Szent Anna-réti, Világ Győzelmes Királynője engesztelő kápolna

Hívők adományaiból épült erdei kápolna nyitotta meg kapuit Normafán, mely apró méretének köszönhetően belesimul a természeti környezetbe, különleges ünnepekkor pedig szárnyas ajtóinak nyitásával az erdő felé forduló, nagyobb miséknek is helyszínéül szolgál. Az épület és a helyszín történetét Márkus Péter, az épület koncepciótervét jegyző építész mutatja be.

Egy napsütéses csendes nyári napon a Normafa környékén sok a kiránduló, a város zajából kiszakadni vágyó látogató. A Szent Anna-réti kápolnában, a hatos juharfa csoport árnyékot adó,  susogó lombjai alatt  épp szentmisét tartanak, amelyet a kitárt homlokzati kapun keresztül több mint 150 hívő kísérhet figyelemmel. A kápolna szimbiózisban működik a környezetével, a mise részben szabadtéren zajlik. Az erdei helyszín ellenére a szertartáson minden korosztály képviselteti magát, a gyerekektől a nehezen mozgó idősekig, akik az erdőn át, gyalog jutottak el a kápolnához. A helyszín  minden évszakban más képet mutat: míg télen hófedte mesebeli zarándokhely képében díszeleg, meleg időben a fák árnyéka hívogatja a megpihenni vágyó híveket és az érdeklődőket. A kápolna megvalósítását több évtizedes társadalmi igény hívta életre, amely az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye és a Budapest Főváros XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat által kiírt tervpályázatot követő tervezési folyamat eredményeként valósulhatott meg.

A helyszín története
A Szent-Anna rét már a XVIII. század óta népszerű kirándulóhely volt. A Normafa környékére betelepített svábok több kápolnát építettek a környéken, ezek egyike volt a rét szélén 1825-1830 között felépített kis, stáció méretű kápolna, amely népszerű zarándokhellyé vált a kereskedők és a szőlőművesek körében. A magyarországi németségre Szűz Mária tisztelete mellett Mária édesanyjának, Szent Annának a tisztelete is jellemző, ezért minden évben, július 26-án, Anna napon zarándoklatot vezettek a kápolnához. A II. világháborút követően, 1947-ig vasárnap délelőttönként szabadtéri misét tartottak, majd a kápolnát az ötvenes évek elején bezárták, végül 1952-ben egy munkásmozgalmi gyűlés alkalmával lerombolták. A rendszerváltozást követően 1992-ben a Salamin-család épített egy kis kápolnát a Budapest, Zugligeti Egyesület fennállásának 100. évfordulójára.

Az Anna-réten egy másik kápolna megvalósulásának a tervét emléktábla őrzi. 1944. december 8-án rakták le a Világ Győzelmes Királynője Engesztelő Kápolna alapkövét, mely az eredeti tervek szerint tornácos hajóval épülő, zárt szentélyű kis terméskő kápolna lett volna, de a háború miatt nem készült el. Egy vízió szerint az engesztelő kápolna megépítésével az ország elkerülhette volna a II. világháborúval járó pusztításokat és a belőle kiinduló mozgalom békét hozhatott volna az egész emberiség számára. A háború után újra tervbe vették a kápolna megépítését, ekkor már egy nagyobb, bazilikaszerű templomként, de a felépítésére a szovjet csapatok érkezése, majd a kommunista hatalomátvétel miatt már nem került sor. A rendszerváltozást követően ismét napirendre került a kápolna megépítése, amely az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye és a Budapest Főváros XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat ötlet pályázatával és annak eredményeként, több mint 500 magánszemély és az egyházi közösségek adományaiból megvalósult kápolna megépítésével zárult.

A pályázat
A 2018 végén kiírt pályázatot ritkán látott érdeklődés övezte, több mint 200 regisztráló közül 61 érvényes pályamű érkezett be, melynek neves zsűri által díjazott alkotásai közül választották ki a megvalósításra javasolt kápolna tervét. A pályázat célja az Engesztelő Kápolna emlékének továbbvitele, valamint egy olyan kis szabadtéri misézőhely fedett vagy részben fedett szabadtéri oltár létrehozása volt, amely az Anna-réten átfutó nyugat-keleti (Mariazell-Csíksomlyó) és észak-déli (Czestochowa-Mejdugorje) Mária-zarándokutak találkozásában egy induló-érkező pihenőhelyként is alkalmas lehet.

