Világörökség: vissza a gyökerekhez!

Ha valamennyi világörökségi helyszínnek ismét neveznie kellene, hogy jelen állapotukban megfelelnek-e a ma érvényes követelményrendszernek, érdekes eredményt kapnánk.
Fejérdy Tamás, a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottságának titkárságvezetője adott interjút Kovács Olivérnek a bizottság legutóbbi, sevillai üléséről, a drezdai helyszín törléséről és a cím elnyerésével járó veszélyekről és lehetőségekről.

Kovács Olivér: Ellentmondásosnak tűnik számomra a Világörökség Bizottság sevillai ülésszakának mérlege: tétovaságot, útkeresést érzek némely döntés esetében.

Fejérdy Tamás: Nincs szó tétovaságról, de az tagadhatatlan, hogy a Világörökség Bizottság más környezetben végzi a munkáját, mint a megalakulásakor, az 1972-es egyezmény hatálybalépését követően, azaz 1977-ben tartott első ülésén. Lassan az egyezmény elfogadásának negyvenedik évfordulójához érünk, és a bizottság elhatározta, hogy erre az alkalomra már most megkezdi a felkészülést, hiszen a számvetés mindenképpen fontos. Igen, a bizottság többsége úgy érzi, hogy vissza kell térnünk a Világörökség Egyezmény eredeti céljaihoz.

KO: Félresiklott volna az eredeti szándék?

FT: A szándék semmiképp. Az ülésen azt mondtam: „Gondolkodjunk el azon, hogy mit tennénk, ha most kellene kitalálnunk egy egyezményt, amellyel meg akarjuk őrizni a Föld kulturális és természeti örökségének legjavát”. Ezt tesszük most, ha úgy tetszik, igyekszünk pályát igazítani. Visszaemlékezések szerint az1972-es egyezmény megalkotói közül senki sem hitte volna, hogy a világörökségi helyszínek száma valaha is meghaladja majd a százat.

KO: Most 890-nél tartanak. Kezd a saját sikere áldozatává válni a világörökség?

FT: Miért volna a helyszínek száma miatt veszélyben?

KO: Laikusként úgy képzelem, hogy a világörökség egy olyan rang, amely csak a legkiválóbbaknak jár. Ha sokan kapják meg, inflálódik az értéke…

FT: Milyen alapon tagadhatnánk meg, ha a részes állam a jelölésnél megfelel minden feltételnek? Ráadásul ez nagyon ingoványos talaj: elsősorban a kulturális örökségnél minden népnek lehetnek olyan produktumai, amelyek fontosak az emberiség öröksége szempontjából is, legfeljebb kevésbé ismertek. Néha még a bizottság tagjait is meglepi egy-egy jelölés, azonban az előzetes ismereteink korlátozott volta miatt nem utasíthatunk el senkit sem.

KO: Ez valóban ingoványos talaj. Mennyire számítanak, vagy számíthatnak az elbírálásnál a szubjektív tényezők?

FT: Amennyire lehet, ezeket kiküszöböljük, pontosabban kiküszöböli a bizottság - a tanácsadó testületek, az ICOMOS és az IUCN szakmai elemzései alapján. A mérce egységes, vagyis meg kell felelni a „kiemelkedő egyetemes érték” kritériumának. Vizsgáljuk még a leendő helyszínek hitelességét, integritását és garantálnia kell a részes államnak azt is, hogy fenntartható az adott állapotában a helyszín, és el is kötelezi magát annak fenntartására.

KO: És fenntartható? Ha egy addig kevésbé ismert hely a világörökség része lesz, megindul a turistaáradat, és ha úgy tetszik, akaratlanul is megváltoztatja, akár tönkre is teszi azt, amit védeni akartak. Hollókőn például egy palóc falut akartak megvédeni, de kérdem én, ez ugyanaz a falu, ami harminc évvel ezelőtt volt? Nem díszlet, skanzen csupán?

FT: Hollókő valóban sokat szenvedett, igaz, kezd magára találni. A turizmus, az ingatlanok felértékelődése és a tulajdonosi szerkezet ebből fakadó megváltozása sokáig nagyon komoly kihívást jelentett a helybéli döntéshozók számára. A turizmus tényleg probléma lehet, mert átalakíthatja a helyszínt. Nem véletlen, hogy ezzel külön munkacsoport foglalkozott Sevillában – ugyanakkor nem feledve a turizmusban rejlő, az értékvédelem szempontjából kétségtelenül meglévő pozitív lehetőségeket sem.

KO: Tehát a világörökségi cím nem lesz turisztikai nagydíj? Némely helyszín esetében nekem úgy tűnik…

FT: Nem, természetesen nem. De a helyszínek egyediek, nem húzható egyetlen sablon rájuk. A turizmus hatása is más és más: gondoljon Pécsre, az ókeresztény sírkamrákra: ott fellendülést hozott a listára való felkerülés. Megindult a fejlesztés, a helyszín látnivalóit  - mármint a hozzáférhetőségüket – kibővítették, és hiába a turisták áradata, Pécs e tekintetben sikertörténet. De nem akarom megkerülni a korábbi kérdését: megesik, hogy egy helyszín a saját sikere áldozatává válik, és valóban furcsa és szomorú helyzetet teremtene, ha valamennyi helyszínnek ismét neveznie kellene, hiszen némely esetben tényleg csorbultak az értékek.

KO: Várható ilyen? Egy nagy revízió?

FT: Semmiképp. De a helyszíneket folyamatosan, rendszerbe épített módon ellenőrzi a bizottság, és ha kell, fájdalmas döntést is hozhat, mint például Drezda esetében.

KO: A német sajtó azt írta, hogy a bizottság a törlésben legalább annyira hibás, mint a drezdai vezetés, hiszen következetlenséget sugall, hogy 2004-ban felveszik a listára, 2006-ban már a veszélyeztetett világörökségek közé kerül, aztán most törlik…

FT: Utólag könnyű okosnak lenni. 2004-ben még senki sem beszélt arról a betonmonstrumról, amelyet a völgy közepébe építenek híd gyanánt. A bizottság a végsőkig elment a konzultációkban, keresve a mindkét fél számára elfogadható megoldást, de ilyen kompromisszumot nem köthetett. Tavaly Quebec-ben figyelmeztette már – nem először – a drezdaiakat, pontosabban a német államot, hogy egy évet kapnak. Ha úgy tetszik, a bizottság most nem dönthetett másképp, hiszen az egyezmény végrehajtásának a hitelessége forgott kockán.

KO: Először töröltek kulturális helyszínt, ezután várhatók újabb törlések? Netán vérszemet kap a bizottság?

Ha kíváncsi az interjú folytatására, olvassa el a muemlékem.hu magazinjában!


Dr. Fejérdy Tamás építészmérnök, okleveles műemlékvédelmi szakmérnök, a BME egyetemi docense, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnökhelyettese. Az ICOMOS nemzetközi műemlékvédő szervezetben 1983 óta dolgozik: 2005-2008 között európai alelnöke volt, jelenleg a Magyar Nemzeti Bizottság főtitkára. Az UNESCO Világörökség Bizottság munkájában a 90-es évek eleje óta vesz részt: 2002 júniusa és 2003 júliusa között a bizottság soros elnöke volt. Most a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottságának titkárságvezetője.