Velence jövői - élet a víz alatt

Dóczé Péter DLA és Magyar Mária DLA kétféle víziót (sejtes és szirmos struktúrák) is készített Velence víz alatti távoli jövőjéről, a City Vision pályázat kapcsán. Tervükkel elsősorban a klímakatasztrófa bekövetkezésének egyre nagyobb lehetőségére kívánták felhívni a figyelmet, valamint a túléléshez próbáltak fenntartható megoldásokat keresni.

1. Velence Jin-Jang City - sejtes struktúrák
Nem egészen kétszáz év múlva, 2300-ra az emberiség csaknem teljesen tönkreteszi a Föld bioszféráját. Megszűnik az ózonpajzs, állandó viharok, tornádók, hurrikánok, cunamik teszik élhetetlenné a még megmaradt szárazföldet. A globális felmelegedés következtében elolvadnak a sarki jégmezők, az óceánok vízszintje megemelkedik. Olyan városok, mint Velence, Amszterdam, London, Lisszabon, Manhattan vagy Bologna részben, vagy teljes egészében a víz alá kerülnek. A víz alatti életre kényszerült emberiség ragaszkodva múltjához, emlékeihez, birtokba veszi elsüllyedt városainak tereit és folyómedreit. Megfordul a kint és bent, az élő és a holt város fogalma. Velence hajdanvolt középkori, reneszánsz és barokk tereit, a Canale Grande, és a sziget környéki vizek korábban negatív tereit kapszulavárosok töltik ki. Az ott élő emberek - a természettel kényszerűen megteremtett új harmóniára utalva - ezeket a víz alatti kolóniákat Jin-Jang városoknak nevezik.

Evolúciós spirál
Az evolúciós spirál egy magasabb ívén, az élet újra az óceán mélyén zajlik (lásd. kréta, jura stb.), várakozva arra az időre, mikorra a természet önregeneráló folyamatának következtében ismét kialakulhatnak a szárazföldi élet nélkülözhetetlen körülményei.

A telepek geometriája
A víz alatti telepek a krétakori planktontelepek mikrofosszíliáinak geometrikus struktúráit öltik magukra. Tanulva pl. a coccolith phytoplanktonok, vagy a Radiolaria sugárállatkák vázából keletkezett Radiolarit struktúrák logikájából, olyan térkitöltő mértani elemekből álló méhsejt-tenyészetek jönnek létre, amelyek összekapcsolva vízszintesen szabadon osztható és vertikálisan egybenyitható, tetszőleges alaprajzi elrendezéseket tesznek lehetővé. Az elemek a telepen belül lehetnek egyformák, vagy többféle entitásból létrehozott változatosabb struktúrák. Az ilyen geometria hihetetlenül stabil térbeli rácsszerkezetet eredményez, amely a fosszíliák optimalizált vázaihoz hasonlóan könnyen ellenáll a víz nyomásának.

Elemek
A kapszulák gyári körülmények között, precíziós technikával előregyártott elemekként kerülnek a helyszínre. Anyaguk kemény, újgenerációs polyamid (pl. carbon). A vízben úszó platóról a kellő vízmennyiséggel (a kívánt mélységnek megfelelően) megtöltött elemet egyszerűen leengedik, majd búvárok könnyedén a helyükre tolva a víz alatt a kolóniához rögzítik. Ezt követően az elembe épített kompresszor segítségével a vizet kipumpálják és az elemeket egymástól elszigetelő zárópaneleket eltávolítják. A nyílások peremeibe sűrített levegővel működő ballon (légzsák) épül be, amely szivárgáskor, vagy akár hirtelen nagy mennyiségű víz betörésekor is képes azt a vészhelyzet időtartama alatt ideiglenesen zárva tartani.

Működés
A telepek a külvilághoz a felszíni platók segítségével kapcsolódnak. Ide érkeznek a hajók, a helikopterek. A platóról liftek visznek le a víz alatti területekhez. A kolónia energiaellátását víz alatti apály-dagály kiserőművek, illetve a plató tetején található napelemek biztosítják. A telep önálló víztisztító berendezéssel és ivóvíz előállító rendszerrel rendelkezik.

A feladatra adott válaszunk szándékosan egy apokaliptikus víziót vázolt fel Velence és Földünk jövőjét illetően. Társadalmi üzenetként a globális felmelegedés várható következményeire kívántuk felhívni a figyelmet. Ezúttal olyan tervet készítettünk, ami remélhetőleg örökre a „nagy” fiókban ragad.

Dóczé Péter DLA
Magyar Mária DLA

2. Venezia Floating City - szirmos struktúrák
Az előző változat egy idő után annyira hitelesen „sötétnek” tűnt, hogy úgy döntöttünk, készítünk egy vidámabb forgatókönyvet is Velence elsüllyesztéséhez. A város jövőjének társadalmi, építészeti problémáit próbáltuk vizionálni egy kávé mellett, amikor megszületett a „telepatikus üzenet” ötlete, amelynek segítségével korképet adhattunk az általunk elképzelt város életéből. Építészeti értelemben pedig egy olyan úszó várost terveztünk, amely egyszerre teremt kapcsolatot az elsüllyedt víz alatti és a víz feletti világgal. A kifordított szigetekként lebegő szirmok spirális rámpáiról nyíló terek, lakások egy dús központi parkra, belső oldalukkal pedig a víz alatti Velencére néznek. A szirmok éjszaka világító mécsesekként úsznak a lagúna vizén. Membránt képezve a víz, a föld és az ég … múlt és jelen …. holt és élő világ között.

Íme a telepatikus üzenet:

Drága Irina!