A Normafa környéke méltán híres a szabadtéri sportolási lehetőségeiről, az épület környezetében télen-nyáron sportolnak, kirándulnak, pihennek az emberek. A kápolna melletti dombokon télen szánkópályák vannak, ahová a budapestiek előszeretettel járnak szánkózni. A kápolna körül, a Szent Anna réten télen – az országban egyedülállóan – hóágyúzott, kivilágított sífutópálya üzemel, amelynek végleges nyomvonalát a kápolna elhelyezésével összhangban alakították ki. A tervezésnél ezért is fontos szempont volt, hogy a területen adottságként már meglévő többféle sport- és szakrális funkció ne zavarják egymást a mindennapi használat során, sőt párhuzamosan tudjanak működni.

A pályázat kiemelt figyelmet fordított a terület természeti jellegének megtartására is, a tájba illeszkedő formavilág és a természetközeli anyaghasználat alapvető elvárás volt. Fontos szempont volt a szakralitásnak megfelelő egyszerű és őszinte megoldás keresése. A Bírálóbizottság a pályaműveket három kategóriába sorolta be a környezettel való kapcsolatuk alapján:

• minimál – nyitott kategória, melybe azok a pályaművek kerültek, ahol az épített beavatkozás csekély és a pályázók „csupán" jelzés értékkel válaszoltak a pályázati kiírás tárgyára;
• épített – fedett-zárt kategória, ahova a konkrét épületeket megfogalmazó pályaművek kerültek besorolásra;
• vegyes – fedett-nyitott kategória, mely a fenti említett két halmaz közötti átmeneti megoldásokat tartalmazza. 

Az eredeti elgondolás szerint a tervezett kápolna is helyszíne lett volna a 2020-ban Budapestre tervezett 52. Euhcharisztikus Világkongresszusnak. Koczka Kristóf formatervezővel közösen készített pályaművünk a  „vegyes" kategóriába sorolható, az általunk tervezett koncepció kreatív megoldást ad a pályázati felhívásra, egy átalakítható külső-belső használatú kápolna formájában, ami egy hagyományos épület és egy szabadtéri misézőhely előnyeit ötvözi.

A pályázati terv kiválasztását követően a továbbtervezés során a kápolna koncepcióterve több módosításon is átesett. Fontos kérdés volt a kápolna tájolása és pontos helyének meghatározása, ennek eredményeként a kápolna a facsoport déli oldaláról átkerült annak keleti oldalára, a szakrális épületekre jellemző K-Ny-i tájolással, főhomlokzatával keletre, a tisztás felé fordulva. Az eredeti két irányba nyitható épület koncepciója és működési elve, funkcionalitása megmaradtak. A kápolnán belül így az oltár iránya, keletre került.

Az eredeti két anyagból (fa és kő) osztott homlokzat helyett az egész kápolna a Normafa környékén lévő – a többi ikonikus épülethez hasonlóan, kívülről egységes – kő homlokzatburkolatot kapott. Az aszimmetrikus faborítású kapuk megmaradtak, ahogy a kápolna tengelyében a nyugati kapun az üveg kereszt is megmaradt az eredeti koncepció szerint. A harangláb az eredeti formáját megtartva, de a magyar kápolna építészet hagyományait követve elvált a fő tömegtől.

A koncepció

működés
Zárt állapotban a kápolna alkalmas kisebb (10-15 fő) létszámú zárt térben tartott szertartások lebonyolítására. A kápolna ajtaját hátrafelé, a facsoporttal övezett terület felé nyitva, az épületet hátulról körülállva 150-200 fős létszámmal is biztosítható részben szabadtéri mise megtartása. A fák árnyéka, a korábbi adományokból odakerült, már meglévő kövek külső padként történő használata hozzájárul a helyszín szakrális hangulatához. Az oltár felőli homlokzati kapukat kinyitva, az oltárhoz ellentétes irányból közelítve (így a belátási szög növelésével) akár több száz fős létszám előtt is celebrálhatnak misét. A résztvevők létszámának felső határa a miséző előtt elterülő rét befogadóképességétől függően akár egy-két ezres is lehet.

kápolna
Az épület alapkoncepciója egy olyan hagyományos kápolnaforma volt, amely reflektál a magyar szakrális építészeti hagyományokra, nem próbálja túlszárnyalni, elnyomni a környezetet és a természetet, miközben biztosítja a használók és a szakralitás által megkövetelt funkciókat. A koncepció alapja az épület átalakíthatósága, amelyet a nyitható homlokzati kapuk biztosítanak. Az épülettömeg szigorú szimmetriát követ, ennek középső tengelyében, a kapun található egy üvegkereszt, amely az egyedüli belátási pontot biztosítja a kápolnába. A kapuk aszimmetriáját az adta, hogy az ajtóban lévő kereszt az épület tengelyébe kerüljön és az ajtó nyitással ne törjön meg. A kápolna a két végfalát kinyitva teljesen átlátható, szinte csak egy héjszerkezet. Az épület makettszerű megfogalmazása, zárhatósága az eldugott erdei helyszín miatt is előnyösnek bizonyult.

