A Pécsi Színházi Találkozó off-programsorozatán immár ötödik alkalommal találkozhattak a látogatók az Építész Szakkollégium és a PTE Pollack Mihály Műszaki kar hallgatói csapata által kreált térinstallációval. A közös munka gyümölcsét idén a pécsi Színház téren tekinthették meg a fesztivál látogatói.
Kooperáció
Adott minden évben egy csapat és a több mint 200 km-es távolság, amelyet az alkotói folyamat során hétről hétre videokonferenciával hidaltunk át. A jól bevált társulást bővítendő, már a tavalyi évben is célunk volt nyitni más építész-, illetve művészeti karok hallgatói felé. Az idei eredmény egyfajta sikerként könyvelhető el, hiszen az előzetes bejáráson és az ötletelésen részt vett a Debreceni Egyetem két építészhallgatója is, de a következő évben ennél is átfogóbb közös munkára számítunk, mert remek tapasztalatszerzési lehetőség ez mindnyájuknak. Mindemellett a vizsgaidőszak végeztével ki ne cserélné szívesen az egerét fűrészre-kalapácsra, és az elméleti gondolkodást valós alkotói és egy kis fizikai munkára?
Célkitűzés
Az idei téma a közösségi háló népszerű fogalma volt, amely teljes aktuálissal bír napjainkban. Ennek ellenére szerintünk sokkal árnyaltabb jelentéstartalma lehet. Nem volt könnyű fogást találni ezen a témán, hiszen a rengeteg alkalmazás, felhasználási mód, amit ezek a felületek generálnak, mind reakciók a valós közösség igényeire. - Elképzelhető, hogy ez a bővülési folyamat idővel a valós közösség digitális másává fejleszti ezeket a portálokat. – Azt azonban el kell ismernünk, hogy ezek a platformok tulajdonképpen magát a valós közösséget rejtik, annak minden kapcsolati rendszerével, törekvéseivel, igényeivel, vágyaival. Ennek más megvilágításba helyezése volt tehát a cél olyan módon, hogy ne konkuráljunk ezekkel az alkalmazásokkal, hanem frappánsan reagáljunk azok működésére.
Vidd a kulcsot!
Egy platform létrehozására törekedtünk, amely lehetőséget ad egy olyan, előre meghatározott élmény átélésére, amiben cselekvésre bírva a felhasználót egy közösség jöhet létre. A vizionált élmény eléréséhez egy olyan térre volt szükségünk, ami képes kiragadni a járókelőt a környezetéből és hagyja átélni az adott eseményt. Alapformának egy három és fél méter dimenziójú kockát választottunk, amely a téren idegenként hat, egyben felhívja magára a figyelmet.
A fehérre mázolt kocka oldalán egy magenta keretezésű ajtó hívogatott, amelyen belépve fehér homogén térfal és zöld gyep fogadta a látogatót. A kocka felülről nyitott volt és a falazat magasságából adódott, hogy jól elkülönítette a bent tartózkodót a környezetétől, és tovább erősítette a helyzet újdonságát. Az ajtóval átellenben lévő falakon a sarok felé sűrűsödve 1000 magenta színű kulcs látványa tárult a látogató elé, azokhoz közelebb lépve pedig az ajtó tompa puffanással zárult mögötte. Mit tehetett az ember? Hát vinnie kellet egy kulcsot!…ha ki akart jutni. Tévedés kizárva, mind az ezer nyitotta a zárat. Könnyed egyértelmű szituáció ez, hiszen belülről csak a kulcsok valamelyikének használatával lehetett kijutni.
Így a kulcs vált azzá a jellé, ami összeköti a felhasználókat, és lehetőséget nyújt annak végtelen számú, utólagos használatára - további közösségi aktivitást generálva vagy csak egy mindenki arcán megjelenő félmosolyt keltve a zár nyitása közben.
Szöveg: Tóth Dávid
Kép: Danyi Balázs