Variációk egy Wienerberger témára

Borvendég Béla írása a ”Téglaépítészet ma” címen rendezett konferencia kapcsán.

Visszatekintve a magyar építészet elmúlt századára, egy olyan, szinte megszakítás nélküli láncolat rajzolódik ki, amit joggal lehetne Téglaépítészetnek nevezni. Feltéve – és miért ne tennénk –, hogy elfogadjuk azt a tapasztalatot, hogy a tégla nem csupán építő, netán burkolóanyag, hanem sajátos tervezői szemlélet. Hamvas Bélával szólva géniusz, amely hozzásegíti az építészt ahhoz, hogy feladatának megoldását az adott hely kisugárzásának erőterében keresse és találja meg. Ilyen szemmel átszitálva e száz év építészeinek sematizmusát, Bojár Iván András szerint akár 150–180 olyan név is fennakad a rostán, aki kiváló alkotásokkal járult hozzá e rangos vonulathoz. Valójában nem is csak egyes alkotókról, hanem iskolákról beszélhetünk. A jelek szerint ez a hagyomány nem lezárt, sőt a közelmúltunkban még mintha fel is erősödött volna – nem utolsó sorban azért, mert az ipar kimagasló színvonalú kerámia termékeket kínál, és kitűnő fiatal alkotók vették át a stafétabotot.

Legalább is erről tanúskodik az a kiállítás, amit a Wienerberger Téglaipari Rt. és az Octogon folyóirat koprodukciójaként láthatott a közönség a MEO Galériában, az ugyanott rendezett „Téglaépítészet ma” címen rendezett konferencia záróeseményeként.

Ekler Dezső Ybl-díjas építész előadása bevezetőjeként elmondta, hogy még kamaszként ismerkedett meg a téglával. A fizikai kapcsolatból aztán nem utolsó sorban Makovecz Imre hatására bensőséges kapcsolat lett, aminek bizonyságául felidézte saját építészetének néhány emlékezetes és méltán feltűnést keltett alkotását. Szólt arról, amit a tégla intelligenciájának nevezett. Kitért a talált és bontott anyagok kreatív alkalmazási lehetőségére, végül példák során át idézte a ”nagyítás” metaforáját úgy is mint a minimalizmus poézisét.

Pazár Béla Ybl-díjas építész diapozitíveinek sorát hívta tanulságul, bizonyítandó azt, hogy a nyugati, különösen svéd és dán építészek munkásságának helyszíni tanulmányozása miként vezette a téglaépítészet lényegének megértéséhez, és hogy ez miként hat a mai napig mindennapi munkásságára.

Turányi Gábor a huszadik század magyar téglaépítészetét idézte, Rerrich, Borsos, Rimanóczy és mások munkáitól indulva, Jurcsik Károly orgoványi kultúrházán (Varga Leventével közös alkotás) és a szekszárdi városközpontján át és tovább. Rámutatott arra, hogy bár a téglafalra gyakorta vakolat kerül, a téglában való gondolkodás még így is átsüt rajta. Kiemelte továbbá annak a gyakran feledett jelentőségét, hogy a tégla mellett milyen fontos építészeti szerepe van a cserépnek.

Bojár Iván András felvázolta annak a készülőfélben lévő monográfiának a koncepcióját, ami a magyar téglaépítészet témakörét fogja felölelni.

E sorok írója arról szólt, hogy az építészet ma tapasztalható elbizonytalanodásának háttere sok tekintetben emlékeztet arra az ellentmondásos lelkiállapotra, ami az előző századforduló körül lengte be Európát. Ilyen helyzetben nagyon üdvös elfogulatlanul újból és újból végiggondolni az építészet alapkérdéseit. Ám a formai problémákon túl ma ott mered ránk a fenntartható fejlődés egyelőre megválaszolatlan problémahalmaza. A krízis az építést és az építészetet lényegi döntésekre készteti és kényszeríti. Megkerülhetetlen kényszerűség ez, de a kreatív építész kezében a formát belülről megújító inspiráció is lehet. Napjainkban a tégla egyik főszereplő lehet, mert szinte minden tekintetben kielégíti a fenntartható építés követelményeit.

A konferencia záróelőadását a képekkel legjobban érvelő német Meinhard von Gerkan építész tartotta, aki odahaza egy kétszáz fős iroda vezetője. Megmutatta, hogy Bréma és a téglaépítészet elválaszthatatlan, bár természetesen ez a fajta építészet az NSZK más államaiban és vidékein ősi hagyomány. Részletesen ismertette a hamburgi városi múzeum udvarának általuk tervezett lefedését, amit valószínűtlenül filigrán bordázatú üvegtetővel oldottak meg. Hasonló légies könnyedségű dongával fedik le a berlini Lehrter pályaudvar csarnokát is. Az ilyen szerkezetek tervezését és megvalósítását a számítógéppel támogatott tervezési eljárások tették lehetővé.

Bár ma is kedvvel épít tégla házakat – például megkapóan szép és energiatakarékos parkolóházakat –, a feladat és a helyszín függvényében szívesen alkalmaz mást is, például fémszerkezeteket. Az előadást a közönség meleg tapssal jutalmazta, ami annak a közmondásos német kitartásnak is szólt, aminek Gerkan többször is tanújelét adta. Szeme sem rebbent, amikor kiderült, hogy a két vetítőre hangszerelt előadását egy gépre kell átrögtönözze. Majd épp csak hogy rebbent, amikor ez a bizonyos egyetlen vetítő előadás közben minden további nélkül a földre köpte a tárat, szanaszét szórva annak tartalmát.

Az előadásokat követően a résztvevők megtekinthették a meghirdetett Wienerberger TERCA pályázatra beküldött fotókból összeállított kamara-kiállítást, ami feltehetően mai téglaépítészetünk javát teszi közszemlére. Ezt követően megtapsolhatta a kihirdetett díjazottakat és koccinthatott is velük az, akinek jutott a pezsgőből. Bebizonyosodott ugyanis, hogy az bizony gyorsan elszivárgó természetű folyadék, a téglaépítészet iránt érdeklődő közönség pedig szinte korlátlan befogadó képességű recípiens.

A zsűri az alábbi eredményt hirdette ki.

Középület kategória:

• I. helyezett: Gyulai Posta, tervező Patartics Zorán - Horváth és Patartics Építész Iroda Kft.
• II. helyezett: Társasház, Budapest, IX. Mester utca, tervező: Turi Judit - Attik´Art Kft.
• III. helyezett: HVG Székház, Budapest, III. Montevideo utca, tervező: Iványi László

Családi ház kategória:

• III. helyezett megosztva:
  Családi ház, Kecskemét, tervező: Venczel Tamás
  Családi ház, Jászberény, tervező: Csendes Béla

Különdíj:

• Budapest, Éles sarok támfal felújítás, tervező: Székely Veronika

Szép és tartalmas nap volt. Várjuk a folytatást.

Borvendég Béla