Világörökség része lett Le Corbusier munkássága
Huszonegy új helyszínnel - köztük Le Corbusier munkássága - bővült az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Oktatási Szervezetének (UNESCO) világörökségi listája a világörökségi bizottság vasárnap befejeződött 40. ülésszakán Isztambulban.
A késő estig tartó vasárnapi ülésnapon 12 új helyszínt vettek fel a rangot és védelmet adó listára. A 40. ülésszakra nevezett 27 helyszínből így végül 21 nyerte el az UNESCO-státuszt: 12 kulturális, 6 természeti és 3 vegyes helyszín. Pénteken már 9 objektumot nyilvánítottak a világörökség részének.
Vasárnap Le Corbusier építészi munkásságát, az antiguai haditengerészeti hajójavító műhelyt a hozzá tartozó régészeti objektumokkal, a brazíliai Pampulha Modern Ensemble szabadidőközpontot, a gazdag élővilágú kínai Sennungcsia őserdőt, a kanadai Mistaken Point fosszílialelőhelyet, a mexikói Revillagigedo szigetcsoportot, a szudáni Szanganeb korallzátonyt, a Dungonab-öbölt és a Mukkavar-szigetet, a világ legforróbb pontjának számító iráni Lut-sivatagot, az indiai Kancsendzönga Nemzeti Parkot, a csádi Ennedi-fennsíkot és a bibliai Édenkertnek tartott dél-iraki mocsárvidéket a területén található három ősi romvárossal vették fel a világörökségi listára, amely így már 1052 helyszínt tartalmaz 165 országban.
Az autodidakta francia építésznek és teoretikusnak, a 20. század egyik legnagyobb hatású építőművészeti személyiségének hét országban 17 épületét vették fel az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) világörökségi listájára. A Le Corbusier tervezte épületek elismerését korábban kétszer is elutasította az UNESCO. Az idei nevezést megújított formában nyújtotta be három kontinens hét országa: Argentína, Belgium, Franciaország, India, Japán, Németország és Svájc. Az indítvány azt hangsúlyozta, hogy Le Corbusier munkássága “a modernitás globalizálódásának tanújele.”
A világörökség részeként elismert 17 Le Corbusier-épület, illetve épületegyüttes közül 10 Franciaországban található, köztük a Bordeaux melletti Pessac negyven házból álló munkáslakótelepe, amelynek szokatlan formái és színei olyan felháborodást keltettek, hogy a hatóságok nem engedték bekötni a vízvezetéket, ezért az 1924-ben átadott telep hat évig lakatlan maradt.
A világörökség része lett még Franciaországban a párizsi La Roche és Jeanneret épületpár (1923); a poissyi Villa Savoy (1928); a párizsi Porte Molitor-nál lévő lakóingatlan (1931); a Saint-Dié-i Manufaktúra, a Ronchamp község közelében, a Vogézek egy kisebb hegycsúcsán emelkedő Magasságos Miasszonyunk-kápolna (1950), érett alkotói korszakának legszebb darabja, a csónakszerű, domború és homorú falakból megkomponált épület, amely messziről nézve szinte lebeg a táj fölött.
Köztük van még egy nagy marseille-i lakókomplexum (1945), egy 12 emeletes, vékony lábakon álló épület, amelynek a tetején kapott helyet a játszótér, az úszómedence és egy sportpálya; a művész Roquebrune-Cap-Martin nyaralója (Cabanon de Le Corbusier,1951); az éveux-i domonkos kolostor (Couvent Sainte-Marie de La Tourette, 1953), valamint a Firminy-Vert-i “Testi és lelki rekreációs központ” (1953-65).
Svájcból két munkája került fel a listára, a Genfi-tó partján, Corseaux-ban fekvő kis villa (1923) és a genfi Clarté-ingatlan. A nevezést benyújtó többi országból egy-egy épület érintett: Belgiumból az antwerpeni Maison Guiette, Németországból a stuttgarti Weissenhof lakótelep két épülete, Argentínából a La Plata-i Maison du Docteur Curutchet, Indiából a csandígarhi Nemzetgyűlési Palota és az Igazságügyi Palota együttese (1953), Japánból a tokiói Nyugati Művészetek Nemzeti Múzeumának főépülete (1954-59).
Le Corbusier művészeti hagyatéka több mint 30 ezer építészeti tervből, 13 ezer vázlatból, hétezer vízfestményből, félezer olajfestményből és 52 könyvből áll.
A világörökségi bizottság következő ülésszakát Krakkóban tartják 2017-ben.
forrás: MTI
