Épülettervek/Középület

Veszprém: A Szent Mihály Főszékesegyház megújítása

2023.02.21. 17:47

A Veszprémi Érsekség által 2020 és 2025 között felújítandó 18 várnegyedbéli műemléki épület közül néhány idén újra látogatható lesz, ezek egyike a Szent Mihály Főszékesegyház. A beruházásban érintett épületekről az Építészfórumon szeretnénk lehetőséget biztosítani a tervezők szemszögeinek és terveinek ismertetésére is. Az első a sajtóban eddig legtöbb visszhangot kapott, Czita Építész Iroda által tervezett főszékesegyház felújításának bemutatója.

A Veszprémi Érsekség főtemploma egy basilica minor rangban lévő Főszékesegyház. Építését Boldog Gizella királyné kezdte el az 1030 és 1040 közé tehető időszakban. A középkori átalakításokat követően a barokk és a modern átépítések jelentősen hatottak az épület architektúrájára. A belső átalakítást és felújítást elsődlegesen a megromlott műszaki állapot indokolja, ezzel párhuzamosan a liturgikus tér egységes szemléletű megújítására is sor kerül. A főtemplomban 2023. húsvétján már szentmisét lehet ünnepelni, a befejező munkák pedig ütemezetten 2025-re készülnek el.

Ezeréves a keresztény örökség
A Veszprémi Érsekség és a Főszékesegyház története messze a régmúltra nyúlik vissza. Korai leírások már 866-ra datálva egy Szent Mihály egyházat említenek a Veszprémmel azonosított Ortahuban. A feltételezhetően a 10. század végén épült Szent György Kápolnára pedig a Szent Imre legendában tesznek utalást. A két épület története bár nem egységes, de elválaszthatatlan.

A veszprémi várhegyen a 11. század elején, a püspökség korai alapítását követően viszik végbe az első jelentős uralkodói építéseket. A székesegyház kialakítása 1030 és 1040 közé tehető. Az épületen még a középkorban jelentős átalakításokat eszközöltek, így több román és gótikus periódus is azonosítható. A Gizella királyné által építeni kezdett épületnek a székesegyház jelenlegi falazatába foglaltan kiterjedt maradványai helyenként igen nagy magasságban fennmaradtak. Ez is mutatja az épület országosan is kiemelkedő jelentőségét. A török kor viszontagságainak és a császári csapatok jelenlétének következtében az épület romossá vált, kisebb javítást követő teljes megújításáig pedig egészen a barokk korig kellett várni. Az 1720-as években ez a vár első épülete, mely a jeles stílusban újjáépül.

Több kisebb felújítást követően 1907 és 1910 között újabb nagymértékű átalakítás történt, mely lényegileg meghatározza a ma is látható épületet. Majd minden barokk elemet és szerkezetet, valamint középkori vakolatrétegeket is elbontottak és historizáló, román és gótikus formákat is alkalmazó architektúrát építettek. Az azóta eltelt 110 évben számos külső és belső átalakítás történt. Az épület részleges régészeti- és falkutatása 1968 és 1973 között zajlott, a külső-belső felújítás, valamint a főszentély liturgikus átrendezése 1969-től 1978-ig tartott. A 2010-ben megvalósított tető és homlokzat felújítás csak részlegesen rendezte az épület állapotát. Jelen megújítás a 10 éves távlatban megkezdett külső munka folytatásaként a műszaki állapot megnyugtató rendezésével és a belső tér teljesértékűvé tételével járul hozzá az 1000 éves történeti örökséghez.

 

Az épületszerkezetekben a nedvesedés okozta károk több helyen megjelentek. A tetők meghibásodásából származó beázások ismertek. Bár a 10 évvel ezelőtti felújítás a probléma okát megszüntette, de a következményeit nem kezelte. A térfelszín közelében és a földdel érintkező falszerkezetek esetében a talajból származó nedvesség okozott rendkívüli állagromlást, érintve a templomtér lábazati falait és az altemplom egészét. A sófertőzés mindkét esetben már a belső felületeken is megjelent, a nedvesedés a teljes falszerkezeti keresztmetszetet érintette – amit a diagnosztikai vizsgálatok hitelt érdemlően igazoltak.

