezvényre, sportmúzeumra, kiállításra), a három kisebb vezet le a két parkolószintre. A tervezők tudatosan törekedtek arra, hogy az együttes "ötödik homlokzata", a felülnézet is megkomponált legyen, ami még az erre húzódó légifolyosóból is érzékelhető.

Tisztán konstruktívnak sem nevezhető, hiszen a fő tömeg legömbölyített burka csak ruha. A bejárati ajtók lendületes geometrikus keretezése hatásos, s összecseng a metró-üzemi épület ablak-szemeivel. Ne felejtsük el, hogy a szocreál tombolása idején majdnem elkészült itt egy metrómegálló moszkvai mintára. Sokáig torzóként állt, majd kialakították helyette a sematikus állomást és felette az említett vöröstéglás, hosszú épületet. Lassan alapos felújításra szorul, a Stadion szállóval együtt.

Bent az Arénában racionális, hatalmas rácsostartók sorakoznak a fejünk fölött, mint egy ipari csarnokban. Pontosan itt érhető tetten az a mai építészeti megfontolás, mely könnyen átélhető, mindennapi vizuális "költészetté" tudta tenni a technikai nyelvezetet. Már a BS-ben is érezhető volt ez a törekvés, de itt sokkal tisztábban van jelen. Építészek így tudnak példát mutatni annak a trendi dizájn-világnak, mely sokszor túlzásokba esik, s nem riad vissza a közönség manipulációjától sem.

A belső tér nem zárul körbe, tehát bent megvan a nagy bogár feje. Az U alakú tribün egyik vége megmaradt előkészítő térnek, ahol kamionok is áthajthatnak a gyors átépítés érdekében. Ez a terület szolgál bemelegítésre a sportolóknak, s hatalmas színpadként is használható. Az elrendezés a pármai Teatro Farnesére emlékeztet, persze autók nélkül, és egészen más méretekben, ami eleve nagy különbséget jelent: gyertya helyett számunkra a villanyvilágítás a természetes, s határozottan teret formálóak az emelet-magas kihúzható tribünsorok. A lehetőségek benne vannak a házban a sokféle funkcióra, de hogy mennyire válik be, csak a használat során derülhet ki. Sokat hallhattunk bizonyos hiányosságokról, s például amikor pár hete végigjártam az épületet, a játéktér betonját éppen feltörték távolugrógödör kialakításához. Az eredeti tervben benne volt, kihagyatták, azután mégis... A technika persze mindig lehetőséget ad a korrekcióra, bizonyos berendezések úgy is szédítő tempóban avulnak. Gondosan kell ügyelni, hogy megfelelő mederben tartsák majd az épület műszaki vezetői ezeket a folyamatokat. Húsz éve éppenhogy kezdték használni a komputereket a színpadi világítás programozására, azóta nincs olyan szegmense egy ház működtetésének, ami ne állna kapcsolatban a számítástechnikával. Sőt, a kavicsformát nagy formát alkotó, két irányban hajlított lemezek nem lettek volna kivitelezhetők komputer segítsége nélkül. Persze végső cél mégis a produkció, az élő műsor.

NA - kelj fel, komám, mert hiszünk a dalban! (Mostanában került a kezembe egy BS-belépőjegy 1994-ből: "Hiszünk a dalban..."-est Konczcal, Hobóval, Bródyval stb., rendező Jancsó Miklós.) Reinkarnáció az Aréna, a hajdani BS metamorfózisa. Mérföldkavics? Talán. Vagy, piramis helyett, nagyra nőtt szkarabeus, amely sokakat beenged óriás-termébe, hogy föltárja nekik titkait.

Vargha Mihály

/Az írás nyomtatásban megjelent az Élet és Irodalom 47./12. számában. A cikk 2020-ban Danyi Balázs fotóival frissült./

Többek között a Papp László Budapest Sportaréna is megtalálható az Építészfórum kortárs építészeti térképén, melyet itt lehet böngészni további munkákért és cikkekért.