harangláb
A kápolnához harangláb is tartozik, ide került az adományként kapott harang. A harangláb egyszerű formájú, a kápolna gerincmagasságán kissé túlnyúló, kétoldalt nyitott, a kápolna formavilágát idéző héjszerkezet. A harangláb a magyar templomépítészet hagyományainak megfelelően az épülettömegtől elkülönül.

belső tér
A kápolna belsejét a koncepcióalkotás elejétől kezdve a letisztultság jellemezte, fehér belső térrel, és letisztult fapadokkal, amely végső formáját Lenzsár-Mezei Kata és Lenzsér Péter tervei alapján nyerte el. A kápolna belső kialakításánál szempont volt, hogy amikor a kápolnában nyitott kapuk mellett zajlik a szertartás, akkor a beltér kinyílik, és a rét, illetve a facsoport is a kápolna részévé válik. Így kiemelten fontos volt, hogy a természetet nem elnyomó belső tér kerüljön kialakításra, és a természeten legyen a hangsúly. A kápolna belső tere közvetlenül a természetbe nyílik, így kapcsolatba kerül vele, és biztosítja, hogy mise közben a kápolnán kívül tartózkodó hívek is ugyanúgy be tudjanak kapcsolódni.

oltárkép, szárnyas oltár
Az oltár mögötti keleti kapu belső oldalára Engesztelő Szűz Mária képe került Lenzsér-Mezei Kata egyedi képzőművészeti alkotásaként. Az oltárkép különlegessége, hogy a kapu zárt állapotában a belső oltárnak hátteréül szolgál, a kapu megnyitásakor pedig szárnyas oltárként tárul fel a rét felé.

Az építész szerepe
A kápolna tervezésénél és a koncepció megalkotásánál az egyik legnagyobb kihívás a sok különböző elvárásnak való megfelelés volt. Míg az egyházközösség egy nagy templomot, bazilikát szeretett volna, az erdővédők és természetjárók nem szerettek volna épületet a helyszínen látni.

Az egyik legfőbb építészeti kihívás volt, hogy minden elvárásnak és minden félnek megfelelő terv szülessen, ahol a tervező nem a saját önkényes, hanem minden szempontot összevetve próbáljon meg egy olyan épületet tervezni, ami az összes szereplőnek megfelel, miközben a természettel is összhangban van és tiszteletben tartja azt. Egy olyan erdei templomot, ami szinte ott sincs, de közben helyszínt biztosít több száz fős misék megtartásához; ami beleolvad a környezetbe, de mégis van egy elegáns, tisztelet kiváltó megjelenése. A terv tiszteleg a magyar kápolnatervezés hagyományai előtt, de közben új kreatív megoldásokat is hoz, hagyományos megjelenésű, de közben formabontó is.

Az új kápolnaépület átalakíthatósága, megnyithatósága egyedülálló, formabontónak nevezhető. Fontosnak tartottuk kimozdítani a mise helyszínét az épületből így adaptálva a kápolnát a helyszínhez és az egyedi elvárásokhoz.

A kápolna megépítését a Hegyvidéki Önkormányzat által elindított adománygyűjtésből befolyt összeg tette lehetővé. 2023 december 8-án a facsoport felől több száz ember követte a misét és a kápolna Erdő Péter általi megáldását a frissen hullott havas erdei környezetben a téli hideg ellenére. A kápolna jól működött; a sok száz résztvevő körben, a facsoport alatt és körül láthatta és hallhatta a misét. A nyári időszakban tartott miséket is töretlen, nagyszámú látogatottság jellemzi. A kápolna zárt állapotában is felkelti az arra kirándulók érdeklődését, sokan pillantanak be a belső térbe a kapun lévő üvegkereszten át.

A kápolna a Normafa újabb ékköveként várja látogatóit.

Márkus Péter

A kápolna megépítését a Hegyvidéki Önkormányzat vezetői által elindított Normafa-törvény tette lehetővé. A részletes terveket a Hegyvidéki Önkormányzat készíttette el, később pedig átadta ezeket a beruházást végül koordináló Esztergom-Budapesti Főegyházmegyének.

A kápolna koncepciótervét Márkus Péter és Koczka Kristóf formatervezővel készítette el, és a pályázat után tovább dolgozták a terveket. A kiválasztott pályázati koncepció áttervezését követően a végleges engedélyezési és kiviteli terveket a Red Clock Design Studio részéről Merkel Tamás és Rónai Piroska készítette, míg a belsőépítészeti részleteket Lenzsér-Mezei Kata és Lenzsér Péter dolgozta ki.

Szerk.: Borenich Levente