Megoldandó feladatot jelentett a megelőző szint- és szerkezeti átalakításokból adódó sérülések, károk helyreállítása is. Együttesen egy komplex műszaki korrekcióra volt szükség, amely az utólagos fal- és aljzat szigeteléseken felül, statikai és szerkezeti átalakításokat is szükségessé tett. Természetesen egy ilyen összetett szerkezeti felújítás számos látszó és takart elemet is érint, így megkerülhetetlenné vált a belső tér egységes építészeti átgondolása is.

Kutatási eredmények és értékőrzés
Egy ilyen léptékű technikai megújítás egyben lehetőség is, hiszen kutatásokra, feltárásokra nem csak az általánosan előírt mértékben van szükség, részleteiben is érteni kell az épület építési periódusait. A felmérés és kutatás már önállóan értelmezve is rendkívül összetett, a tervezési folyamattal együttesen kezelve pedig különös odafigyelést igényel. A történeti, régészeti kutatásokat számos ponton kiegészítette és értelmezte az egyes restaurátor szakágak saját olvasatú áttekintése és vizsgálata – így a fa-, fém, kő-, szilikát-, és festett elemek tekintetében is fontos eredmények születtek.

A kutatási folyamat meghatározó eredménye az 1978-as belsőt érintő teljeskörű átfestés azonosítása, valamint a falszövet kutatás, és az építés közbeni megfigyelések révén láthatóvá váló jelentős középkori, kő anyagú maradványok. Ez részben a szentély gótikus záródásában, fő- és mellékszentélyekben, valamint a hajó északi és déli falában, in situ és másodlagos helyzetben feltárt faragott elemeket, illetve az altemplom gótikus padlószintjén azonosításra került elemeket jelenti. Kiegészítésként a hajó 1910-ben vasbeton magon, műmárvány technikával készült oszlop elemei, és az altemplom barokk szentélyzáródásának elfalazása is feltárásra került.

A ´70-es évek átalakítása a festőrestaurátori kutatások által igazoltan alulmúlja egy székesegyház színvonalát. Az 1978-as átfestés kisipari-termelőszövetkezeti szinten készült, művészek, restaurátorok bevonása nélkül. Sajnos így művészeti értéke is alacsony, kompozíciós elemei, anyag és színhasználata pontatlan.

Az átalakítási munka során, a műemléki hatóság (OMF) kifejezett kérése ellenére – valószínűsíthetően központi nyomásra és utasításra – a Szirmai Antal által készített eredeti díszítőfestést teljes felületen átfestették. (Elképzelhetetlen, hogy abban az időben bármilyen hatósági utasítással ellentétes munka elkészülhetett volna.) Az enyves kötőanyagú festés alatt az eredeti díszítés olyan mértékben sérült, hogy annak restaurálása csak részlegesen elképzelhető.

Fontos eredmény az üvegablakok állapotának és eredeti kialakításának pontos feltárása is. Ennek nyomán vált részleteiben ismertté a jelenleg öt féle eltérő kialakítású üveg között Waltherr Gida megmaradt 6 darab – 1907-1910-es átalakításhoz készített – eredeti műve, valamint az a Szent Mihály ábrázolás is, amely az erdélyi Vetésen az egykorú veszprémi üvegablakhoz hasonlóan készült. Kisebb, funkcionális jelentőségű találat a nyugati kapu melletti belső térkapcsolat és feljárók felfedezése, mely utalás szintjén ugyan a Strono Ferenc-féle felmérésen szerepelt, de eddig átépítve csak az utcáról engedett feljutást az orgonakarzatra és a tornyokba. A belső térben eddig megtalálható, történeti összevetésben értékes elemek kiemelés után restaurálásra és a Főegyházmegyei Gyűjteményben való elhelyezésre kerülnek.