Negyedik napja vagyunk ebben a csodálatos városban. Elképesztő, hogy mennyi szépséget élünk meg. De tudod, egyben szívfacsaró is látni és tudni, hogy mindez valamikor élő hely volt. Emberek járták be Velence utcáit, s a mai tengeralattjáró gondolák helyett még igaziak ringatóztak a vízen, mint a régi festményeken és fotókon. Sok ilyet találsz, ha lehívod a keresőszavakat a Rendszerről. Érdemes átgondolnod rájuk, mert nagyon jó minőségben, térdimenzós felújításokkal is megjelennek a sisakod képernyőjén. Képzeld, egy igazit én is láttam, persze csak lentről a víz alól, amikor a taxi kihozott minket a pontunkra. Egy milliárdos luxuspontja öblében ringatózott a víz felszínén. Na igen, ilyen ritkaságra már csak nekik telik. Abdul is teljesen be van sózva. Reggel már futni ment ide a szállodatornyunk alatti parkba. Tudod, két napot is alig bír ki sport nélkül. Talán egy dolog van, ami pozitívan változott a nagy városrekonstrukció óta: sokkal több a zöld, a park, amit imádok. Tele van a város madarakkal, mindenhol csivitelést hallani, ami a régi Velencéről nem volt elmondható. Rágondoltam, és a Rendszer alig adott ki adatot. Casanova hatalmas emlékiratából is csak egy helyet adott, ahol említi, hogy énekesmadarak voltak itt. Csak valami galambok, de az is régen. Szóval, nem volt jellemző, most pedig, mint egy ornitológiai centrumban, annyi itt a madár. Az úszóváros elképesztően kényelmes. Búvár-vaporettókkal közlekedünk a pontok között, a helyiekkel, akik a tornyokhoz munkába mennek, és nagyon kedvesek velünk. Este taxival voltunk vacsorázni, hazafelé meg tettünk egy kört az óvárosban is. Innen a hotelből is sok mindent látni a víz alatt, a falakat, a hajdani kikötőállomásokat, de azért taxival bebarangolni mégiscsak más. Olyan romantikus végigúszni a zeg-zugos utcákon. Hiába múltak el az évek, Abdul végig fogta a kezemet, olyanok voltunk, mint egy turbékoló szerelmespár. Lám csak, úgy tűnik, Velence megmozgatja a berozsdásodott szíveket is. Első nap a kettővel mellettünk lévő ponton csodálatos kiállítást láttunk. Carpaccio képei, illetve freskói sorakoztak a rámpán, mintha csak abban az öreg múzeumban lettünk volna, tudod, a Central Park mellett, az a régi műemlék, ahol egyszer együtt voltunk még az egyetem alatt. Szóval Carpaccio freskói, amiket szinte az utolsó pillanatban emeltek le egy ódon templom falairól, még az utolsó, mindent elborító cunami előtt. Hihetetlen, micsoda kincsek vesztek oda, s ezért különösen becses minden apróság, amit sikerült időben a pontokra hozni. Még a kiállítás előtt bementünk a prefektúra-pontra bejelentkezni. Ez, a Rendszer kiépülése óta mindenhol kissé nehézkesebb, de az olaszok mindenen túltesznek. Egy 20 mp-es személyes ügyintézés, amilyen hihetetlenül bürokratikusak, itt negyed órát vett igénybe. Amúgy óriási a kulturális kínálat most, IV. Anna látogatása teljesen felbolygatta a várost. Itt még tényleg vallásosak az emberek. Állítólag igazi, régi fajta mécsesekkel a kezükben vonultak a pontok között a húsvéti körmenet idején. Még a füstszennyezést is engedték nekik. Amióta a pápa Bambergbe menekült, először csak most tért vissza Itáliába. Azt mesélték a recepción, hogy IV. Anna, amilyen erős kezű a politikájában, éppoly jóságos, empatikus a mindennapokban. Ő is itt szállt meg a mi pontunkon, ami azért mutat valamit. Hiszen szép a hotelünk, de azért luxusnak nem nevezném. Az azért tényleg jó, hogy a ház minden energiáját maga termeli, ezért az árak is visszafogottabbak. De hát, én csak locsogok itt. Mit értek a politikához. Különben is, amióta egységes lett a Rendszer, minden olyan kézenfekvővé vált. Csak az a sok szegény ne lenne. Itt is, egyes pontokon olykor hihetetlen szegény emberekkel találkozni, akiket vagy éppen visznek a Holdra, vagy valamiért, talán családi ügyek miatt, rövid időre visszaengednek. Jobb nem látni az arcukat, annyi keserűség van rajtuk. Csak ülnek a rámpák éttermei és boltjai előtt, és várnak. Ki tudja mire… No de édes Irinám, veletek mi van? Hogy vagytok? Volt-e már narancsszüret? Egyáltalán megvan még a vlagyivosztoki farmotok? Greg új érrendszere beült már? Megnyugodott? Milyen jó is lenne, ha jövőre, a 125. szülinapodon itt lehetnénk együtt megint, mint kislánykorunkban, a huszonötödiken, amikor még papa és mama is velünk volt.

Ha hosszabbítunk az itt tartózkodásunkon, akkor még jelentkezem. Addig is érezd, hogy a szívem minden melegével veled vagyok. Greget is üdvözlöm, remélem nem haragszik már, hogy nem csatoltam rá a Rendszeren, amikor a kórházban volt (tudod, fóbiásan viszolygok minden betegségtől).

Ölellek és csókollak,
a te Yin-ed!

2307. június 9., Venezia Floating City

Bojár Iván András
Dóczé Péter DLA
Magyar Mária DLA

Kapcsolódó oldal:

Velence lehetséges jövői - a CityVision pályázat eredménye