Az emberek tetteit biztonságérzetük motiválja. Egy ház a megjelenésével kapcsolatot teremt mindazokkal, akik a világot színekre, formákra és anyagokra érzékeny szemmel figyelik. Számukra a látvány esztétikai élménye mellett fontos, hogy a tartalom a külsőben is testet öltsön. Tomay Tamás munkája – külsejében kiegyensúlyozottságra törekedve – hűen tükrözi az építés ősi, családi háznál elemi szinten jelentkező feladatát, a védelmet.
A váratlanul meginduló lejtő tetejéről a völgybe zuhanó tekintet először a szomszédos épület ágaskodásába kapaszkodik. A dombtető utolsó masszív tömbjére, Tomay Tamás József Attila utcai alkotására egy téglafal lejtővel párhuzamos rétegei hívják fel a figyelmet.
Építészeti eszköztárában szűkszavú, a modernizmus stiláris alapjegyeit épületről épületre konzekvensen fejlesztő Tomay háza – helyét a telken sokáig keresve, annak stabil pontján pihen. A kerítésfal mögött megbújó épület kiegyensúlyozott bejárati homlokzata két ajtóval kommunikál. A választás lehetősége ez alkalommal nem adott. A bal oldali a garázsszinten működő rendelő megközelítésére szolgál. A jobb oldalin az otthon magja, a konyha-étkező-nappali egysége érhető el. A precízen rakott téglaburkolat egymásra épülő rétegeinek éles kontúrja a kiszámíthatóság biztonságát sugározza. A falakat helyenként áttörő üvegablakok megnyugtató nagy felületeit a fix és nyitható elemek finom arányú kapcsolata tagolja. A fa a törékeny üveget körbeölelő puhaságával, az emeleti szint könnyedségét hangsúlyozó finom játékával oldja a téglafal súlyos tömegét. A részletek kidolgozottságának mélysége mindig az építész feladatban való elmerülésének mértéke.
A megvalósítás során kemény a küzdelem a kivitelezővel és megrendelővel, hogy a részletek a biztonságot jelentő határozott vonalak és kiszámítható, éles kontúrok mentén végül egy csorbítatlan egésszé álljanak össze. Ha ez nem sikerül: a sérült vagy kimetszett darab csak lassan gyógyuló seb lehet.
Szöveg: Deák Tamás ATRIUM 2003/4
Családi ház Budapesten a II. kerületben, a József Attila utcában
Megrendelő: Antoni Péter
Építész: Tomay Tamás
Statikus: Bartók Miklósné, Pintér S.
Gépész: Balla Julia, Sápi József
Kivitelező: Molnár Gyula