A székesegyház térszerkezete
Az épület építészeti karakterét, így a térrendszerét is alapvetően meghatározza a befoglalt középkori maradványokhoz részben igazodó, gondosan szerkesztett, jó arányú belső tér. A kelet-nyugati tengelyű főhajó, a feszesen komponált keresztház és a kettős oldalhajó erőt sugárzó atmoszférával rendelkezik. Az ősi bazilikák rendszerét követő, historizáló térforma a szentély és hajó padlószintjének jelentős különbsége mellett is szerves egységet alkot. A szépen rétegzett vertikális architektúra a boltozott, gótikus szentélyt és az oratóriumokat is egységesen befoglalja, így különleges, önmagában is értelmezhető építészeti értéket képvisel. A mellékterek additív módon a barokk átalakításból adódóan az altemplomi oldalkápolnák felett állnak és a déli oldalon egy alternatív megközelítés is biztosított. Az altemplom és a főszentély karaktere őrzi a gótikus hagyományokat, háromosztatú boltozott teréhez egy-egy melléktér kapcsolódik. A működés letisztult és rendezett.

A liturgia méltó ünneplésének színtere
A terek lényegi változását a harmonizált használat adja. A liturgikus terek a vonatkozó egyházi előírásoknak maradéktalanul megfelelnek. A megújítás állagmegóvást meghaladó célja, hogy a székesegyház jelentőségéhez és ősi formavilágához illeszkedő, magas minőségű belső térrel rendelkezzen. Kiemelten fontos, hogy az elmélyülésre, a visszavonulásra és a liturgia méltó megünneplésére együttesen alkalmas legyen. A mellékterekbe funkcionális kiegészítő részek kerültek, amelyek támogatják és biztosítják az elsődleges térhasználatot.

A szentély két, lépcsőkkel elválasztott részre van osztva, így a hajóval együtt értelmezve egy hosszirányban is hármas tagolású templomtér jön létre. A szentély felső részének kiemelése, az oltár és az ambó kettős pozíciója, az újonnan elhelyezett katedra és tabernákulum gazdag és sokrétű térhasználatot biztosít. A különböző méretű liturgikus és kulturális események eltérő térhasználati mintázatot mutatnak, a változtatható pozícióba kerülő berendezés így nagyobb mozgásteret és jobb láthatóságot biztosít.

Minőségi anyagok  
A megújításra kerülő építészeti elemek anyagminőségben és kompozícióban is az egységes téralakítást támogatják. A liturgikus tárgyak: oltár, tabernákulum, ambó, szenteltvíztartó és a Szent György Kápolna keresztelőkútja egyetlen ónix kőtömbből lesz kifaragva. A liturgikus eszközök egységes formaalakítási elv mentén arany felületekkel emelkednek a figyelem középpontjába. A kiegészítő tárgyak és bútorok tömör tölgyfából készülnek. Az egyedi tervezésű és gyártású világítási eszközök és kiegészítő technikai elemek egységes felületképzést kapnak. Az üvegablakok az eredetihez hű anyaghasználati és geometriai rendszerben újulnak meg.

Falak, ablakok, hangzásvilág

A nagyméretű falfelületek a történeti rétegek védelme, és egy későbbi rekonstruktív kifestés lehetőségének megtartása érdekében egységes felületképzést kapnak. A kőszínű felület alapszínének – szűk tartományban tartott változatai – a tagozatok formavilágát erősítik. A padlóburkolat osztása térrendszerhez igazított, anyaga és felületi struktúrája a falszínekhez, valamint az eredeti műmárvány oszlopok és műkő lábazati elemekhez illeszkedő.

 A restaurált eredeti és a megújított üvegablakokon beszűrődő természetes fény az új lámpákkal bevilágított belső teret, a felújított és kibővített orgona pedig a tér hangzásvilágát tölti meg új élettel.

Őseink hite a jövő reménye
A Szent Mihály Főszékesegyház évezredes története rendkívül gazdag és jövője meghatározó jelentőségű. A belső kialakításának célja egyértelműen a rangjához méltó megújítás. Karakteres építészeti terének harmonizálása, rétegzett térkapcsolatainak ismételt kinyitása, valamint a Szent György Kápolna és környezetével való együttes megújítása ismételten Magyarország egyik meghatározó egyházi és kulturális központjává emeli. A Veszprémi Érsekség világos jelmondata: „Őseink hite, a jövő reménye" új életre kel.

 

Czigány Tamás
Páll Anikó
Papp Róbert

 

A veszprémi várhegy felújításainak projektbemutatóit ebben a dossziéban gyűjtjük össze a közeljövőben.
Szerk.: Pleskovics Viola