Épületek/Örökség

Várkastély a lápon

2014.04.24. 12:57

Adott egy ezerfős község és egy reneszánsz várkastély a határban, melyből a szocializmusban tsz-elnök képzőt akartak csinálni, de végül munkásszálló és disco is működött benne. Csángó Zsuzsanna és a Földes és Társai Építésziroda tervei nyomán az épület a közelmúltban megújult.

Az állami tulajdonú egervári Nádasdy-Széchenyi-várkastély alacsony színvonalú turista-, és munkásszállóként, alkalmi szórakozóhelyként működött, műszaki állapota erősen romlóban volt a '70-es évekbeli felújítás elöregedtével. A településnek sikerült megszereznie a kastély vagyonkezelői jogait, ugyanakkor az alig több, mint ezerfős falu érhető okok miatt csak egy EU-pályázat sikerében bízhatott.

A megkeresés 2007-ben érkezett az egervári Polgármesteri Hivatal részéről Csángó Zsuzsannához. Az épületről való gondolkodást egy, a települést átfogóan érintő turisztikai vízió indította el. Az első kísérlet ugyan sikertelen volt a pályázati pénzek elnyerésére, ugyanakkor a munka megkezdődött, és 2009-ben már sikeresen pályázott Egervár a Nyugat-Dunántúli Operatív Program keretéből. A falu a Vasvárt Zalaegerszeggel összekötő 74-es út mentén fekszik, a kastély pedig a gótikus eredetű ferences templom előtt, Vasboldogasszony felé leágazó út mellett, a beépített területen kívül a Sárvíz körüli lápos területen áll, tehát természeti környezetben.

A beruházás tulajdonképpen egy általános felújítást jelentett, nagyobbszabású átalakításra nem került sor. A külső, így a homlokzat és a tetőhéjalás teljesen, a belső részlegesen újult meg, ugyanis a pályázat támogatási intenzitása miatt a profittermelő részeket ki kellett hagyni. A beavatkozás legjelentékenyebb része az akadálymentesítés, valamint a nyugati szárny földszinti helyiségeinek - amelyek korábban raktárként és kazánházként szolgáltak – megújítása volt. Ezen felül felújították a meglevő konyhát is. Új funkcióként kiállítótér és ehhez kapcsolódó gyermek-foglalkoztató létesült. Az előző felújítás során létrejött funkcionális kialakítást tehát alapvetően nem változtatta meg a mostani beavatkozás. Már a tervezési folyamat kezdeteinél csatlakozott a munkához belsőépítészeti tervezőként a Földes és Társai Építésziroda, akiknek a legnagyobb feladatát a fogadótér, és a kiállítóterek megtervezése jelentette.

A műemléki várkastély felújításának egyik legsarkallatosabb pontja a három oldalról körülépített udvarba tervezett szabadtéri színpad volt. A megrendelő érthető elvárásai közé tartozott, hogy a kastély fenntarthatósága biztosítva legyen. A rendezvények befogadására alkalamas szabadtéri színpadot azonban több kritika is érte a műemlékvédelem részéről, mondván, hogy az a belső udvar képében zavarólag fog hatni. A tervezők végül egy olyan megoldásra jutottak, hogy a színpadot magát már az udvaron kívül, az északi oldal előtt sikerült elhelyezni.

A cikket Kelecsényi Kristóf írta a Csángó Zsuzsannával készült beszélgetés nyomán

 

Az egervári Nádasdy-Széchenyi-várkastély rövid története

Az épület első említése 1288-ból ismert Castrum Egerwar néven. Ismert az Egervári László horvát bánnak Hunyadi Mátyás által 1476-ban kapott várépítési engedély.1533-ban Nádasdy Tamás felesége, Kanizsai Orsolya örökölte az akkor már igen rossz állapotú erősséget. A helyreállítás, és építkezés 1569-ben fejedőzött be Nádasdy Kristóf idejében. Kanizsa 1600-as elesésével Egervár végvári helyzetbe került, hadászati jelentősége megnőtt. 1664-ben sikertelenül ostromolta a török. 1671-ben Nádasdy II. Ferencnek a Wesselényi-féle összeesküvésben betöltött szerepe miatt császári tulajdonba került az erősség. Öt évvel később Széchenyi György kalocsai érsek vásárolta meg, aki befejezi az épület helyreállítását. 1705-1710 között a vár összes külső védművét lebontották, a reneszánsz várkastély azonban megőrizte eredeti képét. Ebben az időben bonthatták le az északi szárnyat is. Ennek a célja a katonai létesítmény lakófunkcióra való átalakítása volt. 1754-ben leégett az épület jelentős része. A század utolsó harmadában ismét befejeződött az épület helyreállítása.

A pusztulás kezdete a 19. század első évtizedeire tehető. Magtárként kezdték használni a kastélyt, a kápolna terébe födémeket húztak. 1873-ban a Széchenyiektől Solymosy László tulajdonába került át a kapcsolódó birtokkal együtt. Az ő fiának felesége, gróf Zichy Angéla szerette volna helyreállítani és lakhatóvá tenni a kastélyt, ezért Möller Istvánnal terveket készíttetett, amelyek azonban végül minimális karbantartásra korlátozódtak. Az államosítást követően at 1950-es évek második felében merült fel a műemléki helyreállítás szükségessége. Előbb a KÖZTI (Farkas Kis Gyula), majd a VÁTI (Dragonits Tamás) végezte a tervezési feladatokat, a program szerint TSZ-elnök képzőt kellett kialakítani. A munkálatok az 1960-ban indultak meg.