Velencei Biennálé: A finn pavilon (Irány Afrika!)
A kiállítás központjában a szenegáli Rufisque külvárosában épült női közösségi ház áll, amelyet három finn építész (mindhárman nők), Saija Hollmén, Jenni Reuter és Helena Sandmann tervezett 2001-ben.
Belépsz a finn terembe - és máris Afrikában vagy. Homok a padlón, egy falu mindennapjainak hangjai a hangszóróból, tökből készült edények, mosolygó fekete gyerekek fotói. A következő előtt - tanuljunk a gyökerektől elnevezésű kiállítás témája finn építészek Nyugat-Afrikában épült házai. Valamennyi terv az Indigo Development Association közreműködésével valósult meg. Ez az alapítvány helyi önkormányzatokkal együttműködve közösségi épületeket épít, ezenkívül olyan kiállításokat szervez, amely Nyugat-Afrika kultúráját népszerűsíti Finnországban.
A kiállítás központjában a szenegáli Rufisque külvárosában épült női közösségi ház áll, amelyet három finn építész (mindhárman nők), Saija Hollmén, Jenni Reuter és Helena Sandmann tervezett 2001-ben. A földszintes, árkádos épület remekül ötvözi a nyugati modernizmus szakértelmét a nyugat-afrikai hagyományokkal. A tervezők helyi asszonyokkal konzultálva alakítottak ki összejövetelekre alkalmas teret. Az élénk vörös falfestés remekül emeli ki az épületet környezetéből, a külváros döntően szürke, tömör blokkházaiból. Az épületek belső udvar köré csoportosulnak - a személyes és közösségi terek közti határvonal egyértelmű. Az építőanyagok megválasztása helyi szokásokat, részben környezetbarát recycling ötleteket tükröznek. Mivel arrafelé nagy érték a fa, a munkálatok során alig használták - inkább a közelben előállított cementből építkeztek. Az árkádtetőzet szalmaborítású. A szellőzőnyílások régi autók keréktárcsáiból készültek. Ablakoknak színes italosüvegek lefűrészelt aljait használják.
A finn pavilonban láthatunk még öt, a kilencvenes években Guineában megvalósult épületet - két általános iskolát, egy kórházat, egy mezőgazdasági iskolát és egy villát. Az épületek tervezői, Mikko Heikkinen és Markku Komonen, szintén jellegzetesen helyi feladatokkal szembesültek. A tervezést az építőanyagok minimalizált anyagmozgatása és takarékos használata befolyásolta. Égetett tégla és fa helyett földtéglát használtak, tetőfedéshez szalmát vagy bambuszt. A hiány erénnyé válik - az eredmény a környezethez kitűnően alkalmazkodó, szikár, organikus modernizmus.
A finn építészek tehát így keresik az építészet igazi értelmét - tiszta és egyszerű megoldásokat közösségi életterek létrehozásához. Nem az elkülönülés, hanem az összetartozás építészete ez. A finnek mintha egyedül vették volna komolyan azokat a feladatokat, amit a johannesburgi földmentő konferenciákon mindenki aláírt. A globalizáció lehetséges értelme, hogy a fejlett nyugati társadalmak segítsék a harmadik világot. És a kiállítás rendezőinek állítása szerint közben rengeteg tanulság adódik mindkét fél számára. ”Afrika arra tanít minket, hogy a valóság mindannyiunkat mélyen érint. Hogy a korlátozottság erőt ad. Hogy szép, ami szerény. Hogy a lényegre kell koncentrálni.”
A finn kiállítás falán olvasható kulcsszavak: lokális - anyagok - személy - különböző - élet - értelem - szépség - tisztelet - természet - kultúra - otthon - elégedett - tető - igazság - tanulás - büszkeség - hit - játék - alázat - nő - padló - falak - használó - menedék - jövő - tisztaság - kézimunka - föld - körülmény
